Kijutni Izraelbe – 1947

„…felkeresett a helyi zsidó rabbi és kántora. Fogadtam őket, és
elmondták, hogy a zsinagógában több mint hetven fiatal és idős zsidó
férfi és nő meg gyerek is összezsúfolódott. Kérik a segítségemet, hogy
valamilyen formában juttassam el őket Budapestre, a Budán székelő angol
katonai bázisra, mert ha odáig eljutnak, az angolok már segíteni fognak
nekik kijutni Bécsbe.”

 

Dr. Pankotai István visszaemlékezése egy 1947–es eseményre.

1924–ben születtem Békésen egyszerű emberek gyermekeként. Édesanyám Képíró Mária, édesapám Pankotai István. 

1947–ben a Szociáldemokrata Párt tagjaként a rendőrség kötelékében dolgozva kinevezést kaptam a Belügyminisztériumtól fogalmazói állásra. Ez akkor tiszti rangot jelentett, így a békéscsabai rendőrség bűnügyi osztályvezetőjeként folytattam tevékenységemet. A 2. világháború borzalmait követően nagyon forrt a világ zsidósága, az önálló Izrael állam megalakulása érdekében. Mi itt Magyarországon 1947-ben a Belügyminisztériumtól azt a szigorú utasítást kaptuk, hogy nem szabad igazolvány nélkül segíteni a zsidó embereket abban, hogy Bécsen keresztül kijuthassanak Izraelbe. Én mindennek ellenére jó kapcsolatot ápoltam a békéscsabai zsidó emberekkel.

Ebben az évben történt, hogy egyik este felkeresett a helyi zsidó rabbi és kántora. Fogadtam őket, és elmondták, hogy a zsinagógában több mint hetven fiatal és idős zsidó férfi és nő meg gyerek is összezsúfolódott. Kérik a segítségemet, hogy valamilyen formában juttassam el őket Budapestre, a Budán székelő angol katonai bázisra, mert ha odáig eljutnak, az angolok már segíteni fognak nekik kijutni Bécsbe. Gondolkodtam a dolgon, azt mondtam, rendben van. Kimentem a rabbival a zsinagógába. Mutatták a kommunista párttagkönyvüket, mondták, hogy ők baloldali érzelműek, ők minden körülmények között támogatják az elvet, de ki szeretnének jutni Izraelbe, hogy tevékenységükkel, munkájukkal hozzájáruljanak Izrael megalakulásához. Rövid gondolkodás után megígértem nekik, ha mindent úgy tesznek, ahogy én mondom, fölkísérem őket Budapestre. Még aznap este két nap szabadságot kértem, és hajnalban mondtam a rabbinak, hogy a hetvenfős csoport maradjon együtt, és mindig engem kövessenek. Én vezettem őket, sikerült is egy fél vasúti kocsit lefoglalni a hetven ember számára azzal az indokkal, hogy ez rendőrségi ügy, és én vagyok a megbízott vezetője az akciónak.

Megérkeztünk Budapestre, a Keletitől ki kellett jutni a budai oldalra. Nagy nehezen villamosokra szálltunk valamennyien, és rengeteg nehézség után megérkeztünk Budára. A budai hegyekben a villamosmegállótól körülbelül egy kilométert kellett gyalogolni. Az erdőben volt az angol katonai bázis, és sikerült mind a hetven emberrel eljutni a táborba. Azt a lelkesedést és azt a köszönetet nem fogom elfelejteni soha. Öleltek, csókoltak, hogy megmenekültek, és ilyen rendes rendőrtiszt vezette őket.

Abban az időben nem írtunk föl semmit, mert veszélyes lehetett, nevekre nem emlékszem, csak arra emlékszem, hogy a hetventagú csoport jó része huszonéves, harmincas fiatal volt, és mind megjárta a német koncentrációs táborokat.

Amikor a búcsúzkodás után – az angol katonák nem avatkoztak be – egyedül mentem vissza, észrevettem, hogy követnek ketten is. Kiderült, hogy az államvédelmi politikai rendőrség tagjai voltak, mert amikor hazaérkeztem Békéscsabára, a főnököm, a békéscsabai rendőrkapitány azzal fogadott: „Te Pista, én azt mondom neked, menj vissza Budapestre, keresd meg a vezérőrnagyot, aki a szociáldemokrata pártnak a delegáltja, és kérjed, hogy egészségi állapotodra való tekintettel, azonnali hatállyal szereljenek le.” Megfogattam a tanácsát, és így nem állítottak fegyelmi bizottság és bíróság elé sem, hanem valóban leszereltek. Az állásomat elvesztettem, de megúsztam börtönbüntetés nélkül.

Az elkövetkező években folytattam a tanulást, elkezdtem orvostudományi tanulmányaimat. Később mégsem orvos lettem, elvégeztem a Jogtudományi Egyetemet Szegeden, és újságíróként dolgoztam Békéscsabán.

*

Aki további részleteket tud az egykori eseményről, az alábbi elérhetőségeken léphet kapcsolatba Dr. Pankotai Istvánnal:

E-mail: [email protected]

Telefon: +36 66 32 3418
Mobilszám: +3620/2424214 vagy +3620/9960391