Háború a terror ellen

Írta: Gadó János - 2009-01-05 Rovat: Politika

„A palesztin nép nem az ellenségünk, a terrorista Hamasz az ellenségünk” – nyilatkozta az izraeli katonai szóvivő a gázai szárazföldi akció kezdetekor. Izrael kíméli a civileket, a Hamasz használja őket. Nincs ebben semmi új.

Izrael elmúlt negyedszázadban vívott háborúinak voltak bizonyos – forgatókönyvszerűen – ismétlődő elemei:

a PFSZ/Hezbollah/Hamasz az izraeli civil lakosságot lövi és robbantja;
a világ ezt forma szerint elítéli és mindkét felet önmérsékletre inti;
Izrael többhónapos huzavona után megelégeli a támadásokat és akcióba lép;
ellenfele iskolákat, kórházakat, mecseteket használ géppuskafészeknek és rakétakilövőnek, majd mikor az izraeliek odalőnek, a világ televíziói szétsugározzák a civil áldozatok képeit;
a világ közvéleménye felhördül és megbélyegzi Izraelt; világszerte tüntetnek, izraeli zászlókat égetnek;
Izrael és hívei megpróbálják elmagyarázni, hogy a másik oldal fedezékül használja a civileket, néhány ilyen nyilatkozat elhangzik a médiában, de nem hoz áttörést, s a média tovább sugározza a megölt gyerekek képeit;
Nő a nemzetközi nyomás Izraelre, a kezdetben tartózkodó vagy semleges országok egyre élesebb hangot ütnek meg, Amerika még egy darabig védi Izraelt az ENSZ-ben;
Izrael biztosítékokat követel, hogy a civil lakossága elleni támadások nem folytatódnak, jól hangzó ígéreteket kap (ENSZ-csapatok és hasonlók), felemás eredményekkel visszavonul, és megindul a készülődés a következő fordulóra.

civil pajzs.JPG

Civil pajzs (Képünk illusztráció)

Így történt ez 1982-ben Libanonban, 2002-ben Dzseninben (második intifáda), 2006-ban a második libanoni háborúban, és félő, hogy így lesz ezúttal is. Ugyanakkor mind a két fél folyamatosan tanul és újít. A Hamasz minden eddiginél nagyobb tökélyre fejlesztette a „civil pajzs” technikáját. Ma már nemcsak a tüzelőállások, hanem a fegyver- és lőszerraktárak is a polgári lakosság sűrűjében bújnak meg. Nemcsak magányos robbantók vagy lövöldözők rejtőznek a civilek közt, hanem gyakorlatilag a Hamasz teljes fegyveres ereje. A civilek sűrűjéből folytatott partizánháború és a reguláris hadviselés igen hatékony keveréke ez.

A mártírhalál eszméjét is minden eddiginél magasabb színvonalra fejlesztették: ma már az óvodától sulykolják ezt a fogékony ifjúság fejébe. Szép példája ennek a néhány napja likvidált Hamasz-vezető, Nizar Rayyan, aki 2001-ben nagyobbik fiát küldte öngyilkos misszióra, most pedig házát (illetve az ott lévő fegyverraktárt) védendő, négy felesége közül kettőt rendelt a tetőre élő pajzsként – számos gyermekével együtt. Ott is vesztek mindannyian. (Sejthető, hogy aki saját gyerekeinek életét ennyire semmibe veszi, az mennyire kíméli a másokét.)

A maga részéről Izrael is újít: A partizánháborús taktika ellen úgy védekezik, hogy egységei nem maradnak meg sehol hosszabb időre, hanem maguk is a hit and run taktikát alkalmazzák. A támadásra kiszemelt házak lakóit tíz perccel korábban telefonon értesítik. (Nizar Rayyan is kapott ilyen hívást.) A civil lakosság kímélése végett olyan bombákat használnak, amelyek csak az adott épületet rombolják le, s nem okoznak járulékos kárt.

A küzdelem tehát nem csak a katonai győzelemért folyik: míg a Hamasz saját civil lakosságát tálcán kínálja az izraeli lövedékek elé, Izrael mindent elkövet, hogy e lövedékek ne érjék a civileket. A Hamasz minél több, Izrael minél kevesebb civil halottat szeretne.

Hogy a nemzetközi közvélemény és a média ebben a versenyben kinek a pártján van, az nem egészen világos: miközben nem győznek szörnyülködni a civil halottak miatt, boldog gyönyörűséggel fogyasztják őket a képernyőkön. Az újságírók és riporterek leginkább a palesztin civil áldozatokat szeretik számolni, arról viszont nem hajlandók tudomást venni, hogy ki mit tett ezen emberek megölése vagy megkímélése végett.

E mostani konfliktus fogadtatása egy szempontból kicsit különbözni látszik az előzőekétől: míg a média a szokásos formáját nyújtja, a politikusok világszerte kevésbé sietnek elítélni a zsidó államot. Az első napokban nemcsak Amerika és az EU tette felelőssé a Hamaszt a válságért, hanem még Mubarak egyiptomi elnök és Mahmud Abbasz, a Palesztin Hatóság vezetője is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Amerika lesöpörte az Izraelt elítélő határozati javaslatot.

Sok függ persze a következő napok történéseitől: ha a hadművelet elhúzódik (amire van esély), úgyis Izrael kerül nyomás alá. Mindenki jól tudja ugyanis, hogy Izraellel lehet beszélni, a Hamasszal viszont nem.