„A szegényekkel szembeni előítélet a legsúlyosabb probléma”

Hegedűs Zsuzsa szociológus, a Tégy a Gyűlölet Ellen mozgalom alapítója, a Minden Gyerek Lakjon Jól alapítvány elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója.

2011 június 13. / Novák Attila

 

Mesélne valamit a családjáról? A Holokausztot hogyan élték át?

A második világháború után születtem. Nagymamám eperjesi bankárcsaládból származott. Az anyám családja generációk óta élt Izsákon. Az 1919-es pogrom idején (Orgovány környékén vagyunk) a szomszédok menekítették ki őket, s utána jöttek fel Budapestre. Anyám nagyon jó tanuló volt, de a numerus clausus miatt nem tudott továbbtanulni. Apám húszéves korában az egyik első földműves-sztrájkot szervezte, amikor elkapták a csendőrök. Miután kijött a börtönből, erős családi ráhatásra Párizsba ment a nővére után, aki már ott élt. Mindannyian kommunisták voltak.

Ezek szerint a baloldali politizálásnak erős hagyománya volt a családban?

Igen. Apámat többször le is csukták, aztán elvitték munkaszolgálatra. Visszajött, illegalitásba ment, ismét lecsukták, majd Mauthausenbe vitték, ahonnan a tábor felszabadulása előtt egy héttel megszökött. Anyám hamis papírokkal végigdolgozta a vészkorszakot, hogy nagybeteg anyósát el tudja látni. Így nem mehetett le az óvóhelyre, az ostromot is a hatodik emeleten élte végig. Egyszer el is kapták és a Duna-partra vitték, de – valószínűleg a feltűnő szépségének köszönhetően – egy porosz tiszt kiszedte a menetből. S még akkor is volt annyi lélekjelenléte, hogy a következményeket megúszandó, ez utóbbinak azt mondja: szoptatós anyuka. A szüleim tehát elkötelezett baloldaliak voltak, de nálunk senki nem volt doktrinér. Mindenről lehetett vitatkozni, a lényeg az volt: mindig álljunk ki a saját igazunkért és mindazokért, akiket igazságtalanság ért. Én ezt hoztam hazulról, no meg azt, hogy sose féljek. Akkor sem, amikor az óvodában verekedni kell és akkor sem, amikor a Haraszti-Dalos ügy (Pesti értelmiségi fiatalok egy csoportjának maoista konspirációja a 70-es évek elején. A történetet Dalos György írta meg Hosszú menetelés rövid tanfolyam című regényében. ) után titkosrendőrök kísérgettek bennünket.

Ön szociológiát tanult?

Nem, akkor még nem volt szociológia szak. Filozófia szakot vettem fel másodévben, a francia helyett. Ott ismertem meg Kis Jánost – aki fölöttem járt két évvel, s a férjem lett –, valamint Bence Gyurit, Altrichter Ferit, Radnóti Sanyit.

Ők – már akik életben vannak közülük – ma a politikai térfél másik oldalán foglalnak helyet. Hogyan élik meg, hogy Ön Orbán Viktor főtanácsadója?

Nem hiszem, hogy ez nagy probléma lenne a számukra. Én ugyanis 1975 óta Alain Touraine-nel dolgoztam Párizsban. Először az új társadalmi mozgalmakkal, majd a globális alulról szerveződő „mozgalmakkal” és az ebből kialakuló új önkreatív globális társadalom modelljével foglalkoztam. Itthon közben elítéltek és csak a ’80-as évek közepén látogathattam először haza.

Mit szólt ahhoz, hogy Cohn-Bendit összecsapott Orbán Viktorral Brüsszelben?

A miniszterelnök győzött, de sokan félreértik a történteket. A zöldek mindig nonkonformisták és provokatívak voltak. Azért volt igaza Orbán Viktornak, mert a Tuniszban tüntető fiatal diplomások is azt mondják, amit nekem mondanak a fiatalok: a szüleik éhen döglöttek azért, hogy taníttassák őket, s most ahelyett, hogy segíteni tudnák a szüleiket, még mindig a szülők tartják el őket, mert nekik nincs munkájuk. Nem lehet őrült megszorításokat felülről diktálni, mert az egész világ fellázad ellene. Volt egy miniszterelnök – egyébként nem az első – aki azt merte mondani az IMF-nek, hogy: nem!

