Pali

Este leült a számítógép elé és keresni kezdett egy novellát a google-on. Miközben a szeme végigpásztázta a találatokat, egyszer csak megdermedt. Elhunyt Békés Pál. Nem ez biztosan nem az ő ismerőse, a népszerű író. Pali egykorú vele, nemrég jelent meg legújabb regénye.
 

 

Békés Pál

Ráklikkelt a linkre. Hosszan tartó betegség után, 54 évesen elhunyt Békés Pál író. A bizonyosság egy pillanatra lebénította, szinte mozdulni sem tudott. Beszélnem kell valakivel, s azzal már tárcsázta is barátja számát. – Te tudtad, hogy meghalt a Békés Pali? – Igen, hallottam a rádióban, csak még nem akartam szólni, mert tudtam, hogy ismered.

Hát persze hogy ismeri. Egy évfolyamra jártak a gimnáziumban. Magas, göndör,,jó humorú fiú volt. Negyedikben együtt jártak angol előkészítőre. Mögötte ült és sziporkázott, életében nem nevetett annyit, mint abban az évben. Aztán jött az egyetem, ahol néha váltottak néhány szót.

Első regényét, a Darvakat, nagy izgalommal vette meg. Tudta, ez a Radnótis évekről szól. Ismerte a szereplőket, lelkesen próbálta beazonosítani őket.
Később mindketten családot alapítottak. Megszülettek a gyerekek. Pali a „Báldor” (Bálint, Dorka) címre hallgató szösszenetekben írt a gyereknevelés buktatóiról kedvesen, játékosan, olyan békéspalisan. Jókat nevetett rajtuk, hiszen a történetek szereplőinek és Apukájuknak csetlő-botló történeteiben mindig ráismert az együttlétekre saját két fiával.

Aztán nőttek a gyerekek és kezdte őket színházba vinni. Egyik legkedvesebb darabjuk a Dzsungel könyve lett. A darabot mind a két fiával megnézte külön-külön. Színpadra alkalmazta Geszti Péter és Békés Pál.

 

A Dzsungel könyve 800. előadása

Az iskolában ahol tanított, Békés nagy népszerűségnek örvendett kolléganői körében. Ilyenkor mindig büszkén emlegette közös múltjukat.

A Nagy Könyv, melyet ő ültetett át magyar földbe, felkavarta az irodalom állóvizét. Kicsi és nagy újra elkezdett olvasni, és néhány hónapon át újra a könyv lett a főszereplő az emberek életében.

Néhány éve találkozott Palival az egykori angol klubosok találkozóján. Kiderült, könyvet írt egykori közös lakóhelyükről, a hetedik kerületi Csikágóról, a környékről, ahonnan mind a ketten indultak, s amelyhez őt is sok emlék fűzte. A novellafüzér szereplői közt ő is ráismert néhány jellegzetes figurára.

A Bélyeggyűjtemény című kötet akkor került a kezébe, amikor tanárként azon vívódott, hogy az erősödő antiszemita megnyilvánulások közepette hogyan ébresztheti rá diákjait a holokauszt elfogadhatatlanságára, mindenfajta fajgyűlölet elutasítására. A nagyapáról szóló két rövid groteszk még anekdotaszerűen vázolja a zsidóság helyzetét a század elején, de a koncentrációs táborból visszajött anya és a Dunába lövést túlélő apa száz szavas története már bunkósbotként csap le az olvasóra. Csak reménykedni tud, hogy ezeknek a novelláknak a segítségével közvetíteni tudja azt a létélményt, ami az ő generációjuk sajátossága, hogy csak szüleik, illetve nagyszüleik sorsán keresztül tapasztalhatták meg zsidóságukat, s így a zsidó sorsnak csak külső szemlélőivé váltak. Nem voltak felkészülve az „új szennyhullámra” a Kádár-korszak után, amikor ez a kérdés egyszerűen nem volt kérdés.

Pali többször nyilatkozta, hogy az élet sokkal abszurdabb eseteket produkál, mint a fikció.

A halálának híre pont ilyen.
Abszurd, teljességgel hihetetlen.