Nyelvcsere – Itamár Jáoz-Keszt verse

Itamár Jáoz-Keszt 1934-ben született Szarvason, 1944-ben deportálták Bergen-Belsenbe, majd 1951-ben alijázott. A Tel-Avivi Egyetemen Bibliát és héber irodalmat tanult, majd megalapította ez Eked Irodalmi Kiadót. Kilenc verseskötetet publikált, egy prózatrilógiát, illetve több válogatáskötetet jelentetett meg magyar költők héberre átültetett verseivel. Magyar fordításban eddig két kötetet olvashattunk saját verseiből.
 

2010. január 18. 

 

Nyelvcsere 

 

Három atya tépte a nyelvemet – s még fiatal vagyok,
összeszorított ajakkal tekintett rám, lábamnál állván, anyám,
amikor a fájdalom megrázta tagjaimat, ahogy áramütések érik az arcot,
és felfogja, velem együtt, a kitépés fájdalmas ízét,
mivel nyelvem hozzá volt kötve az ő nyelvéhez
a születési táj sarával – és az altatódalok visszhangja
még átjárja és csöpög az ablakon túli fákról
mint a zöld létezés csírája – – – ám három ősz hajú ember
már ott állt a fejemnél, hogy felváltsák az anyanyelvet az atyák nyelvére,
fekete övükkel az arcomba csapkodnak, és szögletes betűket röptetnek a szemem előtt,
és felkelek, s mint álomkóros, megyek a körülöttem zümmögő szavak után,
szó, szó és fullánkja a húsban –
                de a kint
folyamatosan beszél, s én magam
szótagokat izzadok
és két nyelv cseréjének vérében fürdök,
születő-lény a szövetség vérében,
három atya parancsolata szerint ősi időkből, kik sorsomat megszabták,
mint világok pusztulása után, és anyai pillantás
rég nem tekint rám, s a folyók tája se vadul,
de még ott kiáltoznak ezüstös szőrrel borított testemen
és arra biztatnak: beszélj! 
        És az íróasztalhoz ülvén,
                                         íme én, szavak hipochondere,
                                                                                 ki még féli a sebet.