Miért Buda?

Kutatási adatok bizonyítják, hogy a budapesti zsidóság településszerkezeti vonásai nemcsak a vészkorszak, hanem 1989 után is megváltoztak, átstrukturálódtak. A belső, úgynevezett. „zsidó” kerületek zsidó lakossága csökkent, míg sok helyen, ahol addig csak marginális jelentőségű volt a zsidóság, megjelent ez a népesség.
 

 

 

Budai látkép (Fotó: Klein Rudolf)

Újlipótváros ebből a szempontból kivétel – a negyed, harmincas évekbeli kiépülése óta kedvelt lakóhelye a modern zsidó polgárságnak. Az innen elvándorló zsidó populáció is gyakorta Budát választja új környezetéül. Ezért nem véletlen, hogy a főleg középosztályhoz tartozó, kortárs budapesti zsidóság jelentős része ma már Budán él. Olyan, zöldövezeti jellegű vagy történelmi hangulatot árasztó kerületekben, mint a XII., a II., a III. vagy éppen az I.

A zsidó élet terei is jelen vannak Budán. Itt működik a Lauder-iskola, itt találhatóak ma a főváros legdinamikusabban fejlődő, sok fiatalt is vonzó neológ zsidó közösségei, a Frankel Zsinagóga és a Lágymányosi Körzet zsinagógája. Az asszimiláns, nem vallásos zsidóság is megtalálható Budán: aki megteheti, azok körében kedvelt lakóhelynek számít a Hegyvidék, a Pasarét vagy éppen Óbuda hegyes vidékei, lankái.

Mellékletünkben arra keressük a választ, hogyan élt és él ez a mai budai zsidóság, illetve Buda, a maga természetadta vonzásán kívül, milyen hatást gyakorolt a közösségre és az egyes emberekre. Hogy éreznek azok, akik megpihennek a Normafa sétányain, sétálnak a Városmajorban vagy a Várban, megisznak egy-egy kávét a Pasaréti tér divatos kávézójában, feljárnak olvasni az Országos Széchenyi Könyvtárba vagy éppen leugranak úszni a patinás Lukács uszodába. A fürdő kertjének emléktábláin ott a történelem: száz éve hirdetik, hogy e vidéken – ha módja volt rá – a zsidóság otthon érezte magát.