Vajon Herzl tényleg „zsidó” államot akart?

Izrael vezető értelmiségijei az utóbbi tizenöt évben egyre határozottabban állítják, hogy Herzl A zsidó állam (Der Judenstaat) című, 1896-ban megjelent kis könyvében egyáltalán nem gondolt semmiféle zsidó állam megteremtésére. Szerintük Herzlt félreértették. Herzl sokkal inkább „a zsidók államáról” beszél, egy olyan államról, melynek lakossága többségében zsidó, de más zsidó jellegzetessége nincsen.

A válasz, Herzl dekonstrukciója után is: igen.

 

 

 

Yoram Hazony

A kérdés nem is érne meg hosszú vitát, ha nem szolgálna súlyos ideológiai harcok alapjául, és ha e küzdelemben nem Izrael legbefolyásosabb jogászai, tudósai, pedagógusai és polgárjogi aktivistái vennének részt, éppen azok, akik saját Herzl-olvasatukat alkalmazva óhajtják (és képesek is) megváltoztatni a mai Izrael nemzeti arculatát. Érdemes megvizsgálni prominens izraeli értelmiségiek alábbi kijelentéseit.
Amnon Rubinstein, volt oktatásügyi miniszter, alkotmányjogász, a Kneszet jogi és alkotmányügyi bizottságának elnöke:    
„A zsidók saját állama, ahogy Herzl könyvének címe: Der Judenstaat is jelzi, aligha a ’zsidó állam’, inkább a ’zsidók állama’ lenne.”

Shulamit Aloni, volt oktatásügyi miniszter, polgárjogi vezető:    
„Nem fogadom el a ’zsidó állam’ gondolatát. A ’zsidók államáról’ van szó, hogy pontosak legyünk. Herzl A zsidók állama címmel írt könyvet.”

Moshe Zimmermann, a jeruzsálemi Héber Egyetem történésze és a történelem-tankönyvek kiadásáért felelős oktatásügyi minisztériumi bizottság elnöke:   
„Izraelben, a Herzltől örökölt ’zsidók állama’ koncepció egy durván etnocentrikus ’zsidó állam’ irányába fejlődik…”

Amosz Oz, író:
Herzl könyvének címe A zsidók állama és nem A zsidó állam. Egy állam pont annyira lehet zsidó, mint egy szék vagy egy autóbusz…”
És ezt az álláspontot sok vezető értelmiségi ismétli.

Egy szakkifejezésről szóló vita nyilván sosem keltene ekkora figyelmet, kivéve, ha a szemantikai kérdés valójában egy jóval kiterjedtebb történelmi és kulturális harcot takar. Itt is erről van szó. A „zsidók állama”-pártiak egy olyan kifejezést (zsidó állam, héberül medina jehudit) akarnak kicserélni, amely, mintegy közmegegyezéses alapon, a közelmúltig egyet jelentett Izrael állammal. Az államalapítást megelőző évtizedekben a cionisták világszerte használták a zsidó állam kifejezést, a Palesztinában élő zsidóság is. Mikor Ben Gurion 1948. május 14-én végre kikiáltotta Izrael függetlenségét, a zsidó állam kifejezés olyannyira összeforrt a zsidóság politikai vágyaival, hogy ez nem kevesebb, mint öt ízben szerepel a Függetlenségi Nyilatkozatban, melyet minden Palesztinában létező zsidó párt vezetője aláírt, a kommunistáktól az ultra-ortodox Agudat Jiszraelig. (A nyilatkozat egyértelműen Theodor Herzlnek, „a zsidó állam eszmei atyjának” tulajdonítja a kifejezést.)

 

Ben Gurion 1948. május 14-én kikiáltja Izrael függetlenségét

Izrael zsidó államként való meghatározása nem csak az államalapítás idejének konszenzusát tükrözi, ez ekkor már olyannyira beivódott a politikai tradícióba, hogy az egész zsidóság többségének támogatását is élvezte évtizedeken át. Még egy olyan radikális politikus is, mint Yeshayahu Leibowitz, aki talán semmi másban nem értett egyet Ben Gurionnal, 1988-ban, a függetlenség kikiáltásának 40. évfordulóján az államalapítókkal azonos módon határozta meg a kifejezést:
„A zsidó állam… [az, amely] forrásai legnagyobb részét a zsidó emberek problémáinak megoldására fordítja, legyen szó akár államon belüli, akár a diaszpórában jelentkező szociális, oktatási, ágazati vagy gazdasági problémáról; az állam kapcsolatáról a zsidó diaszpórával; az állam és a judaizmus kapcsolatáról, és így tovább.”

A zsidó állam tehát lényegénél fogva zsidó, amennyiben célja az állami hatalmat „a zsidó emberek problémáinak megoldására fordítani”. A gyakorlatban ez az elv számos speciálisan „zsidó” törvény és jogszabály életbelépését jelentette. Ezek közé tartozik például a hazatérési törvény, mely minden zsidó számára biztosítja az Izraelben való letelepedés jogát; az állami oktatási törvény, mely az oktatási intézményeket arra kötelezi, hogy a „zsidó kultúra értékeire” és a „zsidósághoz való lojalitásra” neveljenek; az izraeli hadsereg és védelmi erők külföldi bevetésének joga nem izraeli zsidók megmentése érdekében; izraeli bíróságok közreműködése a náci háborús bűnösök perbefogásában és elítélésében, „a zsidó nép ellen elkövetett bűneik” miatt; törvények, melyek a zsidó szimbólumokat és zsidó ünnepeket (köztük a szombatot) állami jelképekké és ünnepekké emelik. Természetesen a speciálisan „zsidó” törvényeknek és jogszabályoknak vannak vitatható részletei, de gyakorlatilag minden zsidó magáévá tette azt az elvet, hogy Izrael „zsidó államként” alakult meg, nem csak demográfiai értelemben, de elveit, törvényeit és intézményeit tekintve is.

