Igazságtétel vagy holokauszt-relativizálás?
„A holokauszt nyilvános tagadása: 269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
|
|
David Irvinget letartóztatják Ausztriában
|
A választások után megalakult új magyar országgyűlés Fidesz-KDNP-s többsége új javaslatot fogad(tat)ott el, mely kihagyta a holokauszt szót, és helyette a nemzeti szocialistát illesztette be, azaz: „Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által követett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények létét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen szinben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. A Magyar Demokratikus Charta nyilatkozatában holokauszt-tagadással vádolta meg a Fidesz-kormányt (hiszen a deportálásokat nem a német nemzetiszocialisták, hanem a Horthy által kinevezett Sztójay kormány és a magyar adminisztráció hajtotta végre a német megszállás alatt álló országban), míg az országgyűlési többség értelmezésében nem lehet a holokausztot kiemelni a totalitárius diktatúrák közül. A Fidesz korábban is jelezte, hogy csak a kommunizmus-tagadás elítélésével együtt hajlandó tárgyalni erről a javaslatról. Az LMP és a Jobbik a szólás-és véleményszabadság „korlátozása” miatt utasítja el a javaslatot, melyet – az előzővel ellentétben – a köztársasági elnök még nem írt alá.
Mit gondol Ön erről? Holokauszttagadással vagy -relativizálással állunk szemben, vagy pedig csak a magyar történelem különféle áldozati csoportjai közti igazságtételről van szó? Mik lehetnek a politikai és morális következményei annak, ha hatályba lép ez a törvénymódosítás?
