Szántó T. Gábor: Franz és Jichok

“Mit akarsz Palesztinától, Franz? Sivatag, mocsarak, pára, moszkitók. A te egészségeddel! Mit csinálnál ott? Városokat építenél? Maltert hordanál? Téglákat adogatnál?… Zsakettben és keménykalapban? Térj észhez! Örülj, hogy nyugaton élsz. Örülj, hogy szabad vagy. Örülj a kultúrádnak, a doktorátusodnak, hogy kalapot emelnek neked a hitközségben… Meg aztán, te nem az a fajta vagy, aki képes volnál itt hagyni apádat, anyádat.”

(Részlet a színműből)

JICHOK Menj el otthonról, Franz. Tényleg. Költözz máshova. És hidd el, ha apád és anyád látja, hogy megállsz a magad lábán, elégedettek lesznek veled, még akkor is, ha az akaratuk ellenére cselekszel. Persze, nem neked való a vándorélet. Neked már akkor honvágyad van, ha átsétálsz a Károly hídon. (nevet) Emlékszem, mindig ugyanazon az útvonalon kellett sétálnunk. Minden nap ugyanarra. Ugyanazokon a szűk utcákon, körbe-körbe. Tán még azt is tudtad, hány lépés az egész. Még mindig ugyanott szoktál sétálni?

FRANZ (Kényszeredetten bólogat.) Amikor utoljára beszéltünk, azt mondtad, el akarsz menni Palesztinába. Mikorra tervezed az utad? Azt hiszem, most már én is készen állok rá. Megtanultam héberül. Legalábbis olvasni.

JICHOK Nafene.

FRANZ Nem hiszed?

JICHOK Nem te mondtad egyszer… hogy is mondtad? Mi közöm a zsidókhoz, hisz még magamhoz sincs közöm? Most meg államot alapítanál?

FRANZ Dehát pont ezért kell a zsidóság! Hogy legalább valami közöm legyen magamhoz.

JICHOK Mit akarsz Palesztinától, Franz? Sivatag, mocsarak, pára, moszkitók. A te egészségeddel! Mit csinálnál ott? Városokat építenél? Maltert hordanál? Téglákat adogatnál? Bitte Schön herr Doktor. Danke Schön, herr Doktor… Zsakettben és keménykalapban? Térj észhez! Örülj, hogy nyugaton élsz. Örülj, hogy szabad vagy. Örülj a kultúrádnak, a doktorátusodnak, hogy kalapot emelnek neked a hitközségben, ha megtiszteled őket. Meg aztán, te nem az a fajta vagy, aki képes volnál itt hagyni apádat, anyádat.

FRANZ Miért gondolod? Már nem vagyok gyerek. Ezt is megírtam apámnak…

JICHOK Mit, Franz?

FRANZ Hogy mit éltem át mellette gyerekként. Hogy elnyomott. Hogy megfélemlített engem is, és a húgomat is. Hogy semmibe vett. Hogy mindig félnem kellett tőle. És semmibe vette azt is, ami nekem fontos volt. Hogy ezért nem
nőhettem fel. Hogy ezért kell írnom. Hogy ezért nem lehet családom. Ezért nem lehetek apa. (elmereng) Elküldtem neked is egy másolatot, és Maxnak is megmutattam. Másnak nem.

JICHOK Brod nem kedvelt engem túlzottan. Volt benne valami intellektuális gőg.

FRANZ Ti voltatok ketten, akik… Megkaptad egyáltalán a levelem?

JICHOK (bólogat) Meg.

FRANZ (szemrehányón) Nem válaszoltál rá.

JICHOK (idegesen felcsattan) Mit vártál tőlem, Franz? Apád helyett kellett volna válaszoljak rá? Ugyan mit mondhattam volna? Ez a dolog kettőtök között zajlik. (legyint) Vagy még csak nem is kettőtök között, hanem benned. Ő mit válaszolt?

FRANZ Végül nem mutattam meg neki.

JICHOK Micsoda?

FRANZ Jól hallottad. Nem mutattam meg neki.

JICHOK Nekünk elküldted, de neki nem mutattad meg?

FRANZ Nem.

JICHOK Miért?

FRANZ (merengve) Miért?

JICHOK Ezt kérdeztem.

FRANZ (kis hallgatás után, lehalkítva hangját) Mert félek.

JICHOK De mitől félsz? Mit tehet veled, amiért nem mered neki ma megmondani, mit éreztél húsz vagy harminc éve, gyerekként?

FRANZ Nem tudom. Nem félek, inkább csak nem akarom megbántani. Vagy mégis félek. Nemcsak akkor éreztem… Ma is… Ma is ő az apám.

JICHOK De már felnőttél. (Elhallgat. Franz is hallgat, Jichok tölt neki, magának is, és merengve kérdi.) Akarod kipróbálni?

FRANZ Mit?

JICHOK Hogy milyen érzés felnőttnek lenni… Hogy milyen lenne, ha odaadnád apádnak azt a levelet. Hogy mit mondana. Vajon hogy reagálna? És te mit mondanál. Ne felejtsd el, ahogy te sem vagy már gyerek, ő se olyan, mint húsz éve. Lassan öregember.

