Levelet kaptunk Malfatti Esterházy Alice-tól, Esterházy János Olaszországban élő lányától. Örömmel eleget teszünk a közlést kérő levelének, de meg kívánjuk jegyezni, hogy lapunkban nem Yehuda Lahav cikkével kezdődött az Esterházy János zsidómentő tevékenységét elemző vita, hanem Németh Zsoltnak, a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének Esterházy érdemeit méltató írásával, erre következett Lahav válasza…

Gróf Esterházy János

Mint egy rakéta, úgy ütött be 1994-ben Yitzak Lahav (helyesen: Yehuda Lahav – a szerk.) Esterházy Jánost becsmérlő írása a szlovákiai magyar lakosság közé. Nagy volt a felháborodás, volt, aki azt írta: „Szégyenletes dolog, hogy Lahav patikamérleggel méri, hogy Esterházy eleget tett-e a zsidókért. Vagy sem.”

Most a Lahav rakéta a „Szombat”-ban robbant fel. Mint Esterházy János lánya, kérném engedélyüket, hogy a vádakra válaszolhassak. Apám bátor, tiszta ember volt, nem érdemli meg, hogy emlékét bepiszkítsák. 

Simon Wiesenthalra emlékeztek e napokban Bécsben, kitüntetésnek tartom, hogy személyesen is ismertem. Esterházy érdekében levelet írt a pozsonyi bíróság elnökének, Dr. Samkonak, hogy a nála összegyűjtött dokumentumok bizonyítják, hogy Esterházy nagyon sok zsidón segített. Remélte hamaros rehabilitálását, ami, mint írta, valószínűleg arisztokrata származása miatt nem történt még meg. Wiesenthal jelen volt az osztrák parlamentben, amikor az osztrák Bundesrat elnöke, Prof. Herbert Schambeck és Alois Mock alkancellár méltatták Esterházy János tevékenységét, és bemutatták a Böhlau Verlagban megjelent Esterházy biográfiát: Szent-Ivány: Graf János Esterházy.
A szövegükből és összefüggésükből kiszedett idézetek elszomorítóak, ilyet komoly ember nem tesz. Nem „Móricka magyarázza a bizonyítványát” szellemiséggel jönnek a válaszok, hanem a zsidó származású, életművéért az MTA által kitüntetett Prof. Ádám Magda tollából:

„Esterházy nevéhez fűződik a második világháború történetében egyedülálló esemény, amely kiemelt helyet kap a korszakkal foglalkozó egyetemes történetírásban. Nevezetesen az, hogy a Tiso féle jobboldali parlamentben 1942. május 15-én ő volt az egyetlen képviselő, aki a zsidótörvény ellen szavazott. Ellene szavazott, mert ahogy ezt közvetlenül a szavazás előtt Sokol Martinnak, a szlovák képviselőház elnökének megindokolta, „szavazatával nem akart hozzájárulni egy olyan törvényhez, amely minden isteni és emberi jogot lábbal tipor.” (Az erre vonatkozó dokumentum megtalálható: Országos Levéltár K-63-1942/65.)

Eme egyedülálló hőstettének jelentőségét nem csökkenti az ezzel egy időben elhangzott kijelentése, hogy „legfiatalabb kora óta zsidóellenes beállítottságú volt.” Ennek utólagos értékelése (mármint az, hogy ezt a kijelentést taktikai megfontolásból, vagy meggyőződésből tette-e), magatartásának értékelése szempontjából irreleváns. Amennyiben ez utóbbi eset áll is fenn, az tettének nagyságát még csak tovább növeli. Ennek negatív értékelése az egész probléma meg nem értéséből fakadt.”

Második idézete Lahav úrnak: „…mi magyarok épp oly mesze vagyunk a zsidó eszmeiségtől, mint a szlovákok” azon a parlamenti vitán hangzott el, amikor a szélsőséges szlovák képviselők a magyarokat és zsidókat egy listára akarták tenni, annak minden negatív következményével, mint vagyonelkobzás, deportálás együtt. Ez alkalommal azonban azt is le kell írni, hogy Esterházy bevette a magyar pártba a zsidókat és így próbált védelmet nyújtani nekik. Az ismételt hivatalos felhívást kizárásukra azzal utasította vissza, hogy „akik egész életükben jó magyarok voltak, nem zárhatók ki egyik napról a másikra azért mert zsidók.” (Tanúvallomás a pozsonyi bíróságon Dr. Samkonál, Szent-Ivány: Graf János Esterházy.) Peéry Rezső baloldali író, Esterházy kortársa így ír a magyar pártról és tagjairól: „akik a fasiszta jelen és világ előtt bújtak meg abban a közösségben, melynek egyetlen felismerhető és kiemelkedő ismertetőjele a nemzeti-szocializmus elutasítása volt.” (Gondolatok a tehervagonban, Kalligram. Pozsony 1993.)

