Kisebbség és többség között

Írta: - 2011-05-03 Rovat: Politika

Kisebbség és többség között – A zsidó/izraeli és a magyar etnikai és kulturális tapasztalatok az elmúlt században címmel szervez nemzetközi történészkonferenciát a Balassi Intézet 2011. május 4–6. között

2011. május 1.

Nemzetközi történészkonferencia a Balassi Intézetben

A rendezvény fővédnöke Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, védnöke pedig Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Köszöntő beszédet mond Aliza bin Noun asszony, Izrael állam magyarországi nagykövete. A konferenciához kapcsolódik Ritter Doron fotóművész képeiből rendezett kiállítás Óhazából az Újhazába – Magyar ajkú zsidók Izraelben címmel, mely 2011. május 5–29-ig tekinthető meg a Balassi Intézet aulájában.

Magyarok és zsidók: két, egymással szerves történeti és kulturális kapcsolatban lévő, rendkívül tagolt és sokrétű történeti közösség. A Balassi Intézet által rendezett konferencia történeti perspektívából vizsgálja azt a kérdést, hogy milyen keretek és feltételek adódtak közösségeinknek az elmúlt két évszázadban ahhoz, hogy kulturális és/vagy etnikai identitásukat megéljék. A konferencia a közösségépítés és –megtartás kortárs dilemmáinak felvetését sem kerüli meg.

A konferencia elsődleges célja, hogy az előadók közötti, illetve – tágabb értelemben – a közönséggel való párbeszéd ne a hagyományokat felülről szemlélve, kizárólag univerzalisztikus szemlélet alapján, hanem a tradicionális identitást komolyan véve, ugyanakkor egymás nézőpontját empatikusan elfogadva jöjjön létre. A hagyomány és az empátia fontos, kiemelt szerepét annak érdekében hangsúlyozzuk, hogy a kérdés sokoldalú megközelítései és az óhatatlanul jelentkező vitafelvetések a valódi dialógusok sorába illeszkedhessenek.

A konferencia keretében arról is szó esik, hogy mennyire sérülékeny a hagyományos kisebbségi-többségi viszony Közép-Európában, ahol a világháborúk következtében területi elcsatolások, államalakulások, kitelepítések, lakosságcserék követték egymást, s ahol a Shoa is megtörtént. A szimpózium olyan kérdéseket is körüljár, hogy milyen szellemi válaszok születtek és születnek a kollektív történelmi trauma, pl. Trianon által teremtett kisebbségi, illetve ilyenként megélt magyar és zsidó helyzetekre. Milyen reakciói lehettek/lehetnek egy közösségnek, ha többes kötődéssel rendelkezett/ik? Milyen dilemmákkal szembesülhet(ett)? Hogyan alakult az identitása annak, aki magyarként Észak- és Dél-Amerikában, magyar zsidóként pedig a 19. és 20. századi Magyarországon, Romániában és Csehszlovákiában élt?

A konferencia során egyes előadók elemzik és bemutatják, hogy milyen helyzet alakult ki a zsidó állam megalakulásával, amikor is a zsidóság kisebbségből nemzetállami többséget hozott létre, és – bizonyos mértékben – hasonló helyzetbe került, mint bármely más olyan európai nemzetállam, amelynek a nemzetalkotó többségét adó közösség jelentős hányada határain kívül él. Ebből a szempontból Magyarország és Izrael problémái hasonlóak, Magyarországon a Balassi Intézet, Izraelben a Szochnut (Jewish Agency) ezeknek a problémáknak megoldásán, azaz a határokon átnyúló nemzeti közösség saját identitásának megőrzésén munkálkodik.

A konferencia szakmai koordinátora Novák Attila történész, a Szombat című folyóirat szerkesztője. A szimpózium előadói magyar és izraeli szakemberek, szakterületük elismert kutatói: Ablonczy Balázs (történész, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszék oktatója, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója), Bányai Viktória (hebraista, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet Judaisztikai Kutatócsoportjának főmunkatársa), Filep Tamás Gusztáv (történész, szerkesztő), Frigyesi Judit (zenetörténész, az izraeli Bar Ilan Egyetem Zenei Tanszékének professzora), Gidó Attila (történész, a Román Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, Kolozsvár, Románia), Karády Victor (szociológus, a Közép-Európai Egyetem Történelem Tanszékének professzora), Kovács András (szociológus, a Közép-Európai Egyetem Zsidó Tanulmányok Program vezetőprofesszora), Kovács Nóra (antropológus, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója), Guy Miron (történész, a jeruzsálemi Schechter Intézet tanára, Izrael), Papp Z. Attila (szociológus, a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézete és az MTA Etnika-nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója), Salat Levente (politológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, Kolozsvár, Románia), Szita Szabolcs (történész, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Tanárképző Intézetének professzora), Turán Tamás (hebraista, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet Judaisztikai Kutatócsoportjának főmunkatársa, a Héber Egyetem [Jeruzsálem, Izrael] vendégtanára), Yuli Tamir (nacionalizmusteoretikus, az izraeli Shenkar Kollégium igazgatója, Izrael oktatási minisztere 2006–2009 között), Raphael Vago (történész, a Tel-Aviv-i Egyetem modern európai történelmet oktató tanára).

A Balassi Intézet, melynek célja a magyar nemzetkép, a magyar kulturális és tudományos örökség külföldi megismertetése, tevékenységét a magyarság és egyetemesség találkozási pontjai köré törekszik szervezni. Az egész világra kiterjedő hungarológiai kutatások több évtizedes koordináló központjaként örömmel ad otthont ennek a konferenciának, mely a zsidó/izraeli tapasztalatok megismertetését is fókuszba állítja. A zsidó állam ugyanis, bár Magyarországtól eltérő történelmi háttérrel rendelkezik, hasonló dilemmákkal küzd akkor, amikor nem pusztán az Izraelen kívüli világ felé szeretne egy, a szándékai szerint objektív országképet közvetíteni, hanem akkor is, amikor a saját hagyomány és kultúra megőrzésére szólítja fel azokat a zsidókat és nem zsidókat, akik határain kívül élve fontosnak tartják ennek fenntartását.

A témához szorosan kapcsolódik Ritter Doron fotóművész képeiből rendezett kiállítás, melynek szintén a Balassi Intézet ad otthont. A tárlat a jeruzsálemi ortodox Mea Searim negyednek a történelmi Magyarország területéről Izraelbe kivándorolt zsidók által alapított „Magyar Házait”, illetve az izraeli magyar örökség fenntartásában egyedülálló szerepet betöltő észak-izraeli Cfát városa magyar zsidó múzeumát, annak anyagát mutatja be. A fotók és a hozzájuk tartozó részletes képaláírások az oly nehezen ábrázolható izraeli magyar profilt is megpróbálják megrajzolni.