Moses Rosenről

Moses Rosen 1912-ben született. 1948 és 1994 között a romániai zsidóság főrabbija volt. 1994-ben halt meg. Szülőhelye, Moineşti, egy Bákó megyében található kisváros, stetl (románul târg vagy târguşor)… Moses Rosen középiskolás korában, Fălticeni-ben – ebben az észak-moldvai városban folytatta tanulmányait – tiltakozott az antiszemitizmus ellen, amiért bíróság elé idézték felségsértés vádjával…
 

 

 

Lya Benjamin

Moses Rosen középiskolás korában, Fălticeni-ben – ebben az észak-moldvai városban folytatta tanulmányait – tiltakozott az antiszemitizmus ellen, amiért bíróság elé idézték felségsértés vádjával.

Miután befejezte középiskoláit, jogot végzett Bukarestben, majd a 30-as évek végén Bécsbe ment, ahol rabbi-oklevelet szerzett. Ott éri az Anschluss, ezek után visszatér Romániába. Bukarestben vallást tanít a zsidó iskolában, rabbiként tevékenykedik több zsinagógában is, emellett tudományos tevékenységet folytat. Ennek eredményei prédikációiban és judaisztikai előadásokban jelennek meg.

A háború előtt és alatt is baloldali beállítottságú volt, emiatt 1940-ben letartóztatták és a csíkszeredai lágerbe internálták. A Bécsi Döntés után a román hatóságok előbb a caracali, majd a Târgu Jiu-i lágerbe vitték. Egy év múlva kiszabadult. A romániai Holokauszt éveiben is folytatta oktatói tevékenységét zsidó iskolákban. 1944 és 1948 között rabbiként tevékenykedett. Miután 1947 végén Alexandru Şafran, a korábbi országos főrabbi, a királyság megdöntése nyomán távozott Romániából, Moses Rosen megpályázta a megüresedő tisztséget. 1948 nyarán őt választották meg. Ebben feltételezhetően szerepet játszott közismerten baloldali beállítottsága is – valószínűleg szót értett a hatalmat megragadó kommunista vezetéssel. Tisztáznunk kell, hogy ha Moses Rosen kötött is bizonyos kompromisszumokat, azokat minden bizonnyal az a szándék motiválta, hogy a judaizmus és a zsidóság fennmaradjon a romániai kommunista rendszer körülményei között. Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a főrabbi az adott feltételek között olyan eredményeket ért el, amilyenekkel, tudomásom szerint, más, kommunista rendszerű országokban nem dicsekedhettek. Közbenjárt a kivándorlás érdekében. Interveniált a cionizmusért letartóztatott vezetők kiszabadításáért. A romániai zsidó közösségek folyóirata, a Cultul Mozaic (Mózesi Hit vagy Mózesi Vallás), hasábjain a szövegek román, jiddis, héber és angol nyelven jelentek meg. Sok román értelmiségi is előfizetett rá, mert egyebet kapott benne, mint a korabeli kommunista propagandasajtóban.

 

Moses Rosen a Choral Zsinagógában, Szimchát Tóra ünnepén (1969)

A ’70-es években megalapította a Romániai Zsidóság Múzeumát, amelynek székhelye a fővárosi Szabók Zsinagógája volt. A Nagy Zsinagóga a Holokauszt kiállításnak ad otthont, a Korál Templom pedig a romániai zsidóság vallási központja volt. Kezdeményezésére a Múzeum mellett létrejött egy jól szervezett dokumentációs központ, a romániai zsidóság történelmének tanulmányozására, mely 1989 után Zsidó Történelmi Kutatóközpont néven folytatta munkáját.
A Múzeum létrehozásának jelentőségét nehéz volna túlértékelni. Abban az országban, ahol tilos volt a romániai Holokausztot dokumentáló anyagot kiállítani, Rosen utasítására óriási dobozokat készítettek, azokban tárolták a bukaresti és a iaşi-i pogromra, valamint a transznisztriai deportálásra vonatkozó anyagokat. Minden megmaradt, átmentődött. A Múzeum látogatói bele is nézhettek a dobozokba. Ott volt az észak-erdélyi deportálás anyaga is…

A dokumentációs központ szerkesztésében jelent meg az a három kötet, amely a romániai zsidóság történetét dolgozza fel, az i.sz. II. századdal kezdve (amikor a római légiókkal együtt érkeztek a zsidók is). Az 1990-ig kiadott kötetek anyaga feldolgozza a zsidó jelenlétet bizonyító dokumentumokat, levéltári anyagokat, eljutva a XVIII. század végéig. A kilencvenes években megjelent a negyedik kötet, és most végezzük az ötödik szerkesztési munkálatait. Ez a munka sajnos lelassult, mert a kutatóközpontunk kicsi, kevesen dolgozunk itt. Másrészt, 1989 után a Holokauszt kutatása lett a főtéma, s ez leköti minden erőnket.

