A Holokauszt Romániában

 

 

Kisinyov, 1941. Román katona zsidó nőket őriz

Ugyanakkor még mindig komoly gazdasági pozíciókat foglaltak el, ezért a vasgárdisták rendszeresen fosztogatták, vagy éppen elkobozták a zsidó üzleteket, az utcán bántalmazták, vagy gyilkolták a zsidókat.

Miután Antonescu és a Vasgárda között elmérgesedett a viszony, 1941. január 21-én utóbbi puccsal próbálta ellenfelét megbuktatni. Ennek során tört ki a bukaresti pogrom, melynek 125 áldozata volt. A vasgárdisták több tucat zsidót öltek meg a városi vágóhídon, akiknek megcsonkított holttestét kampókra akasztották. A háromnapos belharcban az Antonescut támogató hadsereg, a németek segítségével leverte a Vasgárdát.

Miután a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót (melyben a román hadsereg is kezdettől részt vett), más kelet-európai területekhez hasonlóan Romániában is pogromok törtek ki. A határhoz közel eső Iasi városában rémhírek terjedtek el, hogy a zsidók a román katonákra lőnek, és szovjet ejtőernyősöket bújtatnak. Elrendelték a zsidók házainak átkutatását, s a növekvő hisztéria légkörében ezreket tartóztattak le, akiket az utcán, a rendőrség főhadiszállásán vagy éppen otthonaikban lőttek agyon. A pogrom áldozatainak száma mintegy négyezerre tehető, s tovább ezreket deportáltak, akiknek nagy része már a vagonokban éhen- vagy szomjan pusztult.

A Szovjetunió megtámadása után Románia nemcsak a korábban elcsatolt Besszarábiát foglalta el, hanem a Dnyeszter és a Bug folyó közötti területet is (Transznyisztria). Hamarosan megkezdődött az újonnan elfoglalt területek zsidó lakosságának legyilkolása vagy lágerbe hurcolása. Kisinyov (Besszarábia fővárosa) elfoglalása után pogromok törtek ki a városban. Az életben maradt mintegy 11 ezer főt gettóba zárták, majd nemsokára transznyisztriai lágerekbe hurcolták. Az újonnan elfoglalt területek zsidóságára hasonló sors várt: a deportálás alatt, a lágerekben, s a rendszeres kivégzések során túlnyomó részük elpusztult. A román hatalom korruptságának köszönhetően egy töredékük meg tudta vásárolni az életét.

Az Elie Wiesel által vezetett vizsgálóbizottság az elfoglalt területek zsidó áldozatainak számát 280-380 ezer közöttire becsüli.

A háború előtti román területek zsidó lakosságának többsége (mintegy 290 ezer ember) viszont túlélte a háborút. Ebben szerepet játszott, hogy Sztálingrád után a román vezetés óvatosabb lett, s nem teljesítette feltétel nélkül a németek követeléseit.