FRANZ Inkább ne. Nem akarom. Elég volt leírni. Olyan zavaros az egész… Egyre zavarosabb. Egyszerre akarok szabadulni tőle és egyszerre félek a halálától. Érted ezt?

JICHOK Játsszuk el, Franz. Hidd el, nem olyan bonyolult. És ez csak játék.

FRANZ Nem akarom. Én ezzel nem tudok játszani.

JICHOK (kis hallgatás után) Kezdelek érteni. Te nem Prágából, hanem a saját életedből akarsz emigrálni. Vagy magából az életből. Csakhogy ez nem megy. Ha felnő, mindenkinek elege van egyszer a gyámkodásból, a jótanácsokból, a szülői mindentudásból. De ettől se az apját nem öli meg, se magát. És még csak nem is érzi úgy, hogy gyilkos.

FRANZ (Sértetten kapja fel a fejét.) Ez most miért mondod?

JICHOK Te nem olvasod magad? (Nézi, majd megmarkolja a kiürült üveget, miközben Franz hallgat, gondolkodik. Jichok feláll, a pulthoz megy, hoz egy újabb üveggel.)

FRANZ Icig, beszélj hozzám jiddisül.

JICHOK Miért akarod, hogy jiddisül beszéljek? Nem is értesz jiddisül. Na jó, egy kicsit. Ahogy olyan szépen mondtad. De te szép németet beszélsz, írni is egész jól írsz németül, franciául is tudsz, héberül is gagyogsz, minek neked akkor a jiddis?

FRANZ (halkan motyog) Mamelosn. Anyanyelv. Tej és méz a nyelven. (hangosabban) Tudod, mit szavaltál azon a prágai esten?

JICHOK Fogalmam sincs.

FRANZ Simon Frug versét. (Átszellemült pátosszal deklamálni kezd.) „Ígéreteid közül egy bevált – / ezt már bizton érzem és tudom: / olyanok lettük, mint a homok, / melybe bárki beletapos az úton… (Elbizonytalanodik a folytatásban, aztán eszébe jut.) „széttörve és szétszórva, / szégyenbe alázva, mint kövek és homok… / Ámde hol vannak, Isten, mondd, / a fényesen ragyogó csillagok?”

JICHOK Te mikre nem emlékszel!

FRANZ Bár azt nem tudom, hogy lehetne héberül verset írni. Olyan kemény. (elmosolyodik) Talán zsoltárokat. (elkomorul) Néha úgy érzem, idegen nyelven írok. Ha jiddisül írhatnék, ki tudnám fejezni magam. A Muttersprache nem mamelosn. Ne mondd, hogy te nem érzed a különbséget.

JICHOK Hagyd már ezt, Franz! Fantazmagória. Ugyan mitől lenne neked a jiddis az anyanyelved? Anyád németajkú volt, nem? Lehet, hogy apád hallott még jiddis szót gyerekkorában, de veled már ő is németül beszélt. Nőj már föl, Franz! Hagyd az önkorbácsolást. Próbálj kimászni az önutálatodból. Gondold végig, írd meg, és lépj túl rajta.

FRANZ Ha önmagamba nézek, olyan homályos gomolygást látok, hogy még az önutálatomat se tudom pontosan megokolni és teljesen elfogadni.

 

Jichok Löwy

JICHOK Ne foglalkozz mindig irracionális dolgokkal. Nézd inkább ezeket a nőket. Mennyi is vagy? Nemsokára harmincöt, aztán negyven. A magadfajta rendes fiú mellé asszony kell. Nem járhatsz állandóan kupiba. Te nem olyan vándormadár vagy, mint én, aki nem képes megmaradni egy helyen. Lehet, hogy tényleg jót tenne neked a házasság. Nemcsak apád mondja.

FRANZ Apám nem ezt mondja.

JICHOK Hát mit mond? Nem akarja tán, hogy megnősülj? Hogy unokái legyenek?

FRANZ (elkomorodik, legyint) Ha jiddisül írhatnék, Icig, úgy érzem, közelebb kerülhetnék magamhoz. És ha közelebb volnék magamhoz, talán ki is jönne belőlem, ami bennem van. Most, úgy érzem, csak folyamatosan körbejárok valamit. Mintha Jerikó körül vonulnának a törzsek, de nem szólal meg a sófár, és nem omlanak le a falak. Értesz engem? (Izgatottan feláll, járkálni kezd.) Talán szerelmet is könnyebben tudnék vallani. Egyszerűbben, természetesebben. Szeretni is könnyebb lenne. Vagy ha héberül írnék, és ott élnék, mondjuk Jeruzsálemben, vagy az új városban, Tel Avivban, és mások is… Akkor azok olvashatnának, akik hozzám hasonlóan…

JICHOK (türelmetlenül közbevág) Ezek álmok, Franz.

