„Élvezni akarják a szabadságot, de harcolni nem akarnak érte”

Nathan Sharansky, a legnevesebb szovjet „refuznyik” volt. Kémkedés vádjával kilenc évet töltött szovjet börtönökben és kényszermunka-táborokban, mivel nem volt hajlandó felhagyni a kivándorló útlevélért folytatott küzdelmével. 1986-os szabadulása után alijázott, Izraelben közéleti szerepet vállalt, majd a nagy szovjet alija időszakában az orosz ajkúakat képviselő pártot alapított (Jiszrael Baalija).

Interjú Nathan Sharanskyval

 

2011. január 14.

 

 

Egyfelől romlott a helyzet, mert Izrael delegitimálása és démonizálása egyre vadabbul folyik, és egyre mélyebben gyökerezik. Ez valóságos új vérváddá vált. Vegyük csak a legutóbbi esetet, amikor Izraeli katonákat azzal vádoltak, hogy a palesztinok szerveivel kereskednek. Ezen egyesek nevetnek, de például egy svéd újság komoly, felelős állításként közölte a palesztin provokátorok efféle vádjait. Ami persze megjelent az Interneten is. Aztán a Haitin dolgozó izraeli mentőcsapatot azzal vádolták az, hogy a haitiak szerveivel kereskednek. Ez a vád is végigfutott az Interneten.

Attól még sokmillióan olvasták. Ráadásul egy brit parlamenti képviselő kijelentette, hogy igaz vagy nem, ki kell vizsgálni. A vád ugyan nevetséges, de úgy vélem, ha megkérdeznék az embereket szerte a világon, többségben lennének azok, akik az ilyesminek hitelt adnak. És ez csupán egy példája annak, hogy egy új vérvád napjainkban is felbukkanhat és önálló életre kelhet. Ezek fő forrása az iszlám fundamentalisták közege, akik egyre elszántabbak lesznek. Illúziójuk, hogy elpusztíthatják Izraelt, nagy erőt kölcsönöz nekik. A szabad világ pedig, ahelyett hogy támogatná az ő védelméért is küzdő Izraelt, inkább a fundamentalistákat próbálja békítgetni. Másfelől azonban úgy vélem, a szabad világban egyre többen megértik, mennyire veszélyes ez a helyzet, amikor azok, akik egyáltalán nem becsülik a demokráciát, de erős identitásuk van, képesek a szabad világot zsarolni. Akik ezt felfogják, nem Izraelért aggódnak, hanem megértik, hogy a szabad világ van veszélyben. Láthatjuk, mi történik ma Iránban. Izrael már tíz éve mondja, hogy ez a teokrácia veszélyes a világra, és szankciókkal kell megállítani, de nem vették komolyan. Egy fél éve kezdik komolyan venni – nem a mi figyelmeztetéseink miatt, hanem mert kezdik felfogni, mekkora a veszély. Ezért remélem, hogy a szabad világ nem követ el öngyilkosságot. Ekkor pedig – már csak technikai szempontok miatt is – belátják, hogy ennek a harcnak a frontvonalában nem találnak mást, mint Izraelt.     Ez a két tendencia küzd tehát egymással és nehéz megítélni, melyik az erősebb. De mi, zsidók, optimisták vagyunk, nem éppen a történelmünk miatt – hiszen többet szenvedünk, mint mások – hanem azért, mert végül is mi jutunk a történelem következő fordulójába, míg az ellenségeink kimaradnak onnan.

Az európai zsidók gyengébbek, mert sokkal kevesebben vannak. Számos amerikai egyetemen beszéltem, ahol egyáltalán nem könnyű a helyzet, de egy átlagos campuson mégis van néhány ezer zsidó diák. A Columbián például a 25 ezer diákból 6 ezer zsidó. Egy európai egyetemen viszont 50-60 zsidó diákot találni. Ők sokkal nehezebben tudnak egy ilyen kampánnyal szembeszegülni. A másik ok: Európa a poszt-identitás korszakában van, azért tesz erőfeszítéseket, hogy megszabaduljon az identitásától. Kellemes – de úgy is mondhatnám: dekadens – életet akar, ahol nincs miért meghalni. És ebben a dekadenciában Európa jóval messzebbre jutott, mint Amerika.

Valóban, de, mint mondtam, reméljük, hogy az európai civilizáció nem követ el öngyilkosságot. Európa jóval nagyobb veszélyben van, mint Amerika. Ha csak abban bíznánk, hogy a zsidók iránti együttérzésből mellénk állnak, akkor valóban nem lenne remény. De itt Európa túléléséről is szó van. Ezért a zsidóknak szövetségeseket kell keresniük, akik felfogják, hogy az európai civilizáció visszaszorulóban van. Itt a Római birodalom kínálkozik példaként. Amely dekadens életmódja miatt – mert élvezni akarta az életet, a szabadságot, de nem akart érte harcolni – elpusztult. Az európai civilizációt ez a történelmi veszély fenyegeti. Ami azonban azt is jelenti – elméletileg – hogy a zsidók találhatnak szövetségeseket, csak éppen meg kell keresniük ezeket.

Így van, de egyre több olyan értelmiségi van, aki már felismeri a veszélyt. Ez persze nehéz, mert Európa már olyan messze ment saját identitásának feladásában és abban, hogy nem harcol semmiért, hogy nehéz visszatérnie korábbi értékekhez. Reméljük azonban, hogy mégis meg fogják tenni.