A Teleki

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Politika

 

Jártam már a Teleki téren, jártam már más súlban is itt – igaz, csak
képzeletben. Keleti pályaudvar, végállomás című regényemben a
Karpfenstein utca egyik haszid imaházát írtam meg, a belzi rabbi
követőjével: milyen is lehetett e világ a Rajk-per idején.

 

 

Amikor Gláser bácsi, az imaház mindenese néhány éve meghalt, a súl szórványos látogatói mintha rendszeresebben és többen jöttek volna össze az azt követő szombatokon, mesélik. Mintha sebesült szervezet szedte volna össze minden erejét, hogy lábra kapjon. Igaz, Mayer András fotós szkeptikus volt. Azt mondta: az öreget, aki hétfőtől péntekig szervezte, hogy meglegyen a következő szombatra a minjan, nem lehet pótolni.

Azután mégis, épp ő és testvére, a programozó Mayer Gábor vették át Gláser Jakab szerepét, s barátaik segítségével évek óta így van (majdnem) minden szombaton minjan az egykori csortkovi haszid rebbe követői által az első világháború után alapított, szefárd rítusú imaházban. Az öregebbek talán még képesek felháborodni azon, ha valaki más liturgiával imádkozik, de a fiatalabbak számára kevésbé átélhetőek ezek a viták.

Tóravizsgálat_online.JPG

Tóra vizsgálat

 

A falon ott lóg az 1927-es Misna Egyesület kétnyelvű, héber és jiddis alapszabálya, amelyben huszonnyolc fiatalember, köztük huszonöt rabbi fia rabbi fogadalmat tesznek, hogy naponta tanulnak itt, az imaházban. Michael Miller történész nem volt rest, vette a fáradságot, és nyomozott egy kicsit a Misna Egyesület tagjainak leszármazottai után. Az egyik utód megosztotta emlékeit a fiatalokkal, honlapjukon olvasható az egykori tagok névsorával együtt (www.telekiter.com). Egy másik úr, akinek itt volt barmicvója 1944-ben, egy vízforralóval segítette ki a súlt. Tovább keresik az egykori tagok leszármazottait, megörökíteni kívánva történeteiket. Olyanokat, mint például az 1956. szeptember 27-it, amikor az olvadás légkörében, a Tóra örömünnepén a térre is kimerészkedtek a körmenet során a zsidók. 2010 őszén, több mint fél évszázad múltán, a hívek ismét megsétáltatták a tekercseket a Teleki téren, Szimhát Tórakor.

régi és új 1.JPG

Tfilinrakás

Ez a közösség – melyben ma már ismét minden korosztály képviselteti magát – elsősorban önkéntes munkából és adományokból tartja fenn magát, amellett, hogy az Ortodox Hitközség és a Bzsh is segítséget nyújt létükhöz. Van, aki például azt vállalta a mai templomjárók közül, hogy minden szombatra szőlőlevet hoz. Kazánfelújítás és kéménybélelés, közösségi tér kialakítása az évtizedek óta nem használt, romos női szakaszból, a sabeszi bojler beüzemelése (melynek eljárását kitalálója, a felújítási munkákat irányító Mayer Gábor szabadalmaztatni szeretné), a sok segítséget nyújtó Nőegylet beindítása – mind komoly lépései annak a munkának, ami folytonosságot teremt az imaháznak, annak ellenére, hogy a környék zsidói, egykori kereskedők, kisegzisztenciák mind eltűntek, s mai híveik a Terézvárosból, az Újlipótvárosból, vagy éppen Budáról járnak ide. A legfontosabb feladat jelenleg patinás tóratekercseik felújítása. Betűket, szavakat, hetiszakaszokat bocsátanak „áruba”, keresvén a kapcsolatot azokkal, akik megfinanszíroznák a mintegy másfél millió forintos munkálatokat.

A falon ma is kint lóg történelmi relikviaként az 1942-es központihitközségi leirat, miszerint a csortkovi imaháznak nem lehet önállórabbija.

Alapito_irat_online.JPG

 A Misna Egyesület kétnyelvű, héber és jiddis alapszabálya

Raj Tamás, egykori szegedi rabbi, hivatásától történt eltiltása idején, a hetvenes évek elejétől járt ide imádkozni, s nem hivatalosan ő lett a közösség szellemi vezetője. Amikor Rajt 1985-ben megválasztották a Nagyfuvaros utcai zsinagógába, a Teleki téren tanítványa, Kőbányai János, a Múlt és Jövő későbbi főszerkesztője tartott hétről hétre tóramagyarázatokat. Miután Izraelbe ment tanulni, s Gláser bácsi is meghalt, akkor vette át Kőbányai párjának, Fenyő Áginak a fia, Mayer András a stafétabotot, s hívta el barátait, hogy életben tartsák a közösséget. Ma testvére, Gábor az elnöke a létrehívott Gláser Jakab Emlékalapítványnak, András hivatalos titulusa „ülnök”, Horovic László a kántor, de évtizedek óta idejár Feldmájer Sándor is, aki szintén sokat tett a zsinagógáért.

Időközben rabbira is lelt a gyülekezet. Egy jom kippur előtt, amikor nem akadt előimádkozó, Mayer András kétségbeesetten telefonálgatott, de nem talált senkit, aki segített volna. Mindenkinek akadt valami kifogása: elég „kóser”-e a közösség, lesz-e biztosan minjan? Baruch Oberlander rabbi csak annyit kérdezett, hol áll a bima, s be lehet-e jutni az ünnep tiszteletben tartásával (elektromos áram használata nélkül) a helyiségbe.

Untitled_Panorama_online.JPG

A Teleki téri imaterem. Fotók: Mayer András

 

A johannesburgi Shalom Hurwitz ma már tört magyarsággal tart drósékat, a fiatalok kérdéseire azonban időnként pergő angolra vált. Volt, aki tartott tőle, hogy a Chabad mozgalom jesivájának vezetője átformálja az imaházat, de Mayer András inkább úgy látja, alkalmazkodott a közösséghez, a helyi imarendhez és szokásokhoz. Amikor nem jön össze a minjan, és nem lehet tórát olvasni, a rabbi akkor is feleleveníti a hetiszakasz történeteit, a kommentárokat, s a rebbecen, Dvorah Leah sóletjét, parve süteményeit akkor is élvezhetik a Teleki hívei. „Egy tizedik mindig jókor jön” – hirdeti a közösség honlapjának mottója, s valóban: barátságos fogadtatásban részesül, aki bekopog az udvarról nyíló saroklakásba.

Hanuka utáni szombaton jártam a Teleki téri imaházban, mely korántsem a Jeruzsálemi Szentély, mégis olyan érzésem van, mintha itt sem akarna elfogyni a csupán egy napra elegendő olaj.

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]