Érvénytelen Mazsihisz-elnökválasztás?

A BZSH után
a május 15-i Mazsihisz tisztújítást is vélhetően választási
szabályszegés tarkította, ugyanis az összes, és nem az érvényes
szavazatok 50%-át kellett volna Feldmájer Péternek megszereznie a
Mazsihisz Választási Szabályzata V/20-as pontjának kézenfekvő olvasata
szerint ahhoz, hogy elnökké válasszák a választás első fordulójában.

 

 

 

Egri, Feldmájer, Zoltai

A rövid köszöntő, valamint az izraeli és a magyar himnusz után az előre kijelölt levezető elnök, Egri Oszkár ismertette az ügymenetet. A szerdai BZSH-gyűlést ért kritikákra válaszul kijelentette, a közgyűlés egyetlen napirendi pontja a választás, „ebben pedig nincs választás”, így szavazni sem kell róla, sőt nem is lehet, ami a levezető elnök személyére is vonatkozik. A szerdainál mindazonáltal megengedőbbnek bizonyult: jelöltet a helyszínen is lehetett állítani, a fölszólalókat csupán arra kérte, lehetőleg indokolják javaslatukat, valamint azt is, miért nem előbb hozakodtak elő vele. Jóllehet Heisler András jelöltségének többszöri megtorpedózása éppen indokolhatta is ezt a kivárást.

Árulás

Az ügyvezető igazgatói posztra így sem érkezett ellenjelölés – Zoltai magabiztosan, a 111 leadott szavazatból 97-et megszerezve maradt posztján. Elmondta, jelöltként most tart először beszédet, méghozzá az elmúlt éjjel történtek fényében: „Elérkeztünk arra a pontra, amikor a világhálón, amit az egész világ olvas, zsidó ember azt írja le, hogy jó lenne már a jelenlegi vezetésre kaddist mondani, és jó lenne, ha a Mazsihisz épületében lenne már Zoltai-emlékszoba.” (Föltehetően egy kommentre gondolt.) Kifejtette ugyanakkor, hogy „kezdeményezni fogják a nyitást”, egységbe kovácsolják a magyarországi zsidóságot, támogatni fogják a vidéki hitközségeket, a nézeteltérések „elsimítása” pedig az új elnökség legelső feladatai közé fog tartozni. Megválasztása után még hozzátette: az ellene folytatott „lejárató kampányt” árulásnak és borzalomnak, megbocsáthatatlan bűnnek tartja, ami csupán a hitközség gazdálkodását biztosító 1% csökkenését fogja eredményezni. „A Facebook, a tévé és a rádió eláztatta a vezetést, ezen belül (sic!) a magyarországi zsidóságot” – fejtette ki.

Kertész Gábor, a nyíregyházi hitközség elnöke

A jelölőbizottság által elnöknek előterjesztett Feldmájer mellett azonban három másik jelölt is a szavazólapokra került: Aser Ehrenfeld debreceni főrabbi Horovitz Tamást, a debreceni hitközség elnökét, Villányi Tibor győri elnök a szerdai BZSH-elnökválasztáson kis különbséggel alulmaradt Kunos Pétert, Tordai Péter, a Frankel-körzet elnöke Kertész Gábort, a nyíregyházi hitközség elnökét, Budai Béla BZSH-küldött pedig a Bethlen téri körzethez tartozó Sárközi Gyulát javasolta. Kunost leszámítva mind vállalták is a jelölést. Ehrenfeld rabbi tórai hivatkozásait Egri gúnyos megjegyzésekkel szakította meg, például „ugye nem Mózest akarja jelölni?”, Villányi pedig indoklásként kifejtette: annak idején maga is részese volt Heisler elmozdításának, a jelenlegi elöljárókkal azonban végképp elégedetlen. Leginkább a Mazsihisz-vezetés Síp utcába történő bezárkózását kifogásolta: „nem azokat kell vezetni, akik a teremben vannak”, fogalmazott. Az élesebb kritikák alatt rendre a Bethlen tériek soraiból érkezett kisebb taps, később azonban egyikük arról tájékoztatta lapunkat, hogy ennyire azért nem egyértelmű az ellenvéleményük, ahogyan Sárközi Gyula sem testesített meg kritikus attitűdöt elnökjelölti beszédében (a szociális gondoskodás, a hagyományok megőrzésének fontosságát hangoztatta, valamint az antiszemitizmus visszaszorítására és az asszimiláció lelassítására tett erőfeszítéseket szorgalmazott).

Öt percen innen és túl

Kertész Gábor kérdésünkre elmondta: a jelölést nem amiatt fogadta el, mert győzelemre számított volna, hanem hogy véleményt mondhasson a jelenlegi állapotról; kísérlete azonban kudarcba torkollott (Egri minden jelölttől következetesen számon kérte a rendelkezésre álló öt perc betartását, ezt egyedül Feldmájer esetében mulasztotta el, amire néhány küldött hívta fel a figyelmét). Kertész a legfőbb problémát a szervezet struktúrájában látja: a vezetőség korszerűtlen működésében, valamint abban, hogy a hitközség kísérletet sem tesz a vallásos zsidóságnál lényegesen nagyobb lélekszámú vallástalan zsidók bevonására is. Heisler jelöltségére vonatkozó kérdésünkre taktikai butaságnak nevezte indulása ellehetetlenítését, hisz a közgyűlés összetétele alapján aligha avanzsált volna ügyvezető igazgatóvá, miközben „elkerültük volna annak látszatát, hogy személyes konfliktusok következtében kirekesztenek egy közismert zsidó személyiséget, akire sokan felnéznek.” Hozzátette ugyanakkor: Heislernek megfontoltabb hozzáállással korábbi elnöksége idején lehetősége nyílhatott volna a fönnálló helyzet megváltoztatására.

