Nagyobb, szebb, tartalmasabb
Novemberben harmadik alkalommal rendezték meg a Limmud-Keset zsidó közösségi és kulturális fesztivált. A helyszín a Budai Sport Hotel volt, a Normafánál. A koncepció nem változott: vonuljunk ki három napra valahová, és legyünk együtt érdekes programokon. Ebből a szempontból a helyszín jó választásnak tűnt, a buszmegállótól negyedórányi sétára levő hoteltől pedig egy kisbusz jött rendszeresen azokért, akik nem akartak gyalogolni.
Szubjektív beszámoló a Keset fesztiválról
Talán kényelmesebb lett volna, ha a Kesetet valahol a belvárosban, mondjuk talán a Bálint-házban tartották volna. A szervezők elmondták, hogy a rendezvénynek éppen az a lényege, hogy három napra egy közösség teremtődjön a résztvevőkből, ez pedig egy „átjáróház” esetében, amikor mindenki szétszéled a programok után, nem működhet.
A Keseten egyébként párhuzamosan, egy időben mindig több, öt-hat program fut. 2008-ban az utazás, tabu, vér, hős kulcsszavakhoz kapcsolódó, a Hagyomány, Közösség, Művészetek, Kreatív energia, Agóra és egy angol nyelvű szekció programjai közül lehetett, vagyis inkább kellett válogatni. A látogató nagyon sokszor három-négy, őt egyformán érdeklő, ám egy időben zajló előadás közt őrlődik, végül nehéz döntést hozva egy csomó mindenről lemarad. A „közösségépítés” szempontjából sem volt szerencsés, hogy a látogatók rengeteg kis csoportra oszlottak, és legfeljebb az azonos érdeklődésű társaikkal futottak össze. Persze, legalább senki sem unatkozik, és megtalálhatja a neki legmegfelelőbb elfoglaltságot, legyen az egy jó kis Krav Maga-edzés vagy valamilyen vallásfilozófiai elmélkedés.
A teljes programkínálatról nagyon nehéz véleményt alkotni, hiszen az egy időben futó előadásoknak legfeljebb az ötödén lehetett ott lenni – bár a tapasztalatok szerint többen ingáztak a különféle előadások és szobák között, mindenbe bele-belehallgatva, hogy végül a legérdekesebbnél állapodjanak meg. A program összeállításánál, illetve a fesztivál promóciója során a „húzónevek”, a mainstream magyar-zsidó közélet ismertebb alakjai kiemelt helyre kerültek, sőt szombatra még Vitray Tamást is sikerült leszervezni. Felszínesebb, közönségcsalogató előadások és előadók éppúgy kerültek a programba, mint igényes és inkább rétegérdeklődést kiszolgáló témák.
Nagyon jó volt például Balázs Gábor angol nyelvű, minden szempontból „bevezető” előadása, mely A modernkori magyar zsidó ideológia rövid története címet kapta. Balázs a neológiáról és az ortodoxiáról, a zsidóság magyarországi történetéről beszélt, mely a külföldiek számára nehezen érthető meg, hiszen az ellentéteket és a szakadásokat alapvetően nem ideológiai kérdések motiválták, és a magyar történelem illetve a magyarországi zsidóság történetének, szociológiai helyzetének az ismeretére van szükség ezeknek a felfogásához. Az előadás után a Szombat kérdésére Balázs elmondta, nem csak a külföldiek, hanem sajnos a magyar zsidó fiatalság is keveset tud minderről, saját hagyományairól, történelméről.
Ezért is örömteli, hogy a programok között nagy hangsúlyt kaptak a hagyománnyal, vallási témákkal foglalkozó kerekasztal-beszélgetések, előadások. A tartalmasabb, nagyobb felkészültséget igénylő témák egyébként valamiért nagyobb arányban voltak jelen az angol nyelvű szekcióban, ami elgondolkoztató. A külföldi vendégekkel elbeszélgetve is az derült ki, hogy inkább voltak megelégedve a színvonallal, mint mondjuk a magyarok. Számomra a fesztivál legnagyobb hiányossága azonban a kevés irodalmi és kortárs irodalmi téma volt: éppen ezért mindenképpen ki kell emelni Schein Gábor Jehuda Haléviről tartott, rendkívül izgalmas előadását – hasonlókból több is elkelt volna talán a rendezvényen. A fesztiválon egyébként két könyvesstand is állt: az egyiken Fűszeres Eszter szakácskönyvét, a másikon pedig nehezen behatárolható, leginkább a „valamennyire zsidó témájú” megnevezéssel behatárolható könyveket árultak, Vitraytól Kertész Imréig, természetesen a kínálat összeállításánál láthatóan előnyben részesítve a Keseten előadó szerzőket. (Kertész nem volt ott.)
Fotók: Panyi Szabolcs
Mint az eddigi években, úgy most is a fesztivál önkéntes szervezői (és családtagjai) tették ki a programok résztvevőinek nagy hányadát, de jócskán voltak ott-alvó fizető vendégek is, és napijegyet váltók. A konkrét számokat nézve, körülbelül kétszer annyian vettek részt, mint tavaly, csúcsidőben körülbelül 250 fő. A hangulatra tényleg nem lehetett panasz, mosolygós, jókedvű emberek voltak mindenütt, a közvetlenség jegyében mindenkinek a nyakából lógott egy kis névtábla. A zsidó konyháról és a gasztronómiáról szóló beszélgetések például nyugodtan leírhatóak voltak a „családias” jelzővel, dacára annak, hogy általában több tucatnyian hallgatták azokat.
Címlapkép Bleyer Ádám (Forrás: www.keset.hu)
Címkék:gasztronómia