Budapest Klezmer Band – Bis hundert und zwanzig!

Húszéves a Budapest Klezmer Band. Ebből az alkalomból a zenekarral együttműködve a Szombat különszámot jelentetett meg, melyet a Művészetek Palotájában, a jubileumi koncert közönsége kapott kézhez. A koncerten folyóiratunk főszerkesztője köszöntötte az együttest. Az alábbiakban a beszéd írott változatát közöljük.

20 éves a Budapest Klezmer Band

 

Hölgyeim és Uraim, tisztelt közönség! Íróként, s a Budapest Klezmer Band-hez hasonlóan, két évtizede született Szombat folyóirat főszerkesztőjeként – akit különösen izgat a zsidó kultúra mibenléte – a ’90-es évek kezdetétől kíváncsian figyeltem a magyarországi zsidó zene újjászületését. E folyamat úttörője és zászlóshajója volt és maradt a Budapest Klezmer Band.

 

Végh Balázs, Kohán István, Nagy Anna, Jávori Ferenc, Gazda Bence, Tamás Gábor és Kiss Gábor

E közös kezdetektől közös volt a szándék is: a miénk, hogy a nyomtatott szó erejével, s az övék, hogy dallamaikkal és ritmusaikkal rést üssenek a közöny falán, mely a jelent a múlttól, a feledést az emlékektől, és mondjuk ki: a magyar kultúrát a zsidó kultúrától elválasztja. Mert e kultúrák a modernitásban gyakran egymásba hajlottak, áthatották egymást. Hittünk benne, hogy a falak átjárhatók, és a Budapest Klezmer Band sikere a példa rá, hogy nem tévedtünk. Cfát és Montreal, London és Róma, New York és Jeruzsálem éppúgy színhelye és tanúja volt Jávori Ferenc (Fegya) és zenésztársai „áttörésének”, mint Amszterdam, Koppenhága, Berlin és Moszkva.

Ami arra is bizonyság, hogy a világban, minden ellenkező tendenciával szemben, van kíváncsiság és van megértés. A kultúra keskeny lengőhídja népek és hagyományok között oda-vissza átjárható. Az egész világ egy keskeny híd – mondja a haszid dal –, s a lényeg, hogy soha ne félj. Ne félj átmenni a hídon – tehetjük hozzá a 21. században –, ne félj találkozni másokkal, ne félj meghallgatni a másik dalát, ne félj egy-egy motívumát beengedni a saját dallamaid közé. Ha tudod, hogy ki vagy, ha ismered és birtokolod saját kultúrád, nem veszíted el önmagad. A vándordallamok és motívumok által csak gazdagítod a világod – s az egész világot.

A Budapest Klezmer Band a jiddis kultúrát s a kelet-európai hangszeres zsidó népzene világát emelte vissza a kortárs zenébe. Mi több, volt bátorságuk, hogy hasonlóképpen más, sikeres klezmer zenekarokhoz, hozzátegyék e hagyományhoz mindazt a modern zenéből, ami színesíti, korszerűvé és izgalmassá teszi a mai fül számára. Fegya nem csupán dalokat írt, hanem Klezmer szvitjével, Purimjával saját műfajuk és a klasszikus zene határán is átléptek, sőt Menyasszonytáncával műfajt is teremtettek: a klezmer-musicalét.

 

Jávori Ferenc (Fegya)

  

Közel egy évszázada, Franz Kafka, barátja, Jichok Lőwy jiddis színész előadóestje bevezetőjében az asszimilálódott, német ajkú prágai zsidóságot igyekezett meggyőzni, hogy ne zárkózzanak el a jiddis – ahogy akkoriban némiképp lekicsinylően nevezték –: a „zsargon” nyelvétől és kultúrájától. „Legyenek nyugodtak – mondta – Önök rögvest a zsargon kellős közepén lesznek, mert ha egyszer megérintette Önöket a zsargon – és a zsargon az minden: szó, haszid dallam (…) – akkor elfelejtik korábbi tartózkodásukat.”
Az eltelt száz év alatt, mindannak következtében, ami ez alatt az évszázad alatt történt, a jiddis még távolabb került tőlünk. Ezért hirdetett így egy jiddis nyelvet oktató ifjú hölgy a kilencvenes évek elejének Budapestjén: „Félholt nyelv, élő tanárnő”.

