Tordai Péter maradt a BZSH elnöke

 

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) évi rendes közgyűlésén

…elfogadta a költségvetéssel kapcsolatos beszámolókat és előterjesztéseket, majd megválasztotta a hitközség új elnökét. Meglepetések nem születtek: Tordai Péter, az eddigi megbízott elnök kényelmesen megtartotta posztját.

 

 

 

Apró-cseprő ügyek – kérdezni felelőtlenség?

A közgyűlés elfogadta a 2012. évi költségvetés eddigi végrehajtásáról szóló beszámolót és a 2011-es zárszámadást – a küldöttek szinte teljes egyöntetűséggel szavazták meg az előterjesztéseket, amit a számvizsgáló bizottság nevében Kunos Péter is támogatott.

A 2013-as költségvetési tervezet előadása során Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató kifejtette, „minden korábbinál részletesebben indokolt előterjesztést” készítettek: a dél-pesti és a zuglói zsinagóga felújítása is tervben szerepel; a szociális ellátások csökkenő állami kereteit a tervek szerint növekvő turisztikai bevételek ellensúlyozzák.

Villányi András, a Frankel Leó úti körzet küldötte azt a kérdést intézte a vezetőséghez, milyen csatornán folyik be a templomi belépőkből befolyó összeg a hitközséghez, ugyanis gyanúja szerint nem könyvelnek el mindent pontosan. Ezután a temetői szemétszállítás helyzetéről érdeklődött. Paszternák Tamás válaszában kifejtette: az utóbbi esetben az elmúlt fél évben a helyzet rendeződött, a januártól hatályos jogszabályok szerint pedig ez a tevékenység nem is kerülhet magánvállalkozások kezébe. Ugyancsak elmondta, a turisztikai bevétel tervezete 280 millió forintra rúg, ennek egy része azonban a Magyar Zsidó Múzeum működési költségeként a Dohány-körzetnél marad. Villányi nem érte be a válasszal – Zoltai erre azzal replikázott: „felelőtlenül ne mondjunk ki dolgokat, mert annak következményei lesznek”, illetve „szóbeszédekre nem szabad adni”…

Streit Sándor nem a Mazsihisz alelnökeként, hanem a Nagyfuvaros utcai körzet elnökeként tett föl kérdéseket nüanszokról. Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi ugyanakkor azt vetette föl, a BZSH kap-e valamit cserébe az EMIH-től azért, hogy hétmillió forinttal támogatja a Vasvári Pál utcai zsinagóga fönntartását. Zoltai szerint felelősséget ró rájuk, hogy a Vasvári utcai zsinagógában reggel és este minjan van, ezért nem szabad hagyni bezárni – Radnóti szerint azonban minjan is csak reggel van, és ebben a szűkös helyzetben egy kisebb helyiségbe kellene vonulniuk imádkozni. Érdekes volt, hogy Radnóti bírálata szerint a Mazsihisznek ki kéne zárnia a forrásokból a reform és Chabad-közösségeket.

Heisler András fölszólalásában szóvá tette: korábban a múzeumi belépők kétharmada a BZSH-hoz, egyharmada a Mazsihiszhez folyt be, az új tervezetben azonban 55 és 45 százalék az arány. Paszternák válasza szerint mindez csupán a költségek elosztásának megváltozásával magyarázható. A közgyűlés a jövő évi költségvetési tervet végül ugyancsak szinte egyhangú többséggel (48 igen, 6 nem szavazattal és 7 tartózkodás mellett) elfogadta.

 

Mi a tét?

Ezután az ülés levezető elnöke, Tordai Péter, aki Streit Sándor tavaszi lemondása óta a BZSH megbízott elnöki tisztét látja el, átadta a szót Keszler Gábornak, a jelölőbizottság elnökének, s ezzel megkezdődött az egyetlen érdekesnek tűnő napirendi pont, az időközi tisztújítás vitája. Ez a BZSH elnöki tisztségét, valamint – Gádor György lemondása nyomán – az elöljáróságban megüresedett egyik helyet érintette. Mint korábban már ismeretes volt, az elnöki posztra eredetileg négy jelölés érkezett, ebből azonban csupán Heisler András és Tordai Péter vállalta a jelöltséget; Keszler Gábor és Kunos Péter visszalépett. Elöljárónak Horváth Józsefet, a lágymányosi Bét Salom körzet 1968-as születésű elnökét, valamint Kőszegi Zoltánt jelölték.

