Örök tanuló a tudás szentélyében

Bíró Dániel halálos jegyességben él a tudással, s mivel a tanulás során
négyezer évnyire repül környezetétől, Lábass Endre először arról
kérdezte, hogy lehet túlélni egy ilyen házasságot úgy, hogy közben az
emberi kapcsolatok is megmaradjanak. A tudományokból éppen annyi
ismeretet szerezhetünk a világról, mint amennyit más emberek által
elsajátíthatunk, felelte a magát tréfásan szabadúszó egyiptológusnak
nevező tudós, aki Halász Pétert, Erdély Miklóst vagy Dixit is a barátai
közt tudhatta.

Lábass Endre és Bíró Dániel az Egyetemi Könyvtárban

Június 7-én az Egyetemi Könyvtár vendége Bíró Dániel volt, aki a 20. századi zsidó vallásfilozófia mellett az egyiptomi túlvilágképzetek első grafikus rendszerezésével foglakozik sok évtizede. Rosenzweig-fordításának (A megváltás csillaga) első részlete 1989-ben jelent meg a párizsi Magyar Műhelyben, de azóta is dolgozik rajta, pár éve például a Szombatban adott közre újabb részleteket. A titkos tudásra és évszázadok szóbeli tanaira épülő Zóhárból 1990-ben publikáltak egy kötetnyit Réti Péterrel, de nem tett le A ragyogás könyve egészének lefordításáról sem. Ugyan héberből magyarra Uri Asaf szintén fordítja, de a világhírű Zóhár-szakértőnél, Mopsiknál Párizsban tanult barátjával, Schmelowszky Ágostonnal folyamatosan értelmezni igyekszik a modern francia kiadást Bíró is évek óta, és már a tizedik oldalnál járnak. Annyira a nyelvben gyökerezik, hogy lefordíthatatlan, mondta, mint a Finnegans wake. Melyből Bíró Endre magyarított részleteket, szúrta közbe „az Egyetemi Könyvtár kupolájának baglya”, s meghívottja felidézte vegyészdoktor, biokémikus édesapja írói ambícióit, és hogy hogyan szórakoztatták egymást kamaszkorában a családi asztalnál Finnegans-fordítási poénokkal.

Ábrahám Gergő és Bíró Dániel

A szülői vonalon továbbhaladva Lábass Endre elmesélte, mennyire kedvesen elpirult Bíró Dániel, mikor először mondta neki, hogy Gedő Ilka az egyik kedvenc magyar festője. Akiről nem tudta még akkor, hogy Bíró mamája volt. Ékírásvázlataiból használt is fel büszke édesanyja, mikor műtermében egy „fészket” készített kedvenc tárgyaiból. Szeretettel emlékező kisfiúvá visszaváltozva elárulta, hogy 1949-ben anyukája azért hagyott fel az alkotómunkával majd két évtizedre, mert szembesült az ajnározott szovjet művészek munkáival, és nem akart hasonló, a közönség által valójában elutasított képeket készíteni.

Bíró bevallotta, hogy ő Wagner muzsikáját nem szerette sokáig a zeneszerző antiszemitizmusa miatt, hozzátéve, hogy a zsidógyűlölet mást jelentett a shoá előtt. Amikor hatévesen, 1953-ban a második világháborús mészárlásról először hallott, azt gondolta a kis Dani, majd ő begyógyítja a sebeket, tinédzserként pedig vándorprédikátort játszott, és tudásátadó hajlama az egyetemen sem szűnt. Lukács György halála után viszont nemcsak barátait távolították el sorra az egyetemről, hanem őt sem engedték tanítani, így 1974-ben maga hagyta ott az Egyiptológia Tanszéket. Nem ment külföldre, mint legjobb barátai, mert úgy vélte, filológiai munkája az anyanyelvhez köti. Franciául, angolul, németül ugyan „elég jól” tud, de héber és egyiptomi fordításai más nyelven sosem lehetnének olyan pontosak, mint magyarul. Arámit és sumért is tanult, de abban még jobban elmélyülni a távlati tervei közt szerepel. Komoróczy Géza mondta neki elsőéves egyetemista korában, hogy most menjen el, mielőtt tönkreteszik, de a maradás kalandját választotta. Esélye lett volna egy angol kultúrattasé révén külföldre kerülni, ám mikor a munkáról érdeklődő kérdésére azt felelte, hogy „szabadúszó egyiptológus”, nem hitte el neki a meghökkent gentleman. Van egy tudós körökben jól fogadott elmélete a kínai, egyiptomi és mezopotámiai nyelv kialakulásáról, de állítása szerint kínaiul nem sikerült igazán jól megtanulnia még.

Az Egyetemi Könyvtár lépcsőjén Perczel Istvánnal

Egyik karácsonykor odaadták Dixinek, a budapesti művészvilág legendás utcafilozófusának a Zen flesh and zen bones címűt, aztán kommentárjait kazettára vették, s egyéb kincsek közt (például a Finnegans-vázlatait magnóra mondó édesapja hanganyaga mellett) ez is ott rejtőzik asztalfiókjában. Izgalmas, bolondos, profetikus figurának festette le Gémes Jánost, aki egy alkalommal még a művészek közé leereszkedő fő-főelvtárstól is megkérdezte nyilvánosan, hogy lehet-e kérdezni. Tényleg szabad kérdezni? Merészsége miatt némelyek ügynöknek hitték Dixit, sokan féltek tőle, ám pimaszsága ellenére egyszer verték csupán meg a Dohány utcai zsinagóga mellett a budapesti Szókratészt. Tőle hallotta, hogy mikor 1975-ben Szentjóby Tamást kiutasították az országból, Bécsbe érve azt mondta a kommunizmus szidására számító újságírónak, hogy az élet minőségét javítani jött oda ő. Bíró Magyarországon próbálkozott, avantgárd társaságokkal összejárva, Galántai Györgyék balatonboglári kápolnatárlatait és Halász Péterék szobaszínházát látogatva, Erdély Miklós „lábaihoz telepedve” tíz évre. 1976-ban kitalált egy „nyerő grafikai ötletet”, de Háy Ágnes ahhoz kötötte a megvalósítását, hogy írjon egy könyvet róla, és mivel lassan ír, még nem készült el vele. Tervez ugyanakkor egy önálló kiadványt is Háy művészetéről.

Reggelente vagy esténként, ha kinéz a Napház ablakán Lábass Endre, ott látja áthaladni a – régi haszid történetekben gazdag – II. János Pál pápa téren Bíró Dánielt, aki az istentiszteletek előtti tízperces Talmud-tanítások kedvéért Pomázról Pestre utazik. Mert tanulni sohasem késő. Fél 8-kor viszont pontosan be kellett fejezni beszélgetésüket, mivel a tudás őrzői zokon vették az előző héten, hogy a csevegés nagyon elhúzódott a mindentudó Szörényi Lászlóval. Így azonban mehetett mindenki Tórát tanulmányozni, vagy a Bíró Dánielhez hasonló bölcs elméktől szerezhető ismeretekbe merülni – amint sávuotkor szokás – „mert köztünk időznek nagy szellemek”, ahogy írta egy versében Dixi.

A megváltás csillaga – III. rész. Részlet, fordította Bíró Dániel, in Szombat, XV/8. szám, Budapest, 2003. 27-29.