Fidesz-győzelem Magyarországon

Az október önkormányzati választáson narancssárgába fordult az ország. Az eddig kormányzó szocialisták csak Szegedet és pár kisebb települést tudtak megőrizni, Budapest 23 kerületéből pedig kizárólag hármat. A rendszerváltás óta először lesz jobboldali többségű a budapesti képviselőtestület s a főpolgármester, Tarlós István.
 

A Fidesz sikerének az oka az, hogy ébren tudták tartani azt a hitet, mely a tavaszi kétharmados győzelemhez vezetett, azaz – mivel a két választás között inkább szimbolikus nemzeti ügyekben politizáltak – továbbra is el tudták hitetni azt, hogy Magyarország a helyes úton fog haladni, hogy megfelelő eréllyel és helyesen kormányoznak, hogy az emberek életét nem forgatják fel. Bár sokaknak problémát okozott az, hogy Sólyom László helyett Schmitt Pált választotta a miniszterelnök (és pártja) köztársasági elnöknek, úgy tűnik, hogy az elnök hivatalának presztizscsökkenése nem okozott a Fidesz számára komoly népszerűségvesztést.

 

Narancssárga ország

 

A szocialista párt süllyedése megállt, bár végérvényesen középpárti státuszba került s óriási vérveszteségeket szenvedett el. Ennek az volt a fő oka, hogy a magyarok többsége elvesztette bennük a bizalmat, nem hitték el azt, hogy kormányképes erő. A Fidesz is sikerrel erodálta a miniszterelnököket és magát a pártot, s az utóbbi év korrupciós botrányai is lejáratták az MSZP-t, melynek komoly megújulásra lesz szüksége, hogyha valaha bele akar szólni az ország sorsának alakulásába.

 

Jávor Benedek (Fotó: lehetmas.hu)

Nagy csalódást okozott az LMP, mely nem tudta megismételni a tavaszi sikert, bár Budapesten viszonylag jól szerepeltek. A párt nem rendelkezik igazán átütő üzenetekkel, és sokszor úgy tűnik, hogy a vezetőik sem tudják az üzeneteket célbajuttatni. Nagy hátrány még, hogy országos méretekben nem jól szervezettek, s az is hiányzik, hogy nincs a Fideszhez és az MSZP-hez hasonlító médiagépezete, mely hatékonyan tudná célbajuttani az üzeneteit. Az LMP gondolkodásába valószínűleg nem fér bele a pártmédia kialakítása, ugyanakkor enélkül nehezen tud majd életben maradni Magyarországon.

A Jobbik közepesen szerepelt, Budapesten meglehetősen gyengén, bár mindenütt markánsan megkülönböztette magát a többiektől. A Fidesz – azáltal, hogy az érdeklődés középpontjába helyezte (olykor kodifikálta) a Jobbik szavazói számára is fontos történelmi és egyéb nemzeti kérdéseket (Trianon, kommunizmus áldozatai, határon túli magyarok, stb.), elvette a levegőt a Jobbik elől, melynek így nem maradt más „választása”, mint a hagyományos témák, a cigány- és zsidóellenesség hangoztatása, melyeknek azért korlátozott közönségük van csak Magyarországon.

Budapestről is gondolkodott a Jobbik

A választások utáni legfontosabb kérdés az, hogy mihez kezd a Fidesz ezzel az óriási felhatalmazással, merre húzza majd az ország szekerét. Mivel több éven belül nem lesz igazi megmérettetés, az Orbán-kormány és a fideszes önkormányzatok kezében van az abszolút hatalom arra, hogy változtassanak azokon a valóban rossz állapotokon, melyeket korábban annyi jobboldali politikus ostorozott. Ugyanakkor a magyarországi jobboldalnak is elemi érdeke, hogy a demokratikus viszonyok fennmaradjanak az országban, a baloldal ellen ne induljon hajtóvadászat, s a baloldali-liberális nyilvánosság ne sérüljön. Nem pusztán azért, mert a nyugati közvélemény számára ez fontos, hanem azért is, mert a magyar demokrácia záloga a többszólamú nyilvánosság.

A magyarországi zsidóságnak pedig továbbra is az az érdeke – mivel nem alkot ideológiailag homogén egységet –, hogy pártpolitikai elkötelezettség nélkül maradjon integráns része a társadalomnak. Ebből a szempontból nézve mind a Mazsihisz, mind a Chabad-Lubavics politikája – bár hatékony – de problémás. Mivel nem gondoljuk azt, hogy az új kormány alapvetően változtatná meg az eddigi status quot, a feladat az, hogy az általuk keltett problémákra, kihívásokra feleljen korunk gondolkodó zsidósága.