Kérdés persze, mi az elnökválasztás valódi tétje, hisz a Zoltai-apparátus megszabta struktúra nem változott meg az elmúlt évek folyamán. Egyes vélekedések szerint a rendszer teljesen megreformálhatatlan, csak a fölszámolása és egy merőben új érdekképviseleti struktúra bírhatna valódi közösségi haszonnal és értelemmel. Így eleve jóval kisebb esélyt jósoltunk Heislernek, hiszen – mint szombati beszámolónkban megjegyeztük – Zoltai számára Tordai még mindig sokkal kényelmesebb elnök Heislernél. Másfelől persze Heislernek megválasztása esetén se adódna számottevő mozgástere, hisz a tényleges hatalom az ügyvezető igazgatóé: az egész intézményrendszert Zoltai személye tartja egyben. Így háttérelemzőink szerint Heislernek sem tulajdoníthatunk valóban komolyan vehető ambíciót.

 

Heisler: Gyökeres változtatások kellenek

 Heisler András Power Point-os bemutatóval készült kortesbeszédére. Azzal kezdte: sokakat kérdezgetett, de szinte senki nem tud semmit a BZSH működéséről és az elnökválasztásról sem – holott ez Kelet-Közép-Európa legnagyobb fönnálló hitközsége. Ezt az ellentmondást föl kell oldani: a jelenlegi működési logikát alapjaiban megváltoztatva egy látható, markáns, erőt sugárzó szervezetet kell kiépíteni. Kiemelte, nem támogatja a BZSH föloszlatását és körzetenként önálló hitközségek megalakítását. A körzetek önfenntartását illúziónak tartja, ugyanakkor az reális, hogy egy-egy feladatot a körzetek saját forrásból oldjanak meg. Radnótival ellentétben úgy vélte, a BZSH-nak nagyon erős kapcsolati hálót kell kiépítenie a Chabaddal és a reform hitközségekkel is, csakúgy, mint a civil szervezetekkel, nem feledkezve meg a nemzetközi kapcsolatokról sem. Meg kell változtatni a választási szabályzatot, s az EMIH-hez hasonlóan professzionális pr-csapatot kell alkalmazni. Emellett nagy szükségét látja a pénzügyi transzparenciának – s mikor ideért, lejárt az ideje. „Meg kell állnunk a lejtőn, ahol jelenleg lefele megyünk” – zárta szavait.

Heisler technikájától eltérően Tordai papírról olvasta föl beszédét. Mint mondta, egyetlen célja van: építeni szeretne, és nem rombolni. Beszéde hátralevő része kevés konkrétumot tartalmazott: „sorsdöntő döntésnek” nevezte a mait. Többször kiemelte, mindenki rég jól ismeri őt, s „elegünk van a marakodásból, amiből sokan jól megélnek, de a közösségnek kárára válik”. Szavait igazi zsidó hátterének hangoztatásával és a békesség ígéretével zárta. Összességében ugyanakkor csak kicsit kapott nagyobb tapsot Heislernél, mindenféle vita és hangoskodás elmaradt. Megfigyelők szerint sokat nyomott a latban, hogy Tordai beszéde végén kijelentette: a fiatalokba sok pénzt és energiát akar fektetni.

Kardos Péter főrabbi javaslata nyomán a küldöttek kérdéseket tehettek föl a jelölteknek. Ezzel a lehetőséggel maga Kardos élt, aki a lágymányosi körzetet „az ellenzék tűzfészkének” nevezte, s azt kérdezte Heislertől, mi változott azóta, hogy 2005-ben kijelentette, nem képes együtt dolgozni az ügyvezető igazgatóval. Heisler András nem válaszolt érdemben a kérdésre.

A szavazáson végül Tordai győzött: 39 szavazatot szerzett, Heisler 18-at, 4 szavazat érvénytelen volt. Az elöljárói posztra a Frankel Leó úti körzethez tartozó Kőszegi Zoltánt választották meg, 41 szavazattal. Tordai leszögezte, hogy Heisler programpontjainak egy részét átemelné a saját programjába, valamint javasolni fogja, hogy a tavaszi BZSH-elöljárósági póttag-választáson Heislert jelöljék a testületbe.

A közgyűlésről készült videó-összefoglalót itt nézhetik meg.

 *

Pontosítás: Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi kérésére tájékoztatunk, hogy Radnóti nem az igazságos forrásmegosztás ellen szólalt föl, csupán azt az anomáliát kifogásolta, hogy a BZSH olyan intézmény fönntartását támogatja, ahol a BZSH-val szemben foglalnak állást, a templomban befolyó pénzadományokból pedig nem részesül a neológ hitközség. Különösen ellentmondásosnak találja ezt azután, hogy az év elején a Mazsihisz jelentős költségvetési forrást csoportosított át a Chabad–EMIH számára.[1] Szerinte a BZSH-nak bérbe kellene adnia a Vasvári Pál utcai zsinagógát, a közüzemi díjakat pedig a működtetőinek kellene kifizetnie – ellenkező esetben a Mazsihisz küldjön neológ rabbit a körzetbe és szervezzen közösséget köré.