Lehet-e szerelmes pikareszket írni a Holocaust után?
|
|
I. B. Singer: Szerelmes történet – Egy poligámista
|
Szóljanak azok a lengyel stetl-ek (zsidók lakta falvak) tóraolvasó kisembereiről, dibukokról, szellemekről, csodákról mesélő jiddise mamékről, Varsó zsidónegyedeinek a túlélés reménytelenségében is reményt kereső pusztulásra ítéltjeiről, vagy éppen New York kelet-európai, lengyel, litván, orosz holocaust túlélő menekültjeiről, akik zsidóságuktól többnyire kényszeresen szabadulni próbálnak, ám álmaikban mégis ott kísért őseik hite.
Két évvel ezelőtt vehettük kézbe Singer újabb, szebbnél-szebb történeteket közreadó novelláskötetét, a Kafka barátait, s a 2008-as év vége megajándékozott bennünket egy igazi, a Rabszolgához, a New York árnyaihoz vagy A mezők királyához hasonlóan fontos, szomorúságosan szép regénnyel, a Szerelmes történettel. A könyv alcíme – Egy poligámista regénye – azt sejteti, hogy az olvasó egy némiképp humoros, netán kalandokkal tarkított, újmódi pikareszk részese lesz, amelyben egy csapodár férfi feleségei közt „ingázva” éli a háború utáni évek New York-i zsidó értelmiségijének életét. Aztán a „vígjátéki” helyzetek látszólagossága mögött felsejlik a tragikum, mintegy jelezve, hogy a Holocaust után nincs esély a hagyományos értelemben vett komikus pikareszk narratívára, még a vígjátékinak tűnő helyzeteket is átszövi a hősök fájdalommal teli emlékeinek sora.
A történet főhőse, Herman Broder, a Holocaust után játszódó Singer elbeszélések többségéhez hasonlóan, jellegzetes mesüge, azaz ügyefogyott, kiszolgáltatott, sodródó írástudó, afféle modern talmudista, aki, miközben egy rabbi szellemi négere, már rég eltépte a valláshoz fűződő kötelékeit. A háborút, a vészkorszak borzalmait egy kis lengyel faluban azért élte túl, mert szülei cselédje, Jadwiga, a kicsit együgyű parasztlány évekig rejtegette egy szénapadláson. Broder hálából egy polgári házassággal végül a szőke, mélyen katolikus parasztlányhoz köti az életét, mivel tudomására jut, hogy feleségét, Tamarát és két gyerekét még a háború elején kivégezték a németek.
|
|
Isaac Bashevis Singer
|
Az élhetetlen mesügének szüksége van Jadwigára, noha még Amerikába érkezése előtt, a német menekülttáborban rátalált Masára, az érzékien szép, a maga módján okos, fiatal, férjezett lengyel zsidó nőre, aki egyaránt kielégíti szerelmi és szellemi igényeit. Az írástudatlan lengyel parasztlány is fontos szerepet tölt be az életében, a tiszta fehérneműn, a meleg otthonon túl ő jelent valami múltban gyökerező folytonosságot az idegenségtől terhes Coney Island-i zsidónegyed világában. Az általa főzött ételek illata, lengyel parasztdalai, kockás flanelruhája, szőke, sima kontya egyaránt lengyel szülővárosát, Cziwkewet, s az annak közelében lévő Lipsket, a parasztlány faluját idézik. Az erotikusan vonzó Masa szegényes bronxi otthona, könyvekkel megtöltött parányi szobája, még a nővel folytatott beszélgetései és állandó civakodásai is egykori varsói otthonára, s megöltnek tudott feleségére emlékeztetik. A sodródó, vallástalan talmudista Masához fűződő vonzalma, s a nő követelődző akaratossága végül még egy rabbi előtt kötött zsidó házasságba is belehajszolja.
A bigámiába keveredett mesüge Broder, miközben retteg törvénytelen viszonyainak kiderülésétől, s az Amerikából való esetleges kitoloncolásától, hazugságok sora árán végül is egész tűrhetően éldegél a két egymásról mit sem tudó nővel. Ezt az idillt töri meg a „vígjátéki” csúcspont, a halottnak hitt feleség, Tamara felbukkanása, aki csípőjébe fúródott golyókkal, gyermekei meggyilkolása okán sokszorosan sebzett lélekkel, szovjet munkatáborok gyötrelmes emlékeivel ugyan, de túlélte a háborút. A három feleség lelki terhe egyre nehezebb döntések elé állítja a meglehetősen döntésképtelen, asszonyai között sodródó főhőst. Vígjátéki botladozások, komikus félreértések helyett azonban a történet a tragikus végkifejlet felé halad egyre sebesebben. Jadwiga betér a zsidóságba, s Broder gyerekét hordja a szíve alatt, Tamara félreáll, s rokonai örökségén egy bronxi jiddis antikváriumot nyit, ahol az esetlen talmudista talán anyagi biztonságra is lelhetne. A szépséges Masa egy lehetséges karrier reménye ellenére az öngyilkosságba menekül. Herman Brodernek végül nyoma vész, talán egy újabb szénapadlás sötétje vagy a végtelen Amerika nyeli el.
A Szerelmes történet valójában a már-már közhellyé koptatott Adorno-i kérdés – lehet-e, szabad-e Auschwitz után verset írni? – parafrázisa: lehet-e szerelmes pikareszket írni a holocaust túlélőiről? Singer meséjéből kiderül, hogy ez többnyire lehetetlen. Tamara a történet végén azt mondja: talán egy következő világban hozzámegy Hermanhoz, és újra szül neki gyerekeket. Singer ezzel azt üzeni: sokakban olyan mély sebeket ütött a háború, a megélt szenvedések sora, hogy már csak egy új nemzedék életében van esély – ha nem is a totális felejtésre, de az emlékezés reménnyé szelídülésére, a szerelmekkel átszőtt életre, a boldogságkeresés folytonosságára.
