Durban II – vészjelzések
Hét évvel ezelőtt a dél-afrikai Durban-ban rendezték meg az ENSZ Rasszizmus elleni Világkonferenciáját, amelynek deklarált célja a rabszolgaság és a gyarmatosítás bűncselekményként történő elítélése volt. A rendezvény azonban Izrael Állam elleni bírósággá és a legsötétebb diktatúrák szócsövévé változott.
|
|
Az első durbani ENSZ-konfernecia a rasszizmusról
|
Az ENSZ ez év áprilisára egy un. Durban II. konferenciát hívott össze Genfbe. A konferenciát előkészítő folyamat már elég egyértelműen előrevetíti: a hét évvel ezelőtti szégyenteljes happening egyes eseményeinek megismétlődése várható. Arab, illetve iszlám országok, mindenekelőtt Líbia, Irán és Szíria irányításával elkészült a nyilatkozat-tervezet, melynek számos passzusa – a világ összes országa közül egyedül – Izrael megbélyegzésére és a palesztin érdekek képviseletére hív fel.
Ezt felismerve értelmiségiek egy csoportja nyomatékosan felszólította az európai kormányokat, hogy mondják le részvételüket. Pascal Bruckner francia író és esszéista bojkottra szólító felhívásában kiemeli: az antirasszista, jogvédő nyelvezet diktatúrák által történő kisajátítása veszélyes fordulat, egy „Új Inkvizíció” megalakulásaként értelmezhető, amely elfojt a vallással szembeni minden kételyt, különösen az iszlám országokban. A felhívás első 30 aláírója hangsúlyozza, hogy az akciót a demokrácia és a szekularizáció védelmében tartják szükségesnek. A tiltakozás képviselői nemzetközi sajtókonferenciát tartanak Berlinben, amikor a kormányok figyelmét szándékozzák felhívni a tervezett esemény nemzetközi kockázatára.
A bojkott-felhívás eredményessége azonban már most kétséges: az USA, Izrael, Olaszország és Kanada ugyan már bejelentették távolmaradásukat, ám éppen Németország – amelynek jobboldali kancellárja egyébként rendkívül érzékenyen reagál minden antiszemita jelenségre, és folyamatosan demonstrálja Izrael melletti kiállását – ebben a kérdésben bizonytalan. A Németországi Zsidó Központi Tanács már az előkészületek során (diplomatikusan) felhívta a német külügyminisztérium figyelmét, hogy Genfben megismétlődhet az, ami nyolc éve Durbanben történt. A szociáldemokrata külügyminiszter és más külügyi tisztviselők elismerték ugyan, hogy „problematikus konstellációkhoz vezethet”, ha olyan államok is részt vesznek a rasszizmus-ellenes rendezvényen, amelyek ez ügyben maguk is érintettek, ám azzal intézték el a kérdést, hogy a Szövetségi Köztársaság nem hagyhat ki egyetlen tárgyalási lehetőséget sem, hogy fellépjen a rasszizmus globális terjedése ellen.
A Genfben szervezendő antiszemita-anticionista találkozó másokat is mozgósított. A globális antiszemitizmus elleni vészjelzésként hívtak az egész világból parlamenti képviselőket, kutatókat, jogászokat tanácskozásra Londonba, a Parlament alsóházába február 16-17-én. Az eseményen megalapították az Interparlamentáris Koalíciót, és elfogadták az „Antiszemitizmus elleni harc” nevű nyilatkozatot.
A más néven Londoni Deklarációnak nevezett dokumentum leszögezi: az antiszemitizmus újjáéledésére kívánják felhívni a demokratikus világ figyelmét. A nyilatkozat aláírói a kormányok részéről támogatott antiszemitizmus és különösen az állami programként meghirdetett népirtás ellen akcióprogramot dolgoztak ki. Ennek 35 pontja – többek között – felhívja az EU minisztertanácsát az antiszemitizmus elleni rendkívüli ülés összehívására és arra, hogy külpolitikai nyomást gyakorolva Szaud-Arábiára és Egyiptomra vessenek véget a nyíltan antiszemita TV programok sugárzásának.
A Nyilatkozat óv attól, hogy a Durban II. konferencián vagy bármely más államközi találkozón megismétlődhessenek a 2001-es botrányos események, amikor egy nemzetközi szervezet legitimálta Izrael Állam kirekesztését, megbélyegzését és az anticionista hisztériát.
A londoni rendezvényt John Mann, a Munkáspárt parlamenti képviselője, aki 2006-ban az antiszemitizmus elleni parlamenti csoportot alapította, e szavakkal nyitotta meg: „A világ zsidóinak tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül”.
A konferencia előadói között volt Irvin Cotler, volt kanadai igazságügyi miniszter, aki így fogalmazott: a jelenlegi globalizált, halálos fenyegetésektől hemzsegő antiszemitizmus a 30-as évek légkörére emlékezteti őt, amikor az volt a vezérszólam, hogy a világot meg kell tisztítani a zsidóságtól. Ma ugyanezt Izrael Állammal szemben fogalmazzák meg.
A kanadai bevándorlási miniszter párhuzamot vont az 1941-ben Babij Jarban történt mészárlás és a nemrég Mumbai-ban történt terrorcselekmény között. Ez utóbbi helyszínen, egy húszmilliós városban tudatosan a zsidókat szemelték ki a merénylet egyik célpontjának. Drámai beszédét azzal zárta, hogy Kanada bojkottálni fogja a Durban II. konferenciát, és bírálta az EU országait, amiért részt vesznek a Líbia és Irán által előkészített rendezvényen. Jason Kenney miniszter egyúttal bejelentette, hogy az Antiszemitizmus elleni Interparlamentáris Koalíció következő találkozóját 2010-ben Kanadában rendezik.