Pályakezdő íróként, abban az időben kapaszkodókat kerestem, hogyan szőhetem össze tapasztalataimat, vonzalmaimat a zsidó kultúrával. Némi pátosztól nem mentesen, így fogalmaztam akkoriban: „Hallgassák meg egyszer a klarinétot és a hegedűt, a fájdalom és a csúfolódás, a gyász és a fékezhetetlen öröm »lebegő ritmusát«, az ugrásszerű készenlétet, a várakozó kontemplációt, majd ahogy e kettő egy tempó- és hangváltással egymásba hajlik, időtlen kifejezőerővé lesz, s akkor nevezzük klezmer-irodalomnak azt, ami az írott szó erejével mindezt kifejezheti.”

Hozott-e fordulatot az irodalomban a zsidó kultúra újjáéledése, melynek a Budapest Klezmer Band tagadhatatlan részese? Mi tagadás, e kérdésre igen mértéktartóan válaszolnék. De hogy a zenekedvelők perspektíváját kitágította, s hogy a zene nyelvével közelebb hozta a zsidóságot mindazokhoz, akiknek van fülük meghallani a dallamok mögött az embert is, abban biztos vagyok.

Hölgyeim és Uraim, önök közül bizonyára sokan ismerik a következő két kis haszid történetet.

Valahányszor a Báál Sém Tov látta, hogy szerencsétlenség fenyegeti a zsidó népet, visszavonult egy bizonyos helyre az erdőbe, tüzet gyújtott, elmondott egy bizonyos imát, s a veszély elhárult. Teltek-múltak az évek, amikor tanítványa került abba a helyzetbe, hogy népéért fohászkodjon. Elment ugyanarra a helyre, és bár nem tudta, hogyan kell tüzet csiholni, az imát el tudta mondani – s a csoda ismét megtörtént. Újabb évek elteltével, egy másik tanítvány akart népe boldogulásáért imádkozni. Kiment az erdőbe, és bár se tüzet csiholni nem tudott, se az ima szövegére nem emlékezett, de megtalálta a helyet, és ez elegendő volt: megint csoda történt. Amikor nemzedékekkel később újra veszedelem fenyegetett, egy fiatalemberen volt a sor, hogy elhárítsa a bajt. Kétségbeesés fogta el, mert nem tudott se tüzet csiholni, se az imádság szövegét nem ismerte, sőt a helyet sem az erdőben. Nem tudott mást, csak ezt a történetet elmesélni, remélve, hogy elegendő lesz. És úgy lett.

A másik legenda szerint az egyszerű zsidó, aki csupán a héber ábécét ismerte, szükségében így fohászkodott: „Teremtőm, én nem tudok olvasni, nem tudok már imádkozni sem, de az alefbészre még emlékszem. Elmondom hát azt, Te rakd össze a betűkből a fohászt!”

Sokan ma már a héber betűket sem ismerik, e történeteket sem, csak ama számos dalt, régi és új zsidó dallamot, melyeket a Budapest Klezmer Band egykori tagjai: Bíró Eszter, Bob Cohen, Fenyő Katalin, Herboly László, Horváth Ernő, Illényi Katica, Temple Richárd, Zoltán György és Zoltán Pál megelevenítettek, s az alapító Jávori Ferenc és az együttes mostani tagjai: Gazda Bence, Kiss Gábor, Kohán István, Nagy Anna, Tamás Gábor, Végh Balázs és Dán Péter hangmérnök ma is megelevenítenek, Binder Ági és Horovitz Péter áldozatos közreműködésével, zsidók és nem-zsidók közös örömére. De amíg ezeket a dallamokat énekeljük, dúdoljuk, s így közel engedjük magunkhoz, addig mi is közelebb kerülhetünk a kultúrához, melyből e dallamok származnak.

Köszöntöm hát a Szombat folyóirat nevében a húsz éves Budapest Klezmer Band muzsikusait. Éljenek és zenéljenek mindannyiunk örömére, bis hundert und zwanzig!