Horovitz kortesbeszédében ugyancsak a zsidóság többi hazai szervezetének a bevonását és a gazdálkodás racionalizálását, valamint a mindenkori kormányszervekkel jól együttműködő, politikafüggetlen vezetést szorgalmazott.

Horovitz Tamás, a debreceni hitközség elnöke

A több mint másfél órán keresztül húzódó szavazatszámlálás végeredményét Egri Oszkár két lépésben ismertette: először csak azt, hogy „van már elnökünk és ügyvezetőnk, de még nem tudjuk, lesz-e második forduló”, majd fél órával később bejelentette: „mégsem” kell második fordulót tartani. Az ügyvezető igazgatóra, a vezetőségre, valamint a számvizsgáló bizottságra leadott 110-111 érvényes szavazattal ellentétben a bizottság az elnök esetében csupán 93-at ítélt érvényesnek, így Feldmájer első körben elért győzelméhez az 56-57 helyett mindössze 47 szavazatra volt szükség – 49 vokssal végül 53%-os többséget ért el.

A legérdekesebb azonban nem is az, hogy a többi szavazással ellentétben itt miért talált tizennyolcat is érvénytelennek a jelölőbizottság. A Síp utcából lapunk birtokába jutott választási szabályzat alapján ugyanis az első fordulóbeli győzelemhez nem is lehetett volna elegendő az érvényes szavazatok többsége. A Mazsihisz választási szabályzata egyértelműen arról rendelkezik, hogy „az a jelölt tekintendő megválasztottnak, aki az összes szavazat több mint felét megszerezte” (V/20.). „Ha senki nem kapta meg az előzőekben írtak szerinti abszolút többséget, az a két jelölt indulhat a második fordulóban, aki a legtöbb szavazatot kapta.” (V/21.) Második forduló esetén Feldmájerrel a 22 szavazatot kapott Horovitz Tamás versenyzett volna, aki a három ellenjelölt közül láthatóan a legtöbb súlyt fektette a jelöltségére. (Sárközi 16, Kertész 6 szavazatot kapott.) A szabályzat betűje szerint a győzelemhez mindössze a második fordulóban lett volna elég az érvényes szavazatok többsége. (A szabályzat itt szó szerint kiemeli, hogy „az összes érvényes szavazat többsége” szükséges, szemben az első fordulóval, ahol „az összes szavazat több mint feléről” beszél.) A helyszínen, érdekes módon senki nem tette szóvá az ügyet, s megkeresésünkre az alulmaradt Horovitz sem kívánt egyelőre állást foglalni a kérdésben.

A Jelölőbizottság megválasztása

Az eredményhirdetést követően Feldmájer elmondta: mindenáron fönn fogja tartani a Mazsihisz egységét, és nem hagyja, hogy kívülről bárki beleszóljon, beleértve a kormányt és a kormánytisztviselőket. Ezzel, minden bizonnyal, a Gál András Levente közigazgatási államtitkár kezdeményezésére nemrégiben megalakult zsidó egyeztető fórum irányvonalára is utalt.

Többes jelölés az alelnöki pozíció esetében sem volt: Streit Sándor BZSH-elnök és az ortodoxiát képviselő Herczog László így egyaránt vetélytárs nélkül őrizte meg posztját.

Apró változások ugyanakkor történtek a vezető testületekben: a Zoltai-féle vezetés emberének tartott Freund Jenő 53 szavazattal kiesett, Engländer Tibor 70-nel bekerült a vezetőségbe, s a 73 voksot kapott Horovitzcal, valamint a fiatal Gádor Györggyel ők alkották a lista élvonalát. (A Magyarországi Cionista Szövetséget is vezető Kardi Judit 69, Streit Sándor 67, Tordai Péter – akit Kertész Gábor, elnökjelöltsége elfogadását követően, önmaga helyett jelölt – 66 szavazatot kapott.) A számvizsgáló bizottság megválasztott tagjai közül pedig Kunos Péter végzett az élen, 83 szavazattal (Ács Tamás 82, az ugyancsak a fiatalítást képviselő Villányi Benjámin 76 voksot kapott.)

Váltás szükséges

Kunos Péter, a Számvizsgáló Bizottság tagja

Kunos a teendőit illetően lapunk kérdésére elmondta: amint módja nyílik rá, indítványozni fogja, hogy a közgyűlésen ne szavazhassanak azok, akik a hitközség alkalmazásában állnak, s így egzisztenciálisan függnek attól. Fontosnak tartotta, hogy a számvizsgáló bizottság se csak azt ellenőrizze, „van-e a kiadások mögött számla”, hanem a gazdasági racionalitást is vizsgálja – reményei szerint tagként ráhatása lehet e folyamatokra. Legelső javaslatát azonban maga sem tartotta reálisnak: ahhoz ugyanis, hogy a hitközség alkalmazottai ne vehessenek részt a testületben, alapszabály-módosításra lenne szükség, amit ugyanennek a testületnek kellene elfogadnia. Azt azonban az általunk megkérdezett többi küldötthöz hasonlóan, ő sem tartotta szerencsésnek, hogy Heisler András a széles közvélemény elé vitte a belső konfliktust. „Rossz tanácsadókra hallgatott” – mondta. „A váltás előbb-utóbb már csak az életkor miatt is szükségessé válik”, és nem biztos benne, hogy Heisler, akit amúgy a jelenlegi vezetés egyik lehetséges utódjának tart, a jövőbeli lehetőségei szempontjából most helyes lépést tett.