A másik oldalról meg jogosan vetik fel, hogy nem kellett volna hitelt felvenni.

Csakhogy ezeket a hiteleket az előző nyolc év kormányai vették fel. Az ország mértéktelen eladósodását rajtuk kell számon kérni. De még ez az örökölt igen súlyos helyzet sem indokolja, hogy tehetetlenül alávessük magunkat az IMF diktátumának. 1990-ben az ország hasonlóan katasztrofális helyzetben volt. S mégis, mint azt Rabár Ferenc, akkori pénzügyminiszter elmesélte, amikor az IMF küldöttsége odaadta neki a papírt, hogy milyen megszorításokat kell végrehajtani az előző kormány által felhalmozott adósság kezeléséhez szükséges IMF-hitel elnyeréséhez, ő nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy ezt nem írja alá és hazament. Hajnali négykor felhívták, hogy akkor mit hajlandó aláírni. Tehát igenis lehet nemet mondani, mi több, ezt a válság óta egyre többen támogatják az egész világon. Nem véletlen, hogy az IMF-nem után Orbán Viktor a Time címlapjára került.

A Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány havonta milyen összegben oszt élelmiszert?

Kezdjük a tényekkel: Magyarországon 1 millió 950 ezer 18 éven aluli gyerek él. Ebből 455 ezer gyerek, tehát több mint az egynegyede olyan családban él, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot, 25 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy éhes. Ez egyszerűen vérlázító skandalum, ami senkit, egyetlen felnőttet sem hagyhat aludni. A Minden Gyerek Lakjon Jól kezdeményezést azért indítottam el tavaly januárban, mert novemberben kiderült, hogy a 100%-os étkezési támogatásra jogosult gyerekek után járó fejkvóta sok helyen még meleg ebédre sem elég, vagy ha igen, a tányérba fehérje, vitamin alig jut. Tavaly egy tűzoltó akciót indítottam: fehérje- és vitamindús élelmiszert vittünk a 47 leghátrányosabb kistérség óvodáiba, iskoláiba. Áprilisra már 5000 rászoruló kisgyerek kapott hetente 80 dkg fehérjéből (sajt, tonhal) és vitaminból (gyümölcs, müzli) álló csomagot. A megoldás persze nem ez. A szülőknek kell munkahelyet, de legalább is munkalehetőséget teremteni, a helyi, akár háztáji termelés újraindításával. Ehhez először is újra lehetővé kellett tenni a helyi termékek értékesítését mindenki számára. Elsőként azt kellett biztosítani, hogy mindenféle papír nélkül lehessen negyven kilométeres körzetben eladni a saját terméket.

Ehhez kellett törvénymódosítás?

Igen. A második, hogy egyszerű állatorvosi engedéllyel lehessen állatot vágni és értékesíteni. A harmadik: a közétkeztetést kivettük a közbeszerzési kötelezettség alól, ha és amennyiben helyi termelőktől vásárolnak. Hála a miniszterelnök lelkes támogatásának, mindez már júniusban átment a törvényhozáson. A következő időszakban a rászoruló sokgyerekes családokat földhöz, vetőmaghoz, kisállatokhoz fogjuk juttatni.

Nem döbbenti meg Önt a kelet-európai antiszemitizmus, ami a médiában, sajtótermékekben, Interneten jelen van?

Engem az érdekel, mit tapasztalunk a gyakorlatban, és Magyarországon az antiszemitizmus kevésbé erős, mint Franciaországban. Ma Magyarországon nem a zsidók, még csak nem is a romák, hanem a szegényekkel szembeni előítélet a legsúlyosabb probléma.

