Agi Mishol: Libák

A Költészet napján egy erdélyi magyar-zsidó családból származó izraeli költőnő versét ajánljuk figyelmükbe.
 

Epstein, a matektanárom, imádott engem
kihívni a táblához.
Azt mondta, csak arra jó a fejem, hogy kalapot tegyek rá.
Azt mondta, egy madár az én eszemmel
hátrafelé repülne.
Menj libapásztornak! – tanácsolta.

Most, hogy évek választanak el e mondattól,
a pálmafa alatt ülve
három szép libámmal,
úgy vélem, talán a jövőbe látott
az én matektanárom,
és igaza volt,

hisz mi sem tesz boldogabbá,
mint hogy nézem őket e pillanatban is,
amint lecsapnak a kenyérmorzsákra
vidám farkincájukat csóválva,
majd egy pillanatra megdermednek
a vízsugár alatt,
melyet rájuk spriccelek
a csőből,
fejüket felszegik és testük
megfeszül míg visszaemlékeznek
távoli tavakra.

Azóta már meghalt a matektanárom,
és meghaltak általam soha meg nem oldott
problémái is.
Szeretem a kalapokat,
és estefelé mindig,
mikor a madarak visszatérnek a fához,
én azt fürkészem
hol van közöttük az, amelyik hátrafelé repül.

Balázs Gábor fordítása