Ayhan Gökhan 11 / 14

“Istenbe és a költészetbe vetett hitem a körülményektől függetlenül továbbra is rendíthetetlen, mint az ólomkatona.”

 

tizenegyedik félreértés

Dosztojevszkij

fehéren-feketén ugyanazt jelentem,
mint ősszel abban a csatornamenti
vendéglőben, hogy az nem lett volna,
nem hiszem. valakinek mindig lennie kell.
kezekkel, nehéz szavakkal tenni
különbséget lényeges és lényegtelen, igaz
és igazságtalan között, nem kérve
ki az utolsó sört, nem téve
ki magam a mások örökös
tévedésének, ezt akartam, soha
nem lenni tévedés. igen, kedvesem,
csakis ezt akartam.

tizennegyedik félreértés

az olvasó nem ismer, a betű sem ismer, mondd,
ki ismer engem? amíg a kép egy távoli térben
mozog, nem érthető a kettő közt a kapcsolat, te
énvelem függsz egy szálon, te voltál,
aki engem kitalált, én, ki nem
talált ki belőlem. közelebb, egyre közelebb.
ennyire közel már Isten,
embert a megismerés fokozata avat fel.
kifordított könyv a világ, csak hullunk, hullunk
ki belőle, kedvesem, anélkül, hogy
megismerne, anélkül, hogy meg is merne
érinteni a másik.