Ha egy újságban azt olvassuk, hogy Orgoványnál nem elég embert öltek meg, akkor…

Ami engem illet, köztudott, hogy minden olyan médiumot, beleértve a hírportálokat, ahol ilyen típusú, akár zsidókra, akár romákra, vagy bármilyen más kisebbségre vonatkozó vélemények megjelennek, a magam részéről egész egyszerűen bojkottálok. Nemcsak hogy nem állok velük szoba, hanem nem nézem, nem olvasom őket, s még kíváncsiságból sem kattintok rájuk. Ha mindenki, aki nem ért egyet ezekkel a nézetekkel így tenne, minden szerkesztő tízszer is meggondolná, adjon-e helyet ilyen véleményeknek. Ezek a médiumok ugyanis a piacról élnek, ehhez pedig nézettség, olvasottság kell. Persze egy ilyen, az egyén társadalmi felelősségvállalásán alapuló akció sokkal kevésbé látványos, mint egy tüntetés és nincs politikai hozadéka. Viszont nagyságrendekkel hatékonyabb, mint ahogy ezt az apartheid bukása is bizonyítja. Másfelől én nem csak a véleményemet, hanem az identitásomat sem rejtem véka alá. Sőt. Amikor a kettős állampolgárság ügyében először hívtak meg a Hír TV-be, azzal kezdtem, hogy „én vagyok az a tipikus zsidó, kozmopolita, értelmiségi zöldbal kettős állampolgár, aki 30 éve Parisban él”. Így mindenki tudhatta, kivel van dolga. Amikor a 2008-as népszavazás utáni kudarcukat Gyurcsányék azzal próbálták kompenzálni, hogy az antiszemitizmus elleni harcot tűzték zászlajukra, megkérdeztem, miért nem kapták meg a roma diákok a Gyurcsány-kormány által egy évvel korábban megígért ösztöndíjukat? Azzal ugyanis többet tehettek volna a faji diszkrimináció csökkentéséért, mintsem hogy elmennek a cigányellenességnél nagyságrendekkel kisebb társadalmi bázissal rendelkező antiszemitizmus ellen tüntetni. Az itt élő, amúgy nem antiszemita millióknak pedig úgy tűnik, hogy már megint a zsidó ügy a legfontosabb, miközben a gyerek éhes. Egy olyan országban, ahol a leszakadás a legsúlyosabb probléma, és ahol minden harmadik ember családja nem eszik eleget, azzal kiállni, hogy a legnagyobb baj az, hogy van párszázalék antiszemita, a zsidók ügyét sem szolgálja.

A társadalom csoportokból áll, e csoportok képviselik az érdekeiket, a zsidók esetében pedig az antiszemitizmus elleni harc ennek a része.

Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy az antiszemitizmust zsidó, a cigányellenességet pedig roma ügynek tekintse valaki. Mindkettő a magyar társadalom közös ügye és felelőssége. Nem véletlen, hogy amikor Marcaliban zsidó sírokat rongáltak, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke azonnal megszólalt. Amikor Ferge Zsuzsa nagyapjának, Kecskeméti Árminnak az emléktábláját megrongálták, Lázár János elsőként szólalt meg. Minden konkrét ügyben meg kell szólalni, és mindenfajta diszkrimináció ellen fel kell lépni. Ám az nem igaz, hogy Magyarországon nagy az antiszemitizmus. Magyarországon a nyomor nagy: 455 ezerrel több gyerek éhes, mint amennyi megengedhető. A faji előítéletek elleni harcot ma nem Budapest utcáin, hanem a leghátrányosabb kistérségekben kell megvívni. Szeretnék látni budapesti, jó módú, magukat zsidónak tekintő állampolgárokat, akik vállalják, hogy lejönnek a leghátrányosabb kistérségekbe, s megpróbálnak az ott élők helyzetén segíteni. Azonnal meg fogják érteni, hogy nem az antiszemitizmus, hanem a társadalmi leszakadás iszonyatos mértéke jelenti a legnagyobb problémát az országban.

Kapcsolódó cikkek: 

Orbán Viktor miniszterelnök 2022 nyarán Tusványoson, a “fajok keveredéséről” elhangzott beszéde miatt benyújtotta lemondását Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki megbízott, aki mint írta, a beszéd „a legvérmesebb fajgyűlölőknek” is tetszett volna, ezért 20 éves barátságuk ellenére meg kell szakítsa a kapcsolatukat. A beszéd és a lemondás nagy sajtóvisszhangot váltott ki, a miniszterelnök mértékelt önkritikát gyakorolt.

Hegedűs Zsuzsa 2022. december 3-án, 76 éves korában, hosszan tartó betegség nyomán hunyt el.