Festmények és sófárhangok

Kos szarvával jelezzük lelkünknek és testünknek nagyünnepeink közeledtét. Felteszem a kérdést: Milyen lehet egy kívülállónak a reggelenként megszólaló sófár hangja? Először egy, aztán három szaggatott, majd kilenc rövid, végül egy nagyon hosszan zengő hang. Mindegyiknek külön jelentősége van.
 

 

 

Sinkovics Ede alkotása (Hommége á Kitaj 2008.)

Zsidó élet külső szemmel. Amikor elfogadtam a megtisztelő felkérést* a mai megnyitóra, sokat gondolkoztam valami rendhagyó gondolaton, amivel kezdetét vehetné ez a gyönyörű kiállítás. Elul hónapjának derekán járunk, félúton a hónap kezdete, és a zsidó naptár 5771-ik esztendejének beköszönte között. Kos szarvával jelezzük lelkünknek és testünknek nagyünnepeink közeledtét. Felteszem a kérdést: Milyen lehet egy kívülállónak a reggelenként megszólaló sófár hangja? Először egy, aztán három szaggatott, majd kilenc rövid, végül egy nagyon hosszan zengő hang. Mindegyiknek külön jelentősége van. 

 

Akik voltak már a szegedi zsinagógában, felpillantva az árkádokra, héber nyelvű idézetet olvashattak. Ál slosá dvorim omed háolám. Három dolgon nyugszik a világ. Ál hátorá, ál háávodá, veál gmilut hászádim. Az első: a Tóra, a tan, Mózes Öt Könyve, a tudás és a bölcsesség. A második: ál háávodá, a munkálatok, mely alatt a szentélybeli tevékenységet érthetjük. A harmadik: gmilut hászádim, a kegyes cselekedetek.

Most itt az első, egy rövid sófárhang Sinkovics Edének szól. Ahogy a vidéki zsinagóga tetején olvasható, ő most itt a tudás megfejtője, a festmények értelmezője és újraértelmezője. Büszkén vallja, hogy nincs nála a bölcsek köve, de törekszik arra, hogy megmozgassa az alkotásait figyelő nézők agytekervényeit.

Második: háávodá. Három sófárhang. A munka. Többszöri átdolgozással jutott el a készhez, szüntelenül vizsgálva a világot és önmagát. Ezt nekünk is át kell vennünk, minden alkalommal, amikor képeire pillantunk, így mást és mást juttatnak majd eszünkbe, más és más gondolatokat indukálnak bennünk a festményeken elő-elő tűnő részletek, amikkel újjá és újjá varázsolja művészünk a múltat és a jelent.

Harmadik: gmilut haszidim. A kegyes cselekedet, a kilenc szaggatott kürthang – ami esetünkben tizenegy képnek felel meg. „Bokros”, „Citromos”, „Fiatal nő”, „Gólemkeresés”, „Kályhás”, „Kendős”, „Látogatás”, „Utólagos vázlat”, „Székes”, „Társaságban”, „Tekercses”.
 
Ezek lennének Sinkovics Ede jócselekedetei, amikkel elkápráztat majd valamennyiünket – illetve engem már el is kápráztatott. Egy filmet adott nekem találkozásunk alkalmával, ami alkotásait inspirálta. Elárulom: nekem is nagyon tetszett ez a film. Egy részt szeretnék önökkel megosztani. Egy mondatot. Vagy inkább egy szót. Tehát, igazság és hazugság vékony mezsgyéjén járunk. Dibbukok tűnnek fel a filmben. Gólemekről beszélünk, és a 39 igaz ember jelenik meg lelki szemeink előtt.

Ahogy az előbb felsorolt három dolgon nyugszik a világ, egy másik tanítás arról tesz említést, hogy a világon mindig él 39 igaz ember, kik miatt az Örökkévaló sok mindent elnéz, eltűr teremtményeinek, és miattuk fenntartja a világot, ami néha hazug, néha igaznak tűnik, de csak tűnik. Sinkovics Ede alkotásai, remélem, hozzájárulnak, hogy egyre többen próbálnak igazabb emberré válni.

 

De most visszatérünk a képekhez. A Kabbalában a számmisztika nagy jelentőséggel bír. Most mi is belekóstolunk. Tehát a szó: Emet. Héber szó, azt jelenti: igaz. Álef, mem táv. A héber ábécé legelső betűje, álef, egy a számértéke. Mellette a mem, a 13. betű, 40 a számértéke. Az utolsó, táv, a 22. betű, 400 az értéke. 441 a végösszeg. A 441-es főút Kecskemétről Ceglédre vezet. De ez semmi. Az „igaz” szó (emet) első betűje a héber ábécé legelején kap helyet, a szó utolsó betűje a héber ábécé legvégén található, a középső betű pedig, a mem, a héber ábécé közepén. Az igazság mindent átölel, és mindenben ott van – mondhatjuk, tanulhatjuk ebből.

 

További sikeres munkát kívánok a művésznek. Önöknek azt tanácsolom, ha ezt megtehetem, hogy ez a tizenegy kép úgy ébressze fel Önökben a valós, igaz érzéseket, mint a sófár most, 5771-ben a zsidó nép összes tagját, vagy 20 évvel ezelőtt Edét, amikor elmenekült szülőföldjéről, vagy példaképét, Ronald Brooks Kitajt egész életén át.

 

A dibbuk, a kóbor lélek megszállta a képeket: nem tudom, utaztak-e már képek többet a nagyvilágban. De abban biztos vagyok, hogy az Önök tudatában sokat fog még utazni egy-egy kép látványa, mondanivalója. Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

 

*Elhangzott Sinkovics Ede festőművész kiállításának megnyitóján, augusztus 26-án.)