Sári és Nemszemétke

Mandl Péter neve nem ismeretlen a hűséges Szombat olvasóknak. Különös hangulatú várostörténeteiből közöltünk válogatást egy ízben, s Mákonypersely című könyvéről is írtunk annakidején. Mesék voltak ezek is, mint a Sári és a Nemszemétke című könyve, mely a Pagony kiadó által elindított, s 2010 óta a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése által rendezett Aranyvackor pályázat idei első díját nyerte, s amelyhez illusztrációkat Kismarty-Lechner Zita készített.
 

 

Interjú Mandl Péterrel, az Aranyvackor mesekönyv-pályázat nyertesével

 

 

A pályázat célja olyan professzionális meseírók és illusztrátorok felkutatása-megtalálása, akiknek a munkáiból mind képileg, mind tartalmilag igényes gyerekkönyv készíthető. Idén 260 pályázó közül választotta ki a zsűri a nyerteseket. Mandl, akinek írásaiból ízelítőt olvashatnak honlapján, a http://www.mandl.hu oldalon, jelenleg Bécsben él, kutatóorvosként dolgozik.  E-mailen készítettünk vele interjút.

– Környezettudatosságra nevelő mesekönyv, ha jól értem… 

– Mesekönyv, amely a hasznos és haszontalan közötti szubjektív határalkotást feszegeti. Környezettudatosnak annyiban nevezném, amennyiben a tárgyakhoz fűződő viszonyt igyekszik újragondolni, és a tárgyak a környezet elemei. Már a nagyon korai gyermekkorban kialakul a kötődés egyes tárgyakhoz, amelyek sok éven át fontos szerepet tölthetnek be életünkben, azonban még a legszeretettebb játékot is idővel megunjuk és kidobjuk. Ahogy az ember felnő, egyre könnyebben válik meg tárgyaktól, amelyek igen gyakran némi utánagondolással, esetleg javítást követően tovább „szolgálhatnák” gazdáikat.

– Honnan jött az ötlet? Gyermeknevelés „mellékterméke”, vagy korábban érlelődött már, mert magad is vonzódsz a mesékhez?

– Az elmúlt években több mesét is írtam, az elsősorban felnőtteknek szánt egyéb próza mellett. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy időközben gyermekeim születtek. A HINTS Institute Művészeti Egyesülettel és tagjaival létrehozott több közös munkánk, így az Írásváros köztéri projekt, vagy az Indigó Ösvény kiállítás során már korábban is foglalkoztam ember és környezetének viszonyával.

– Akik ismernek, tudják, hogy címszereplőd, Sári, egyben a lányod is. Mit szólt, hogy könyv-főhősnővé avanzsált, sőt a fotói is szerepelnek a kötetben?

– Sári egy nagyon közlékeny és nyitott kislány. Amennyire ezt egy majdnem négyéves gyerek esetében biztosra lehet mondani, örül neki, és bár furcsán hangzik, de a maga világában még természetesnek is veszi. A mesét és különösen Nemszemétkét mindenesetre szereti, sőt tejesflakonból, szívószálból és borosdugóból már csinált is egyet.

 

Kismarty-Lechner Zita illusztrátor, Sári és Mandl Péter

– „Civilben” orvos vagy, külföldön kutatsz. Találkoztál ilyen típusú, környezettudatosságra nevelő, „zöld” mesekönyvekkel?

– Kifejezetten nem kerestem, igyekeztem elkerülni külső befolyást, és a saját elképzelésemre támaszkodni a könyv esetében. Amikkel találkoztam, azok a mi könyvünkhöz képest sokkal didaktikusabbak, én pedig arra törekedtem, hogy ez alapvetően egy mesekönyv legyen, és nem egy nevelési kiadvány.

– Hogy találtatok egymásra az illusztrátorral?

– Kismarty-Lechner Zita a Cellux Csoport alapító tagjaként több éve foglalkozik gyerekeknek és felnőtteknek is szóló workshopok, művészeti programok kidolgozásával, szervezésével, amelyek fő témája a környezettudatos gondolkodás, központi eszköze pedig az újrahasznosítás.

– Már korábbi várostörténeteidnél is szerepet játszott a nyomtatáson kívüli kifejezési mód és a team-munka. Művészbarátaiddal réztáblákon rögzítettétek a zsidónegyed romkocsmáiban és más helyeken rövid történeteidet. Itt pedig az erős illusztrációk által nyer jelentéstöbbletet a szöveg.

– Igen, tulajdonképpen mindenben, amit eddig írtam, komoly szerepet játszott a megjelenés, és úgy gondolom, hogy amíg sikerül a megfelelő formát vagy médiumot kiválasztani, addig a szöveget éppenhogy erősítik ezek a dolgok, mintsem elvesznek belőle vagy torzítják. Így volt ez a Mákonypersely és Dénes Attila Ferenc rendkívül szuggesztív grafikái és az Írásváros rézszínű, de valójában műanyag táblái esetén is, amelyekkel fiktív emléket kívántunk állítani épületeknek és velük együtt élő embereknek. Ez utóbbiakból, sok újabb történettel kiegészülve szintén kötet készül.

 

Színes belső oldal

 

– Ifjabb korodban zsidó ifjúsági szervezetet vezettél, ahhoz a nemzedékhez tartozol, amely már a szarvasi táborban szocializálódott. Fontos, hogy ne egyedül dolgozz?

– Mindig szerettem másokkal együtt dolgozni, ez orvosként, kutatóként is alapvető szükszégszerűség, a művészetben viszont végképp előnyös, különösen, ha más művészeti ágat űző, vagy formanyelven dolgozó alkotókról van szó. Amellett, hogy engem mindig motivál a másik ember munkája, fontos kontroll is egyben, hiszen másoknak hazudni mindig nehezebb, mint saját magunknak.

– Mi lesz a kézirat sorsa? Mikor jelenik meg, és ki adja ki?

– A fődíj mellett a könyv a Cerkabella kiadó különdíját is elnyerte, amelynek kapcsán a kiadó elkötelezte magát a könyv kiadása mellett. Reméljük, hogy ez év második felére a boltokba kerül.