„A nyugati demokráciát nem lehet egyszerűen exportálni az arab világba”

…az Iszlám Testvériség a legerősebb ellenzéki mozgalom. De ha kairói felkelés eddigi történetét nézzük, azt látjuk, hogy a felkelőknek nincsen vezérük. Az iráni forradalomban annak idején, harminckét évvel ezelőtt volt ilyen. Egyiptomban ilyet nem látni, így nem tudjuk, ki is az alternatíva, akit a tömegek támogatnak. Így most, február 4-én azt sem tudjuk, mi lesz tíz nap múlva. 

Beszélgetés Yaron Deckel izraeli újságíróval

 

 

Yaron Deckel, az egyik legismertebb izraeli újságíró, rádiós éstelevíziós kommentátor, 25 éve áll a politikai újságírás élvonalában. AzIzraeli Kulturális Intézet meghívására érkezett Budapestre, ahol többelőadást tart az aktuális közel-keleti helyzetről.

–    A legjobb forgatókönyv már esélytelen, ez ugyanis Mubarak hatalomban maradása lett volna. Az elmúlt harminc évben Mubarak szilárdan tartotta magát az Izraellel kötött békéhez. Annak ellenére, hogy Izrael elhúzódó háborút vívott Libanonban, súlyos harcok voltak a második Intifáda idején, harcolt a Hamasszal, s többször hosszú időre visszahívták az egyiptomi nagykövetet. Kapcsolatunkban voltak zökkenők, de összességében Mubarak elkötelezett volt az Izraellel és az Egyesült Államokkal fenntartott stabil kapcsolatok mellett. Így Izrael biztos lehetett abban, hogy déli határán nyugalom van. Az egyiptomi határon ma nincs semmilyen kerítés. Ez pedig döntő eleme volt a stratégiai egyensúlynak: az izraeli hadsereget az elmúlt harminc évben lekötötte a libanoni háború, az intifáda, a szír határ biztosítása, de nyugodt lehetett afelől, hogy Egyiptom részéről nem fenyegeti támadás. És hasonló a helyzet Jordániával, amellyel szintén békeszerződést kötöttünk. Hatalmas könnyebbség, hogy Izrael két hosszú határszakaszán béke van. És ez természetesen a gazdaságnak is jót tesz, mert nem kell annyit költeni a hadseregre. Így aztán Netanjahu volt az egyetlen vezető, aki nyíltan kiállt Mubarak mellett.

–    És Mahmud Abbasz.
–    Igen. De az eseményeket látva Netanjahu is gyorsan hangot váltott, és a demokratikus átmenet szükségességéről beszélt. A második legjobb forgatókönyv, ha Mubarak utódlása békés úton megy végbe, és Mohamed El Baradei vagy Omar Szulejmán, a jelenlegi alelnök követi őt az elnöki székben. Ők ugyanis valószínűleg fenntartják a békeszerződést és a jó kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. El Baradei nem nagy barátja Izraelnek, de hosszú ideig Bécsben élt és fontos számára a szövetség Amerikával – mivel Egyiptom onnan kapja a támogatást. Szulejmán a békeszerződés elkötelezett híve, számos alkalommal járt Izraelben, ismeri az egész a politikai establishmentet. Az ő elnökké választása lenne a legjobb Izraeli számára.
A legrosszabb forgatókönyv az, ha Egyiptom az Iszlám Testvériség hatalma alá kerül. Ez esetben ugyanis nem biztos, hogy fennmarad a békeszerződés.

