Obama, a zsidók és Izrael

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

„B… meg a zsidókat, úgy sem szavaznak ránk!” – e szavakkal kommentálta 1990-ben James Baker, republikánus külügyminiszter a zsidó szavazókkal kapcsolatos várakozásait. Igen, az amerikai zsidók is zsigerből balra szavaznak – ezt a magyar olvasóknak nem kell magyarázni.

 

obama-israel bentre web.jpg 

Barack Obama

Holott Amerika nem Magyarország, ahol a jobboldalt olyan súlyos történelmi örökség terhelné, mint nálunk. És a republikánus Ronald Reagan vagy George W. Bush Izrael ellenségeivel (Szovjetunió, majd az iszlám fundamentalisták) szálltak szembe eltökélten. Sokan megjósolták már, hogy az amerikai zsidók szavazási szokásai változni fognak, mert bal- és jobboldal ma már nem azt jelenti, mint 30-40 éve, a polgárjogi harcok vagy a háborúellenes tüntetések idején.

Ám ez alkalommal az a mondás bizonyult igaznak, hogy az amerikai zsidók úgy élnek, mint a presbiteriánusok (a társadalom elitje) és úgy szavaznak, mint a Puerto Rico-iak (a legalacsonyabb státuszúak). Obama maga mögé állította a zsidók 78 százalékát, ami még az ő köreikben is magas arány.

Hiába olvasták fejére a Republikánus Párt jól szervezett zsidó aktivistái meggondolatlan kijelentéseit az iráni elnökkel, meg az Hugo Chavezzel kilátásba helyezett tárgyalásokról. A zsidó demokraták a rivális lejáratásánál eredetibb húzást találtak ki: a Great Shlep akció keretében egy hétvégén zsidó unokák ezrei utaztak Floridába, hogy meggyőzzék kényelmes nyugdíjas-otthonokba visszavonult nagyszüleiket, szavazzanak Obamára. A Martin Luther Kinggel még szimpatizáló nagyszülőket ugyanis elidegenítették az időközben radikalizálódó, Amerika- és fehérellenes irányba fajuló fekete mozgalmak. (A floridai zsidó nyugdíjas-otthonok komoly tényezőnek bizonyultak a választási küzdelemben – erről a CNN külön riportban is beszámolt. Florida kulcsfontosságú állam, a zsidó szavazatok körül mindig nagy a felhajtás, s itt e két tényező összekapcsolódott.)

Obama az AIPAC képviselői előtt meggyőzően jelentette ki, hogy Izrael biztonsága nem lehet alku tárgya. (Ez a lobbicsoport – a sok amerikai zsidó szervezet között – Izrael érdekeit képviseli a politikában.) Az AIPAC meghívását egyik elnökjelölt sem hagyta ki, s egymásra licitálva hangoztatták Izrael melletti elkötelezettségüket, ami elmond valamit a szervezet súlyáról.

Miután tehát Izrael felől megnyugodhattak, az amerikai zsidók visszatértek jól megszokott baloldali identitásukhoz. Ebből a nézőpontból pedig ósdiak voltak a republikánus elnök/alelnök-jelölt páros erkölcsi kérdésekben hirdetett ókonzervatív nézetei (például az abortusz betiltása mellett). Az afrikai moszlim apától és keresztény amerikai anyától származó Obamában viszont magukat láthatták: az új amerikait, a kívülállót – és főleg a mögötte álló, befogadó amerikai társadalmat, amely nekik is biztos menedék.

*

Az Obamában reménykedő izraeliek rámutatnak arra, hogy csapatában ott van az izraeli állampolgársággal is rendelkező Rahm Emanuel kabinetfőnök, valamint Hillary Clinton, az új külügyminiszter, aki az előző nyolc évben számos gesztust tett Izrael felé. (A jelentős zsidó népességű New York állam szenátoraként nehéz is lett volna másként cselekednie.) Nem csupán az AIPAC látta őt vendégül, de a Palestine Media Watch nevű szervezet is, amely egyebek közt a palesztin médiában burjánzó zsidógyűlölő megnyilvánulásokat tárja a világ elé. (S amelyeket a politikailag korrekt nyugati sajtó nem szeret tudomásul venni.) Rámutatnak továbbá Obama ígéretére, hogy nem kényszerít semmit Izraelre, „akarata ellenére nem rángatja a tárgyalóasztalhoz és nem is tartja távol tőle”.

A szkeptikusok Obama nemzetközi vizeken való járatlanságát emlegetik, akinek naivságára jellemző, hogy hajlandó Iránnal előfeltételek nélkül tárgyalni. Rizikófaktornak tartják a nyugati baloldal és a harmadik világ iránta tanúsított nagy rokonszenvét, mert ezen a fertályon Izrael-kritikus és palesztinpárti a közvélemény. Tartanak tőle, hogy Obama tarsolyában ott a következő nagy békekonferencia terve – vagy ha még nincs, megvan a nemzetközi közvélemény jó részében, amely a békeangyalt óhajtja látni benne. Ez elől az új elnök nehezen térhet ki majd, s így természetesen a kudarc – és az erőszak ezt követő újabb fellángolása is – be van programozva. Mert az arab-iszlám világ nem kész az Izraellel való együttélésre.
E sorok írója szerint viszont az a legnagyobb veszély, hogy az elkövetkező évek még kevésbé lesznek kiszámíthatóak, mint az eddigiek. A valóság kihívásai percek alatt elhamvasztják az ígéreteket és ideológiákat. Emlékezzünk G. W. Bush indulására, aki jó konzervatív módjára a splendid isolation politikáját akarta folytatni, hátat fordítva a Clinton-féle világmegjavítási programoknak, amelyek kevés sikert és sokmilliárdos költségvetési terhet jelentettek az országnak. Aztán jött szeptember 11 – és G. W. Bush kénytelen volt beszállni a világpolitikába. És emlékezzünk, hogy ugyanő, aki jó konzervatív módjára az állam távolmaradását hirdette a gazdaságtól, a hitelválság első jeleire hanyatt homlok 700 milliárdos állami segélyben részesítette a bankrendszert, rettegvén attól, hogy egy 1929-es válsághoz hasonló krízis padlóra küldi a gazdaságot.

Ugrás a sötétbe – ez a korszak áll előttünk. Obama kortesbeszédekben meghirdetett programjai hamarosan elenyésznek, menetrend szerint jönnek az új válságok, tragédiák, s akkor majd meglátjuk, hogy a tiszta lappal induló politikus miket is ír erre a tiszta lapra.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]