„Három-négy ciklámen” – három izraeli költőnő
Három izraeli költőnő
Uri Asaf fordításai
ÁGI MISHOL
tanító Erosz
Először megnyalom a felső ajkad
domborulatát,
lassan, miként a rúzs vonalaz:
jobbra
és balra
attól a ponttól indulva,
ahonnan a szárnyak az égre nyílnak.
Onnan az irónia tövébe,
a lejtős vonalon át,
mely gyerekes mosolyodat kordában tartja
s az szegletekbe gyűlik,
melyek az ellentmondástól remegnek,
akár a nyuszi orra.
Azután hagyom
hogy a mikrofon
hallja mídászi szavaidat
a pódiumon.
Te beszélni fogsz
és én csak nézlek, nézlek
parányi lasszóimat
alsó ajkadra vetem
míg testemben megcsendül
az ész ékessége
és ajkamat
az oximoron ajkadhoz szorítom.
Vaddisznónyomok
Vaddisznónyomok, ismét itt jártak
közel a házakhoz,
nincs már hely a betonországban.
Kutyáim izgatottan szaglásznak,
a nyomokra sorban vizelnek
mint egy közös folyamodvány.
Bárcsak erőt adna nékik a dió,
a gránátalma és a narancs,
bárcsak barackos ligetem elrejtené őket
a vadászok puskáitól
Isten mélyítse és óvja odúikat.
DAHLIA RAVIKOVITCH
Három-négy ciklámen
Három négy fehér ciklámen
hozzá egy cserép dús levél
mely szüntelen a mennyezet felé törekszik
van kincsem és vagyonom
van titkom is – de nem bánom,
hogy ereimbe szivárog
és foszfor vörösre festi a véremet.
Te most magaddal vagy elfoglalva.
Nem gondolsz rám nem beszélgetsz,
valósággal a mennyekben lebegsz
felhőkkel vegyülő könnyű pára
melyek foszlányai közé hajnali gyöngyport keversz..
Mindig tudtam hogy így bánsz velem,
jelentéktelen történet ez
nincs ebben semmi titok.
De az a hegy mely egyenesen a tenger átlátszó türkiz vizébe mártózik elfelejtett téged, a hegy csak az enyém nem a tied.
Oxigén
Gyíkot látok a házad falán, Ido.
Élni akarok
Vad hajtás a virágok között,
papír fecni, terítő, hamutartó,
naplófüzet vagy rajz.
Mindez téged kísér, minden nap
téged lát és a látómeződben
látszik.
Nem kérek érzelmes választ.
A valós környezetedben akarok élni,
odatéve, láthatatlanul.
Csak úgy, abban a térben
melyben be és kilélegzel, be és ki
az oxigént.
Nem szerelemről beszélünk, Ido
Mész akarok lenni a falon
ablakkeret vagy zoknisfiók
abban a szobában
mely anyagcserédet magába issza
nyolc órán keresztül minden éjszaka.
YONA WALLACH
Jonatán
Futok a hídon
a gyerekek utánam
Jonatán
Jonatán rikoltják
egy kevés vért
vért a méz után
én rajzszöggel kiegyeznék
de a gyerekek követelőznek
ők gyerekek
és én Jonatán
egy szál kardvirággal fejemet veszik
és két kardvirág közé fogják
fejemet zizegő papírba
csomagolják
Jonatán
Jonatán rikoltják
ugye megbocsátasz nekünk
nem hittük hogy ilyen vagy.
Ne félj
kitörlődik a gonosz
a betegség fehére
üres lap
melyre a Jásár Könyve1
íratik
ne félj
minden fehér
új kezdet
messiási lap,
szabad.
Ne tarts vissza erővel
sötét alakot
fekete nyelvet
mely üszkös mint a máglya széle
az edény pereme
Mint a rossz név.
A mindent eltörlő fehér
mozgás
engedd
ne tarts vissza erővel
semmi emberit
gonoszt,
nem is tőled függ
jön már
és megtalálja
módját a tűzrakásnak.
1 Jósua 10:13, 2 Sámuel 1:18.
AGI MISHOL 1947-ben született. Kis korában kerül Izraelbe, és bár szüleitől hallott magyar szót, de a héber nyelv az, melyben otthonra talált. A Héber Egyetemen irodalmat tanult. Első verseskötete 1971-ben látott napvilágot. A beer shevai Ben Gurion egyetemen és a tel-avivi „Alma” főiskolán irodalmat tanít, verset és prózát fordít, vidéken él, az 1884-es alapítású Gedera kisváros közelében és gyümölcstermesztéssel is foglalkozik. A Helikon című költészeti folyóirat szerkesztője. Költészetére jellemző a köznapi valóság és az emberi ideálok ironikus ütköztetése.
DAHLIA RAVIKOVITCH, 1936-2005, Ramat Ganban született. Gazdag belső világa és különleges érzékenysége miatt rendkívül olvasott Izraelben és külföldön, egyaránt. Ravikovitch költőnő társaitól leginkább „polgárinak” látszó temperamentumával különbözött. Ezt saját maga így fogalmazta meg: „…nem akarok olyan lenni, mint a többi ember, de félek más lenni”. Életében 10 kötete látott napvilágot. Fordításom alapjául szolgált: „66 mesorerim”
(„66 költő”), Yediot Ahronot, 2004, és a PoetryInternationalweb (PIW).
YONA WALLACH (1944-1985), Tel-Avivban született. Az 1960-as években az Ahsáv és a Szimán Kriá című folyóiratok köré csoportosuló “Tel Aviv-i kör”tagjaként tevékenykedik. Energikus versei elutasítanak minden hagyományos megszólalási formát. Rövid időn belül a női lázadás szimbóluma lett az izraeli költészetben. Dahlia Ravikovitch egyik Wollachot búcsúztató versében így írt: „…azt mondták, hogy szent vagy és elsápadtak, azt mondták, hogy tisztátalan vagy és sóhajtottak… ”. Verseinek hatása máig szinte felmérhetetlen. A fordítás alapjául szolgáló kötet: „Tát hákárá niftáhát, kmo menifá”. Mivhár Sirim, 1963-1985. („Legyezőként kinyíló tudatalatti ”, Válogatott versek, Hakibuc Hameuhád, Szifré Szimán Kriá, 1992).
Címkék:2006-09