Romba dőlt templom – megőrző szavak
Több mint száz költő tartózkodott Budapesten a világ több tucat országából szeptember végén. A Költők Világkongresszusát idén Turczi István költő, a Parnasszus folyóirat főszerkesztője elnökölte, és a számos budapesti helyszín között a Holokauszt Emlékközpontban is zajlott egy rendezvény.
Költők Világkongresszusa Budapesten
Az idén megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő World Congress of Poets mozgalom a XXIX. Költők Világkongresszusát tartotta Budapesten. A Petőfi Irodalmi Múzeum mellett a Műcsarnokban, a Cervantes Intézetben, a Mongol Nagykövetségen, a Francia Intézetben és a Holokauszt Emlékközpontban zajlottak felolvasóestek és kerekasztal-beszélgetések.
Turczi István, Pia Tafdrup és Szántó T. Gábor
Az Emlékközpont két nyelvű rendezvényén három izraeli költő: Ernesto Kahan, Israel Bar Kohav, Hedva Robinson Bachrach (Izrael), Pia Tafdrup (Dánia), Milan Richter (Szlovákia), valamint magyar részről Szántó T. Gábor, a Szombat főszerkesztője és Turczi István, a kongresszus elnöke vett részt.
Martinkovits Judit, az Emlékközpont igazgató-helyettesének köszöntője után, Szántó T. Gábor bevezető előadásában a zsidó költészet fogalmát, problémáit, megközelítési lehetőségeit járta körül. Mint mondta, kettős mivoltában van jelen: költőként, aki a valóság érzéki megjelenítésében érdekelt és a zsidó irodalom iránt érdeklődőként, aki igyekszik mind magát, mind megszerzett ismereteit értelmezni. „Minden költő zsidó” – idézte Marina Cvetajeva mondását, amit John Holländer, amerikai zsidó költő így kommentált: „minden költő, akár a zsidók a diaszpórában, elidegenedett, és száműzött valamitől, talán jóvátehetetlenül, mégis benne kell élnie a társadalomban”. A diaszpórabeli zsidó költő a héber hagyománytól is száműzetett zsidóként és anyanyelvéből is költőként (akár más költők), így kettős száműzetésben él. A nyelv ugyanakkor, melyen a száműzetés és a hontalanság állapota kifejezhető, mégiscsak az egyetlen lehetséges otthon, ezért a szó, az írás a zsidó költő számára, mondhatni, még nagyobb jelentőségű. A Szombat főszerkesztője Allen Grossman amerikai zsidó költőt és líratörténészt is idézte, aki a görög szellemtörténeti hagyományt egy fiktív rendszer, a zsidó hagyományt egy szent rendszer kezdeteként aposztrofálta. A modern zsidó költő, Grossman szerint, nem a teljes nyitottság nyelvén szólal meg. Míg a fiktív rendszer reprezentál, szavak formájában „újrateremt”, a szent rendszer örököse nem teremt, legfeljebb „ismétli az egyetlen szót, ami van”. Kafkát, és a Kafkát idéző Gilles Deleuze-t és Felix Guattari-t említve a kisebbségi irodalmat mint a kollektív öntudatot megtestesítő eszközt említette.
Hedva Robinson Bachrach, Israel Bar Kohav és Ernesto Kahan
Israel Bar Kohav vitatta, hogy éles határt lehetne vonni zsidó és más költészet között, ám abban egyetértettek Szántóval, hogy a tudattalanból induló költészetre számos kulturális hatás befolyást gyakorolhat.
Pia Tafdrup, Dánia vezető költője, akit több mint harminc nyelvre fordítottak, arról beszélt, hogy zsidó származású, ám miután őt megkeresztelték, és a zsidóság nem volt téma a családjában, izgatottan vesz részt egy zsidó kontextusú irodalmi felolvasáson. Költői fesztiválok gyakori vendége lévén, avatott előadóként olvasott fel.
Ernesto Kahan, argentin származású, Béke Nobel Díjas izraeli költő holokauszt-verseit hozta magával. Israel Bar Kohav – aki „civilben” pszichológus, s akinek lengyelországi származású édesanyja egyedüli túlélőként érkezett Izraelbe – Auschwitzban meggyilkolt nagyanyja és két nagynénje emlékére írt verseit ismertette meg a hallgatósággal.
A romániai eredetű Hedva Robinson Bachrach mint mondta, nagy hagyományú rabbidinasztia leszármazottja. A haszid legendavilágot felidéző versével és egy gyermekének írt altatódallal járult hozzá az estéhez. Utóbbit egyfajta hommage-ként írta, az egykor általa hallott anyai altatóra emlékezve.
A felvidéki holokauszt kutatójaként is ismert, szlovákiai zsidó költő, Milan Richter a kommunista diktatúra idején hosszabb hallgatásra ítéltetett. Felolvasása előtt a nem-hívő zsidó költő szempontjából vitatkozott a bevezető előadásban idézett Allen Grossman tézisével. Richter ugyanakkor a „A romba dőlt templom bennem” című felolvasott versében a zsidó történelmet idézte a bibliai kortól a spanyolországi kényszer-kikeresztelkedetteken és a kétkedő racionalistákon át a holokausztban és az ötvenes évek diktatúrájában megcsonkított családjáig.
Költők világtalálkozója 2009. Budapest
Az est végén Szántó T. Gábor és Turczi István olvasta fel verseit.
Fotók: Klein László