Románia főrabbija volt 1994-ig

1989 előtt is tartottak megemlékezést a iaşi-i és a bukaresti pogromról, ehhez az engedélyt Rosen főrabbi harcolta ki, a történelmi bűnöket rejtegető hatalommal szemben. 1991-ben a nemzetközi nyilvánosság bevonásával szervezte meg a pogrom félévszázados emléknapját, amely alkalomból megjelent egy dokumentumkötet és megnyílt a Nagy Zsinagógában a Holokauszt-kiállítás. A tudományos szimpóziumon részt vettek izraeli szakértők, román történészek, stb. Ez volt nálunk az első, nemzetközi érdeklődésre számot tartó megemlékezés. A főrabbi kezdeményezésére a Korál Templom udvarán felavatták a Holokausztban elpusztultak emlékére emelt menórát.

Külön meg kell említeni, hogy a kommunista rendszer idején Talmud Tóra néven az ifjúságnak, gyermekeknek és fiataloknak külön szemináriumot és iskolát létesített, ahol fiatalok sokasága tanulmányozhatta a judaizmust. Zsidó kórust és tánccsoportot szerveztek. Elérte azt, hogy megünnepelhessük a különböző zsidó ünnepeket: a Hanukát, a Purimot, a Pészahot. Ennek jelentőségét csak azok érthetik, akik tudják: kollektív megnyilvánulásokat csak a párt szervezhetett akkoriban. A fiatalok összejöttek, táncoltak és énekeltek, jól érezték magukat a közösségben – volt zsidó élet Romániában. Kolozsváron pászkagyárat létesítettek, mert egy időben nem lehetett pászkát importálni.

1964-ben Moses Rosen lett a Romániai Zsidó Közösségek Szövetségének az elnöke, miközben természetesen megtartotta a főrabbi tisztséget is. Ebben a minőségében már külpolitikai kérdésekkel is foglalkozhatott. Találkozott például az izraeli delegációkkal, Golda Meirrel, Menahem Beginnel. A külpolitikát érintő tevékenysége egyaránt szolgálta az adott korszakban Románia és a romániai zsidóság érdekeit. Komoly szerepe volt abban, hogy Romániának megadták a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Megvádolták, hogy mindezzel a Ceauşecu-rezsimet szolgálja. De az ő felfogása szerint a romániai lakosságát (beleértve az ország zsidó állampolgárait) és Románia érdekeit szolgálta. Soha nem hallottam az ő szájából Ceauşecut méltató díszbeszédeket.

1986-ban a pápa fogadta őt a Vatikánban.

Moses Rosen élettörténete

Ahhoz, hogy a judaizmus hagyományai fennmaradtak Romániában, hogy 1989 után volt mit folytatnunk, hogy nem a semmiből kellett kezdenünk a romániai zsidóság történelmének kutatását; hogy sok dokumentum megmenekült a pusztulástól, és még hosszan sorolhatnám – ehhez jelentős mértékben hozzájárult Moses Rosen, egyházi és közösségi vezetőként is. Hogy sokan és sok helyütt vádaskodnak ellene, hogy egyesek azt mondják, részt vett a romániai zsidóság kiárusításában – ennek alaptalanságát nem az én tisztem bizonygatni. Tény, hogy a háború után még többszázezres romániai zsidó közösség lélekszáma mára hatezerre csökkent. 1949 és 1952 között, a nagy emigrációs hullám idején, amikor a romániai zsidók közül 130 ezren hagyták el az országot, Moses Rosen ellenezte a kivándorlást. Több ízben is közbelépett azért, hogy állítsák le a rabbik és a zsidó egyházi személyek kivándorlását, mert az itthon maradók körében nem lesz, aki ellássaegyházi szolgálatot. És azért is, mert a hagyomány szerint a közösség követi vezetőit: ha ezek elmennek, amazok sem fognak maradni.

1959-ben, a második nagy emigrációs hullám idején, amikor mintegy 80 ezren távoztak az országból, sok bírálat érte Moses Rosent. Így engedett az izraeli (és nyugati) nyomásnak, többé nem tartotta vissza a kivándorolni szándékozókat. Korábbi álláspontjáért azonban olyannyira rossz szemmel nézték őt Izraelben, hogy 1960-ban, New York-ban, Golda Meir nem is akart vele kezet fogni. A kivándorlás ellenségének tartotta őt.