Tudatlanság, vagy tudatos rosszakarat a következő idézet ösztönzője? „A szlovákiai magyarság is ki akarja venni a részét az árjásításban.” A zsidókkal előre megbeszélt vagyonmentesítésről volt szó! Szalatnai Rezső kortárs, baloldali pozsonyi író részletesen ír erről: „A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között” című munkájában és Esterházy szerepéről, a „Kisebbségben és igazságban” című könyvében.

Lahav úr tudni szeretné, mi tette Esterházyt volt küzdőtársa, Jaross ellenfelévé? Jaross „a szélsőjobboldali irányzatot képviselő Imrédy Béla kormányában tárca nélküli miniszterséget vállalt” – ez volt az ok. Esterházy munkásságáról bővebben tájékozódhat az olvasó Molnár Imre: Esterházy János című könyvében. (Kecskés Társaság, 2008.)

Régebben az emberek klasszikus kultúrával rendelkeztek, ez hiányzik Lahav úrnál, különben tudná, hogy a gigászok megsemmisültek harcukban. Esterházy híres volt fricskázó mondásairól, ezeket annak idején az emberek megértették, ez tartotta a nehéz időkben bennük a lelket. Volt Esterházynak egy másik, szállóigévé vált mondása: „Elmúlt a Bach korszak, el fog múlni a Mach korszak és megjön a Krach korszak!” E szavai a parlamentben hangzottak el! Bátorságát bizonyítja az is, hogy mint egyedüli képviselő, nem mulasztott el alkalmat, hogy kifogásolja a kormány diktatórikus jellegét, a deportálásokat, az internálótáborokat és az ártatlan emberek meghurcolását.

Lahav úr támadásai Esterházy ellen a palesztin rakétalövésekhez hasonlóak: kárt és fájdalmat okoznak.

Végezetül szeretnék egy pozsonyi zsidó asszonyt idézni, Esterházyt méltató írása a bécsi zsidó újságban, a Neue Weltben is megjelent. 

Fáj a valóság kiforgatása

Nagyon elszomorított, ahogy Lahav úr Esterházy Jánosról írt. A negyvenes években Pozsonyban mindenki tudta, hogy Esterházy zsidóbarát, ezért sokszor még zsidónak is csúfolták. Ő is ki volt téve az elhurcolás veszélyének, mégis segített, ahol tudott.

Férjem, Rujder Ödön a Koscher Wurstfabrik tulajdonosa volt. Ismert zsidó családból származott, és én is zsidó vagyok. Férjem egy napon találkozott az utcán Esterházy Jánossal, akit nem is akart köszönteni, mert akkoriban már nem lehetett a nyilvánosság előtt zsidókkal mutatkozni. Esterházy átjött az utca másik oldaláról, megkérdezte a férjemet, miben segíthet. Nem sokkal később egy magyar útlevelet adott a férjemnek a meneküléshez.

Esterházy János nem érdemli meg a rágalmakat, azt, amit most írtak róla. Mi, akik akkoriban Szlovákiában éltünk, ismerjük a valóságot. Azért adták őt a szovjeteknek, mert ha Pozsonyban állítják bíróság elé, minden zsidó mellette tanúskodott volna. Fájó az igazság ilyetén való kiforgatása. Esterházy tényleg megérdemli az igazak fáját Izraelben.

Egy újságírónak, mielőtt leír valamit, alaposan utána kell néznie a tényeknek. Ebben az esetben nem lett volna nehéz Szlovákiában vagy Izraelben is információkat szerezni, az öreg zsidók, sőt keresztények között, mert Esterházy Jánost mindenki ismerte. Nem tudok még egy személyt megnevezni, aki annyit tett volna a zsidókért, mint ő. Egész családja ismert volt a segítőkészségéről, Nem csak nekünk segített, tudom, hogy többeknek adott magyar útlevelet, hogy megmentse őket.