Az angol bíróság beleszól a „Ki a zsidó?” vitába
Ha a brit zsidó iskolák elutasítják egy gyerek felvételét annak származása miatt, akkor a rasszizmus bűnében marasztalhatók el – így döntött egy manchesterei bíróság nemrégiben. Az egész angol zsidóságot meghökkentő ítéletében a fellebbviteli bíróság úgy határozott, hogy inkább a vallásgyakorlás, semmint a származás vagy betérés tesz valakit zsidóvá.
Ezzel megváltoztatta azt a korábbi bírósági ítéletet, amely első fokon helybenhagyta a helyi zsidó iskola gyakorlatát, miszerint nem vesz föl egy gyereket, mert nem ismeri el anyjának betérését.
A háromtagú bírói testület (egyikük maga is zsidó) úgy határozott, hogy bármiféle származási, etnikai kritérium alkalmazása a felvételinél faji diszkriminációnak minősül. Döntésükhöz az 1976-os Race Relations Act-ra hivatkoznak, amely épp a faji diszkrimináció ellenében született. A döntés minden brit zsidó iskolát kötelez: ezentúl nem a származás, hanem a vallásgyakorlás alapján kell dönteniük a jelentkezők zsidóságáról. Mindez természetesen élesen ellentmond a hagyományos zsidó vallásjognak, a halachának, amely a zsidóságot elsődlegesen a származás alapján határozza meg.
A döntés súlyosan érintheti a szigetország 97 ortodox iskoláját, amelyeknek ezentúl – a keresztény iskolák szokása szerint –talán a „hit-teszteket” is be kell vezetniük, melyben arról érdeklődnek, milyen sűrűn jár a delikvens zsinagógába. Mindez – Cromwell óta – példátlan az angol zsidók történetében, akik szerint ez a döntés megkérdőjelezi állam és egyház (ill. ez esetben: zsinagóga) szétválasztásának évszázadok óta kialakult rendjét.
Az ortodox irányultságú United Synagogue, melyhez az említett iskola tartozik, eddig 250 ezer dollárt költött a pereskedésre, és most a szigetország legmagasabb jogi instanciájához, a Lordok Házához kíván fordulni.
Károly herceg zsidó iskolások között
A történetben szereplő fiú anyja egy progresszív közösség keretei közt tért be a zsidóságba, ám az iskola ezt nem fogadta el, mivel csak az országos főrabbinátus által hitelesített betéréseket ismeri el. Utóbbi a már említett – a modern ortodox irányzathoz sorolt – United Synagogue mozgalom szellemi vezetője. Ez a mozgalom a legrégibb és legnagyobb, ám korántsem az egyetlen zsidó irányzat brit földön.
A fiú apja a bírósághoz fordult az iskola döntése ellen, melyet rasszistának nevezett. Az iskola képviselője hangsúlyozta, hogy felvételi gyakorlatuk szigorúan vallási és nem etnikai alapon áll. Az apa kérelmét elutasították, ám ő fellebbezett, s kétévi huzavona után másodfokon neki adtak igazat. A bíróság kimondta: „A diszkrimináció lehet jó vagy rossz szándékú, vallási vagy rasszista indíttatású, de mindenképp törvénytelen.” Fenntartották az iskola jogát, hogy a felvételnél különbséget tegyen zsidó és nem zsidó gyerekek között, de az általuk rasszistának nevezett gyakorlatot elutasították.
A Board of Deputies (a brit zsidók általános képviseleti testülete) szóvivője nagy jelentőségűnek nevezte a döntést – nem feltétlenül pozitív értelemben. Ha ezentúl a vallásgyakorlás lesz a felvétel kritériuma, akkor ezt a helyi rabbi tanúsítja majd, akinek befolyása így megnő. A szóvivő nem tartja szerencsésnek az ilyen, állami presszióval kikényszerített vallásgyakorlatot, amely a kevésbé hagyományőrző családok gyerekeit megfoszthatja a lehetőségtől, hogy az iskola segítségével visszataláljanak a hagyományhoz.
Jack Rabinowicz ügyvéd és oktatási szakértő szerint, „mióta a zsidók 350 éve újra letelepedtek Angliában, nem fordult elő, hogy az állam beleszólt volna a »Ki a zsidó?« kérdésbe. Ez mindenesetre rendkívül figyelemre méltó. Az elmúlt harminc évben a zsidók haszonélvezői voltak a Race Relations Act-nek. Zsidó rendőrök sikerrel hivatkoztak a fenti törvényre, ha szombaton akarták őket szolgálatra rendelni. Ha azonban a vallásgyakorlás alapján ítélik meg a hovatartozást, akkor gondok lehetnek, hiszen létezik buzgó reformzsidó és lusta ortodox is.” Rabinowitz azt reméli, hogy a Lordok Háza érvényteleníti a bírósági döntést azon az alapon, hogy ez állami beavatkozás a vallásos zsidó közösség ügyeibe.
A döntést a reformzsidóság képviselői sem üdvözölték. „Az iskola nem fogadja el a reform, liberális és maszorti mozgalmak betéréseit. Ezt a gyakorlatot mi élesen bíráljuk. Ám még aggasztóbb számunkra, hogy az állam beavatkozik a zsidó közösség döntéseibe arról, kit tekint zsidónak.”
A liberális zsidók mozgalma volt az egyetlen, amely elégedetten nyilatkozott. Danny Rich rabbi, a mozgalom vezetője szerint „álláspontunk ebben a kérdésben mindig is világos volt. Nem születése, hanem neveltetése és azonosulása révén lesz valaki zsidó.” Azt is megjegyezte, hogy egy állami támogatást élvező iskolától nem korrekt, ha csupán az egyik zsidó irányzat felfogására van tekintettel.
A Lordok Háza
Joshua Rowe, a legnagyobb manchesteri ortodox iskolája igazgatótanácsának elnöke viszont úgy véli, „a gyerekek kiválogatását az iskola vallási, nem pedig faji alapon végzi. A születés vallási, nem faji kategória. Ez határozza meg, ki a zsidó, s célunk ezzel az iskola vallási arculatának, a különbözőség jogának megőrzése. Ha valaki azt állítja, hogy a születés jogát fenntartó zsidó vallásgyakorlat rasszista, akkor erre azt válaszolom, hogy a zsidóság nem zárkózik el a betérni szándékozók elől.”
Maga az iskola csalódást keltőnek nevezte a bírósági döntést, amely kikezdi intézményük éthoszát. Megjegyezték, nem világos, hogy jövő évtől miként kell majd változtatniuk a felvételi rendszeren.
Sir Jonathan Sacks főrabbi, az ügyről szólva kijelentette: “Törvényeink szerint a zsidó identitást nem az etnikum határozza meg. A zsidóság fennmaradásának záloga évezredek óta a tanítás, és a brit zsidóság egyik legnagyobb vívmánya a vallásos iskolák rendszere.”
A Forward.com nyomán Gadó János
