Könyvbemutató baljóslatokkal

Az Írók Boltjában mutatták be Koch Zsófia Cselédkönyv című regényét. Az Egyesült Államokban, Sophie Cook néven élő, könyvét is ezen a néven megjelentető, magyarországi születésű, a Soát Budapesten átvészelő, elsőregényes zsidó jogásznő két, teljesen más társadalmi hátterű nő – 1944-ben életmentésbe torkolló – barátságát örökíti meg.

 

 

Sophie Cook

Györgyi Anna Jászai Mari-díjas színésznő részleteket olvasott föl a most megjelent regényből, majd Bächer Iván író, újságíró mutatta be az Aura Kiadónál megjelent könyvet. Eleinte két szálon fut a dualizmus korában induló történet. Az egyik egy Morvaországból származó zsidó polgárcsalád életét mutatja be, a másik pedig egy paraszti szál. A két szálból barátság alakul ki, melynek következtében „legalább a gyerekek életben maradnak” – mondta a könyvet bemutató Bächer. A szerző múltkeresése nem egyedi: „mostanában sokan fordulnak a saját múltjuk felé” – fogalmazott. Úgy vélte: az ő – mármint Bächer – szüleinek nemzedéke „inkább a felejtést, az elutasítást, a továbblépést látták megoldásnak, manapság inkább a visszaemlékezés, a múlt bevallása, ami erőteljesebb” – fogalmazott. (Ez az eszmefuttatás azért furcsa, mert az ötvenkét éves Bächer szülei legfeljebb néhány évvel lehettek idősebbek a Cselédkönyv 1937-ben született szerzőjénél, így a múlthoz fűződő viszony és az életkor közt összefüggést találni merész vállalkozásnak tűnik – Sz. P.) „Sophie […] regényformát választott […] nagyon sok párbeszéddel” – tette hozzá.
„Majdnem minden regény történelmi regény. Mert ha megkérdezed, mi történt tegnap […], akkor már meséled a múltat” – felelt Koch Bächer ez irányú kérdésére. Hozzáfűzte: azért választott szépírói és nem dokumentarista formát, mert – tekintve, hogy nem történész – az ehhez szükséges ténybeli ismereteket csak hosszú utánajárással tudta volna összeszedni, ráadásul inkább valami színeset és érzelmeset szeretett volna írni.

„Azok az események, amelyek megörökítődnek, meg fognak ismétlődni. Újra lesz cselédkönyv, újra lesz csendőrség és még sok minden szörnyűség lesz újra.” – fejtette ki a könyvet „örömmel és egyben szomorúsággal” olvasó Bächer.

A közönség részéről több kritikai megjegyzést kaptak a műben szereplő történelmi pontatlanságok: 1944 augusztusában például Budapesten nem a nyilasok voltak hatalmon, holott a Cselédkönyv szerint igen. Aki ezt megemlítette, hozzátette: a magyar kiadó és a fordító ezt észre kellett volna, hogy vegye. A közönség soraiban helyet foglaló Bitó László író szerint a zsidócsillagot a könyvben szereplő állítással szemben nem a hajtókán, hanem szívmagasságban kellett viselni. „A következő kiadásra kijavítjuk” – így Koch. (Ugyanilyen hiba a szerző által kitalált helységnévnek hitt Kisbánya. „Ez egy kitalált név” – felelt egy kérdésre. Kisbánya azonban létezik – Sz. P.)

A Szombat rövid interjút készített Bächer Ivánnal, aki szerint „borzalmak” várhatóak Magyarországon: „pogromok, verések, gyűlölet, gyilkosságok”. Fogadást ajánlott e sorok írójának: állítása szerint 2011 tavaszáig ismét megalakul a csendőrség. „Széthullott az államrend Magyarországon” – vélte a Népszabadság publicistája. Ezt úgy magyarázta: „nem működnek a bíróságok, nem működik az ügyészség, nem működik a rendőrség, nem működik a parlament, nem működnek a pártok”. Arra a kérdésre, miszerint reálisnak tartja-e, hogy emberek egy csoportját fölteszik a vagonra, Bächer egy kérdéssel válaszolt: „Reálisnak tartotta tíz éve, hogy véresre verik a fölvonuló homoszexuálisokat Budapest utcáin és a tetteseket nem találják meg?”

 

A regény borítója

Koch Zsófia ugyancsak interjút adott a Szombatnak. A szerző – bár tízéves korától nem Magyarországon él, regényét angolul írta és gyerekei nem is tudnak magyarul – a magyar nyelv nagy szerelmese. „A magyar költészet szerintem gyönyörű. Angolul nem olvasok verseket, eredetileg angolul írottakat sem nagyon” – nyilatkozta. A magyarországi zsidó identitástudatról pedig – a Soára utalva – a következő költői kérdést tette föl: „Nincs más a zsidóságban, mint ez a rémes emlék?”