„Hamasztánnak nincs katonai megoldása”

Izrael egy demokratikus állam, természetesen vannak ellenző hangok is. Két részre osztanám őket. Mivel háború idején a népek egységbe kovácsolódnak a közös külső ellenség ellen, főként periférikus társadalmi csoportok szállnak szembe a főárammal. Egyrészt az izraeli társadalomnak sajnos a peremén élő arab fiatalok tüntettek Kelet-Jeruzsálemben és Názáret környékén, másrészt a nagyon másként gondolkodó ultrabaloldaliak, főleg egyetemisták, egy szűk értelmiségi réteg.  

 

Interjú Shiri Zsuzsával

Milyen a közhangulat Izraelben? Vannak-e kritikus hangok, megmozdulások a gázai akcióval szemben?

Izrael egy demokratikus állam, természetesen vannak ellenző hangok is. Két részre osztanám őket. Mivel háború idején a népek egységbe kovácsolódnak a közös külső ellenség ellen, főként periférikus társadalmi csoportok szállnak szembe a főárammal. Egyrészt az izraeli társadalomnak sajnos a peremén élő arab fiatalok tüntettek Kelet-Jeruzsálemben és Názáret környékén, másrészt a nagyon másként gondolkodó ultrabaloldaliak, főleg egyetemisták, egy szűk értelmiségi réteg. 

Változott-e az izraeli katonai akció támogatottsága a közvéleményben a harcok kezdete óta?

Egyelőre nem, de a támogatottság bármikor megváltozhat, ahogy a 2. libanoni háborúban láttuk. Ha súlyos hibák lesznek a hadvezetésben, ha tömegesen fölösleges katonai és/vagy civil áldozatok lesznek, akkor könnyen a vezetők ellen fordul a közhangulat.

Hogyan fogadja az izraeli közvélemény a palesztin civil halottakról szóló képeket? Mik a reakciók?

Főként olyan hangokat hallottam, hogy rettenetesen sajnálják, nagyon nehéz ezeket a borzalmas képeket látni, bár Izraelben az igazán rettenetes képeket nem mutatják, ahogy a terroráldozatoknál, a felrobbantott buszoknál is cenzúrázták, szelídítették a látványt.  Ugyanakkor hozzáteszik, hogy az is nagyon fáj, ha ártatlan civil településeket rakétáznak éveken át.

Tudható-e, mi a terve az izraeli kormányzatnak a Hamasz elleni akciót követően? Sokan úgy vélekednek, a terror így nem felszámolható, viszont a palesztin lakosság körében nőhet az Izraellel szembeni ellenszenv.

A kormány tervei meglehetősen homályosak, azt is lehet látni, hogy megoszlanak a vélemények. Vannak miniszterek, akik megdöntenék a Hamasz uralmát, mások csak egy modus vivendire törekednek velük. Hamasztánnak nincs katonai megoldása, a gerillaharcmodorral még az amerikai hadsereg sem birkózott meg Vietnámban. Kérdés, miként lehet rávenni őket, hogy ne lőjék legalább egy ideig Izraelt. Az „Öntött ólom” hadművelet kétségtelenül nagyban növelte a palesztinok körében Izrael és a zsidók elleni gyűlöletet, nem helytálló az Izraelben gyakran hangoztatott elmélet, hogy a Hamaszt hibáztatnák, hogy ellene fordulnának, fordulhatnának. A palesztinok is összekovácsolódnak a közös, őket fenyegető ellenséggel szemben. Az izraeli hadsereg akciói is leginkább a szavak szintjén választották szét a Hamaszt a palesztin néptől, a gyakorlatban rengeteg olyan helyet lőttek, ahol civilek voltak – hiszen a Hamasz tudatosan emberi védőpajzsnak használta a lakosságot.

Lehet-e érzékelni, hogy a palesztinok körében, illetve politikusaik között vannak, akik támogatják a Hamasszal történő leszámolást?

A rivális Fatahnak nyilván érdeke, és sokan közülük személyes okokból sem esnének kétségbe, ha menekülniük kellene a Hamaszosoknak. De ezt senki sem hangoztatja, hangoztathatja. Zárt ajtók mögött valószínűnek tartom, hogy a mérsékeltek, a szekulárisok örülnek a Hamasz szorongatott helyzetének, de ők sem örülnek a civileket a Hamasznál sajnos sokkal jobban sújtó háborúnak. A Hamasz katonai egységei szinte érintetlenül átvészelték a hadmozdulatokat, legalábbis eddig: kórházakban, mecsetekben, alagútrendszerekben bujkálnak, kerülik a konfrontációt az izraeli szárazföldi egységekkel.

Hogyan fogadják az izraeli politikusok a gázai akcióval kapcsolatban a Közel-Kelet más országaiból, és főleg Európából érkező kritikus hangokat?

A növekvő nemzetközi nyomás igencsak behatárolja a kormány mozgásterét, előbb-utóbb akár előnytelen tűzszünet elfogadására is rákényszerítheti a vezetést. Izrael nem engedheti meg magának az elszigetelődést, az országnak létérdeke a nemzetközi nagyhatalmak, elsősorban Amerika támogatásának megőrzése. 

Mennyire van kapcsolatban a nemzetközi média képviselőivel? Milyen az ő hangulatuk, mennyire érezhető, hogy a konfliktusban valamelyik féllel szimpatizálnak? Érezhető egyik vagy másik nagy médium (BBC, CNN, TF1, stb.) elfogultsága?

Személyesen csak újságíróknak szervezett kirándulásokon, rendezvényeken találkozom velük. A helyzet igen változatos, egyéni elkötelezettségektől függ. De az újságírók általánosságban nemcsak a pénzért dolgoznak, hanem személyes alapértékek mentén gondolkodnak, s ezek közé tartozik például az ártatlan civilek védelme, az „igazság” keresése, stb. Súlyos értetlenséget okozott, hogy nem engedik be a külföldi újságírókat Gázába, a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, amely a javukra döntött, de hiába, legalábbis ma még senki sem mehetett be. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon miféle rejtegetnivalója van a kormánynak, a hadseregnek?

Hogyan befolyásolja a Hamasszal szembeni fellépés az izraeli belpolitikai viszonyokat a közelgő választás előtt?

Egyelőre alaposan. Majdnem duplájára nőtt Ehud Barak honvédelmi miniszter, illetve a Munkapárt támogatottsága. A többi párt nagyjából ugyanott tart, mint a háború előtt. Vagyis ha ma tartanák a választásokat, akkor Benjamin Netanyahu és a Likud győzne. Főleg a kis pártok nagyon panaszkodnak, hogy a háború miatt nem kampányolhatnak, s csak a nagy pártok képviselői szerepelnek a médiában. Ők szeretnék, ha elhalasztanák a választásokat. Ehhez 61 képviselő, egyszerű többség kell, de Netanyahu bejelentette, hogy felőle maradhat a február 10-i időpont, nyilván a Munkapárt sem halogatna, a Kadima sem valószínű, hogy támogatná az ötletet, tehát úgy tűnik, marad az eredeti időpont.