–    Mit lehet tudni az egyiptomi tüntetők közötti erőviszonyokról, az iszlámisták és a szekulárisok között?
–    Az tudjuk, hogy az Iszlám Testvériség a legerősebb ellenzéki mozgalom. De ha kairói felkelés eddigi történetét nézzük, azt látjuk, hogy a felkelőknek nincsen vezérük. Az iráni forradalomban annak idején, harminckét évvel ezelőtt volt ilyen. Egyiptomban ilyet nem látni, így nem tudjuk, ki is az alternatíva, akit a tömegek támogatnak. Így most, február 4-én azt sem tudjuk, mi lesz tíz nap múlva. Mubarak távozik? Obama határozottan ezt követeli.
Ám Izrael számára ez mindenképpen új helyzet: harminc év biztonsága után nem lehet tudni, mire számíthatunk, ez aggasztja a közvéleményt és sok fejtörést okoz a döntéshozók körében is. Izraelben felnőtt egy nemzedék, amelynek nem kellett tartalékos szolgálatot teljesíteni az egyiptomi határon.

 

Mubarak nem kell

–   Ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, az Iszlám Testvériség kerül hatalomra és felmondja a békeszerződést Izraellel, akkor elképzelhető, hogy Izrael ismét elfoglalja Sinai félszigetet?
–    Nem. A diplomáciai kapcsolatok felmondása nem ok a háborúra. Szíriával sincsenek diplomáciai kapcsolataink, hivatalosan tűzszünet van a két ország között, de a határ 38 éve mégis nyugodt. Egyik fél sem érdekelt a konfliktusban. A békeszerződés felmondása tehát aggasztó fejlemény lenne, Izrael katonai helyzetét megváltoztatná, jelentősen megnövelné a készültséget az egyiptomi határon, de nem ok a háborúra.

–    Mit tudunk arról, hogy a kairói tüntetőket milyen eszmék motiválják?
–    Azt tudjuk, hogy hosszú ideje el voltak nyomva, továbbá nagyon rossz a gazdasági helyzet, a szegénység igen nagy mértékű. A nyomor ösztönzője lehet a forradalomnak. Ugyanezek voltak az okok Tunéziában, ahonnan ez a dominó-hatás elindult. Nem tudjuk, milyen mértékben rendíti meg Jordánia és Szíria nem kevésbé autoriter rezsimjeit.

–    Izraelnek nem érdeke, hogy a vele diplomáciai kapcsolatot fenntartó Jordániában nagyobb zavarok legyenek. De az ellenséges beállítottságú, a Hezbollahot támogató, Iránnal szövetséges Szíriában nem hozna pozitív változást egy forradalom?
–    Ez egy ellenséges rezsim, de mégis tárgyalt Izraellel a békéről több ízben is. Ha új rezsim jön, nem tudjuk, mi lesz a következmény.

–    Lehet ennél rosszabb?
–    Mindig lehet rosszabb. És tudjuk, Anvar Szadat is ellenséges volt Izraellel kezdetben. Háborút indított Izrael ellen, aztán 1977-ben mégis békét kötött.

–    Nem lenne jobb Szíriában egy demokratikus változás?
–    A demokrácia nem mindig jó alternatíva az arab országokban. Amikor a palesztin területeken demokratikus választásokat tartottak, a Hamasz került hatalomra, akivel tárgyalni sincs esélyünk. Remek! Az iszlám világban a demokráciának nem egyszer ez az eredménye: a győztesek lehúzzák a redőnyt. Ez a Bush adminisztráció ötlete volt: demokráciát a palesztin területeken! Nagyon ostoba ötlet volt. A Hamaszt tőlük kaptuk.

Véleményem szerint tehát a diktatúrából a demokráciába való átmenet egy hosszabb folyamat, melynek során az emberek elsajátíthatják, hogyan működik a demokratikus rendszer. Ebbe beletartozik a sajtószabadság, a tolerancia ­– illúzió azt hinni, hogy ha az emberek bedobják a szavazatukat az urnába, az már demokrácia. Ha a demokráciát elrendelik, az iszlám kerekedik felül, és a demokráciát hosszú időre kiiktatja. Én a demokrácia elkötelezett híve vagyok. De a nyugati demokráciát nem lehet egyszerűen exportálni az arab világba.