Azon törekvés tehát, amely az új keletű, „zsidók állama” koncepciót kívánja a cionizmus Herzllel kezdődő történelmébe visszavetíteni, a fundamentális izraeli politikai tradícióval való tudatos szakítást jelenti annak érdekében, hogy helyette valami mást hozzon létre.

Mordechai Bar-On a Yitzhak Ben-Tzvi Intézet történésze nemrégiben így határozta meg ezt a mozgalmat:
Az Izrael zsidóságát érintő vitában sokan ódzkodnak attól, hogy Izraelt „zsidó államnak” nevezzék. Szívesebben használják a semlegesebb „zsidók állama” kifejezést. Ez a preferencia arra utal, hogy szerintük Izraelt legtényszerűbben egy olyan országként lehet leírni, ahol többségében zsidók élnek…

Bar-On szerint vezető izraeli értelmiségiek és közszereplők azért utasítják el a „zsidó állam” kifejezést, mert ideológiailag egyre kényelmetlenebb számukra e kifejezés normatív jellege, egy olyan állam, mely lényegi célját tekintve zsidó. A „zsidók állama” kifejezés viszont leíró jellegű, szinte kizárólag annak közlésére szorítkozik, hogy Izrael „egy olyan ország, ahol többségében zsidók élnek.” Habár e kifejezés alatt sokan sokfélét értenek, de mindnyájan elutasítják vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy Izrael államának elsődleges kötelessége a zsidó emberek érdekeinek és törekvéseinek szem előtt tartása lenne. Izraelt, céljait illetően egyformának tartják „minden más állammal”, amennyiben elsődleges feladatának a határain belül élő polgárok jólétének biztosítását tartják. Amosz Oz ezt írja: “Az állam egy eszköz […] és ez az eszköz minden polgárt megillet; a zsidókat is, a muszlimokat is és a keresztényeket is […] A ‘zsidó állam’ koncepciója nem más, mint csapda.”

Herzl

Épp az Izrael „zsidó államként” való politikai meghatározását ellenző álláspont vezet oda, hogy azt állítsák: Theodor Herzl sosem akart ilyen államot, és hogy könyvében, a Judenstaat-ban a „zsidók államáról” lenne szó. Mert ha ő, a Cionista Világszövetség alapítója sosem akart másmilyen országot létrehozni, mint a zsidók országát, azaz egy semleges államot, melyben többségben ugyan zsidók élnek, de minden más lényeges szempontból lényegében „nem zsidó”, akkor a mai „zsidók állama” koncepció szószólói a valódi cionista hagyomány képviselőiként léphetnek föl, amely hagyományon az izraeli közélet alapul. Vagyis az a tény, hogy Herzl talán ellenezte volna a zsidó állam létrehozását, egyfajta fegyverré vált azok kezében, akik nyíltan szembefordulnak David Ben-Gurion és a Függetlenségi nyilatkozat aláíróinak szándékával, hogy megalapítsák Izraelt, a „zsidó államot”.

Persze nem állíthatjuk, hogy illegitim az a mozgalom, amely fel kívánja számolni azt a tradicionális koncepciót, mely szerint Izrael zsidó állam. De megszólalásra késztetett az a tény, hogy Herzlt is bevonják ebbe a csatába. Bármennyire is szeretnék a „zsidók állama” mai aktivistái, Herzl nem tartozik közéjük. Azért adta könyvének a Judenstaat, vagyis a „zsidó állam” címet, mert azt gondolta, hogy ez a kifejezés tökéletesen leírja azt, amit közölni akart. Ezt alátámasztandó, érdemes három kérdést fontolóra venni. Először is, lássuk a szemantikai problémát: Herzl valóban a Judenstaat címet akarta adni a könyvének? Másodszor: vajon lényegét tekintve, politikai értelemben „zsidó” állam az, amit a könyvében leír? És végül harmadszor: ahogy újabb és újabb szólamok csatlakoznak a „zsidók államát” óhajtó kórushoz, sokan kapcsolják össze ezt a kifejezést Herzl feltételezett meggyőződésével, mely szerint szét kell választani a zsidó vallást és az államot. De vajon Herzl tényleg ezt akarta? A fentieket figyelembe véve, azt hiszem, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az érvelés, miszerint a Herzl-féle Judenstaat egy semleges “zsidók államának” lett volna szánva, érdemben nem tárgyalható.

 

Yoram Hazony a jeruzsálemi Shalem Center elnöke. Legújabb könyve The Jewish State: The Struggle for Israel’s Soul címmel májusban jelenik meg, a The New Republic and Basic Books kiadásában. E cikke az Azure folyóiratban jelent meg.