FRANZ És ha ortodox lennék? Akkor minden egyértelmű lenne. Minden a helyére kerülhetne. Öngyilkosság nem menni templomba. De még imádkozni se tudok. Legalábbis rendszeresen nem.

JICHOK Biztos, hogy jó lenne neked az ortodoxia, Franz? Én ismerem azt a világot. Fuldokolnál benne. Bár te a magad módján, az írásmániáddal, tényleg ortodox vagy.

FRANZ És közben eszembe nem jut elmenni templomba. Paradoxon, igaz? De nem én teremtettem, én csak az áldozata vagyok. Semmi nem maradt a zsidóságunkból. Pontosabban: a mi nemzedékünk hátsó lábacskáival még ott ragadt az apák zsidóságában, a két mellsővel pedig nem talált új talajt. A templom nem olyasmi, ahova az ember csak úgy odalopózhat. Gyerekként szabályosan fulladoztam a templomi órák szörnyű unalmában és értelmetlenségében. Mintha a későbbi hivatali órák poklának előtanulmányai lettek volna. De azok az emberek, akik csak a cionizmusuk miatt özönlenek a templomokba, azokra hasonlítanak, akik a frigyláda mögött és a frigyláda révén akarnak a templomba nyomulni, ahelyett, hogy nyugodtan a többi ember bejáratát használnák.

JICHOK Ne keverd össze a vallást és a cionizmust, Franz! Keresed a helyed, nem találod, és azt hiszed, egy másik helyen, vagy egy másik életben jobban éreznéd magad. Nézz rám! Harminc múltam, tudok több nyelven, jó színész vagyok, és vándorlok városról-városra. Mindenhol jól érzem magam, és sehol. Miért gondolod, hogyha tudnál jiddisül, akkor jobban éreznéd magad, vagy többre jutnál? Mást írnál? Máshogy? Vígjátékokat?

FRANZ (dacosan) Igen. Lehet, hogy vígjátékokat írnék. Lehet, hogy tragédiákat is, és vígjátékokat is. Nem csúszna egybe minden… Nem lenne szükség mindig az iróniára. És ha éreznék valamit, kifejezhetném közvetlenül, nem kéne azon gondolkodnom, mit szól hozzá a császár, az egyház, az osztrákok, a csehek. Vagy éppen a zsidók. Lehet, hogy akkor az apám se nyomasztana annyira. A saját anyámat se tudom megszólítani. Neked a Mutter ugyanazt jelenti, mint a mamele? A Muttersprache ugyanazt jelenti, mint a mamelosn?

JICHOK (Hallgat, mint akit elgondolkodtatott, amit Franz mondott.) Azt hiszem, értelek, de eltúlzod a dolgokat. Persze megpróbálkozhatsz a kivándorlással, de a földet túrni nem neked való. És még ha igaz is, amit mondasz, te nemcsak a jó öreg Monarchiában nem vagy otthon. És a Monarchia, minden nyavalyájával együtt, még mindig inkább való volt nekünk, mint bármiféle nacionalizmus. Mindenütt otthon és sehol… (legyint) Mindegy. Gondolj, amit akarsz, csak próbálj egy kicsit lazítani. (Tölt, iszik, az órájára néz, készülődni kezd. Lehajtja és begombolja az ing nyakát, begombolja hosszú kabátja alatt a mellényt. Púdert vesz elő, arcát festegeti egy pamaccsal, előadására készül.) Nem az a te bajod, Franz, hogy nem a saját nyelveden írsz. Az az igazi bajod, hogy apád és anyád nyelvén írsz. Velük nem találsz közös nyelvet. Attól félsz, hogy apád elolvassa. Azért írsz virágnyelven, már megbocsáss. Színész vagyok, Franz. Meg tudom ítélni, mi érthető, és mi nem. Nagyon szeretnéd elmondani neki, amit gondolsz, és nagyon félsz. Attól félsz, hogy kitagad, netán elveszíted, vagy mit tudom én. De gondolod, hogy nem sejti, mit érzel iránta? Nem érzékeli a kettőtök közti feszültséget? Gondolod, hogy azt hiszi, nem szereted, csak azért, mert a szemébe mondod, mi az, ami fájt neked, vagy ma is fáj? (Türelmetlenül rázza a fejét.) Mondtam már: költözz el. Menj el otthonról. Költözz más városba… Légy önállóbb! Lépj túl rajta, és ne foglalkozz folyton az apáddal! Lehet, hogy ő is megkönnyebbülne, ha látná, hogy a saját lábadra állsz. Lehet, hogy attól fél, és azért olyan indulatos, mert aggódik, mi lesz veled, ha ő már nem áll mögötted.

FRANZ Engem félt és velem indulatos?

JICHOK Ahogy mondod. Téged meg rossz látni, ahogy kínlódsz. Ha apádról tudnál írni, a zsidóságodról is tudnál írni, és minden bajodról. Mindjárt otthonosabban éreznéd magad a bőrödben. Még akkor is, ha arról írnál, hogy nem érzed magad otthon a bőrödben, vagy Prágában, vagy a világban.