A nem is olyan rejtélyes Irán

HELLER ÁGNES

A nem is olyan rejtélyes Irán

Irán egy ország, melyet az emberek többsége nem ért. Több­nyire egy kalap alá szokták venni az arab országok többségével, így példá­ul Szíriával, a háború előtt Irakkal vagy esetleg Egyiptommal. Pedig perzsa ország, mely nem is olyan ré­gen véres háborúba keveredett Irakkal. Törökország esetleges kivételé­vel minden moszlim ország közül a leginkább modern. Ennek következté­ben igen nagy az ellentét az ország politikája, politikai vezető rétege és az ország értelmiségének, keres­kedőinek, középosztályának gondol­kodása között.

Az iráni politikai vezetés fanatikus fundamentalizmusa a modernizálásra adott válasz, reakció, s ezért is nevez­hető fundamentalizmusnak a szó leg­szorosabb értelmében. Úgy funkcio­nál, ahogy a náci vagy bolsevik ideo­lógia. Úgy főellensége Amerika, a modem világ szimbóluma, úgy ideo­lógiai főellensége nem is annyira a demokrácia, mint a liberalizmus, pontosabban szólva a liberális de­mokrácia. Ugyanúgy törvényen kívül helyezi a pluralizmust, mint minden totális rendszer. Igen, de a pluraliz­must ott kell csak törvényen kívül he­lyezni, ahol létezik. S Iránban létezik. Azért létezik, mert városainak társa­dalma modern.

Az iszlámizmus ideológiáját Irán ta­lálta ki. A politikai klérus úgy hasz­nálja a Koránt, ahogy Sztálin használ­ta Marxot. Azt hámozza ki belőle, amit ideológiai fegyverként felhasz­nálhat. Az iszlámizmus tehát nem val­lás, hanem ideológia. Az arab államok jóval később tették magukévá, többé- kevésbé, ezt az ideológiát, mert régi ideológiáik, mint a pánarab nacionalizmus vagy az arab szocializmus, ki­merültek. Az iszlámizmus terjedéské­pes, az iszlám országokban internaci­onalista ideológia.

Irán veszélyes ország. Minden dikta­túra az, s legfőképpen minden fanati­kus és fanatikus tömegeket mozgósító diktatúra az. Tudjuk ezt Európa husza­dik századi történetéből. Amikor Irán elnöke arról beszél, hogy Izraelnek nincs helye a térképen, komolyan kell venni – még akkor is, ha a jelen történelmi helyzet­ben nincs sansza fenyege­tését valóra váltani. Irán nem lesz atomnagyhata­lom. Nem lesz atombom­bája. És bár vezetősége fa­natikus, ha ideológiáról van szó, s fürdik a fanati­kus tömeg ujjongó imáda­tában, de a perzsa hagyo­mánynak megfelelően pragmatikus és kompromisszumképes is, legalábbis akkor, ha muszáj.

Irán veszélyes. De mindenekelőtt saját állampolgáraira veszélyes.

*

Tavaly májusban előadásokat tartot­tam Teheránban és Iszfahánban. Ez volt életem egyik legérdekesebb ta­pasztalata.

Olyan értelmiséggel és középoszt­állyal találkoztam, melynek kultúrájá­hoz, olvasottságához hasonlót kevés európai országban tapasztalhattam. Ebben az országban akár irodalomról, akár filozófiáról van szó, mindent ki­adnak, ami értékes. S ami az ideoló­gia szemében gyanús, azt franciául, németül vagy angolul olvassák. De a kultúra nem csak olvasottság kérdése. Az emberek viselkedésében olyan eleganciát, finomságot, előkelőséget tapasztaltam, mint manapság már Eu­rópában is ritkán. Persze amikor poli­tikára terelődött a szó, tekintettel vol­tam az emberek helyzetére. A Kádár­korszakban éreztem magamat, tud­tam, értettem, hogy az ember általá­ban körkörösen él, nem közvetlenül fejezi ki magát. De gyakorta hallot­tam tőlük egyenes beszédet. Egy szer­kesztő például azt mondta, hogy ő ateista. Egy efféle kijelentést ma Ma­gyarországon kissé mu­latságosan hatna, de Te­heránban más volt a je­lentése. Azt jelentette: ellenzéki vagyok, én ne­met mondok az ideoló­giának. Különösen ér­dekes volt számomra az Izrael iránt érzett és ki­fejezett szimpátia. Töb­ben említették például Slomó Avinerit tiszte­lettel és szeretettel. Mi az iráni értel­miség álma? Egy modern, de sajátos kultúra. Egy kultúra, mely Indiától Iránon keresztül Izraelig és Paleszti­náig terjed. Igen, egyfajta modern, de keleti kultúra, mely nemes versengés­be kezdhet a baráti Európa és a baráti Egyesült Államok kultúrájával. Egy kozmopolita, toleráns kultúra, amely megint a kultúra ősi bölcsőjéből fa­kad. Álom ez? Talán nem is az.

Irán veszélyes ország. Mint minden veszélyes ország, saját állampolgárai­ra is veszélyes. Teheránból hazaérve meghívtam egy kiváló filozófust és ra­gyogó embert, Ramin Jahanbegloot Magyarországra, hogy itt előadásokat tartson. Május 3-án kellett volna meg­érkeznie. Ugyanazon május 3-án kap­tam az értesítést, hogy Jahanbegloo professzor nem tud jönni, mert a teheráni repülőtéren április 27-én letartóz­tatták. Azóta is börtönben van. Szerte a világon tiltakoznak neves értelmisé­giek, kormányok, politikai és kulturá­lis egyesületek. Eddig mindhiába.

Mi volt Ramin „bűne?” A hivatalos verzió: kémkedés. De hát Iránban mindenkit kémkedéssel vádolnak. A világhálón terjedő nem hivatalos ver­zió szerint azért tartóztatták le, mert egy tanulmányt írt a holokausztról, míg a holokauszt, a hivatalos iráni ide­ológia szerint nem létezett, csak a zsi­dók, a cionisták találták ki. Mivel Ja­hanbegloo valóban írt a holokausztról, ez a verzió nagyon is hihető.

Irán veszélyes. De nem a „civilizáci­ók harca” miatt az. Hanem azért, mert fanatikus vagy cinikus, hataloméhes fundamentalisták megakadályozzák a civilizációk baráti versengését. Az irá­ni rendszer is össze fog omlani. Nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk, mikor. Ez persze nem mindegy. De fontos, hogy ez belső erőből történjen.