„A helyzet kialakulásáért felelősek jobboldali politikusok is”

Bár a nagy közvélemény-kutató cégek inkább az SZDSZ és az MSZP közös főpolgármester-jelöltjének, a tizenhat éve főpolgármester, Demszky Gábor SZDSZ-es politikusnak a győzelmét valószínűsítik, a mostani magyar demokrácia eddigi négy főpolgármester-választásán sosem volt a verseny ennyire kiélezett, mint most. Demszky – aki elfoglaltságára hivatkozva, írásban válaszolt kérdéseinkre – a szabadságra helyezi kampányában a hangsúlyt.

 

Interjú Demszky Gáborral

 

 

– Hogyan kommentálja az MTV ostromát és az azt kiváltó eseményeket? Mi a véleménye a rendőri intézkedések hiányáról, melynek következtében a tüntetők behatolhattak az MTV épületébe és szabadon garázdálkodhattak?
Budapest utcáit, ezeken a szörnyű éjszakákon vandálok és köztörvényes bűnözők lepték el. Ahelyett, hogy politikai véleményüket békésen nyilvánították volna ki, loptak, raboltak és gyújtogattak. Úgy gondolom, hogy a helyzet kialakulásáért felelősek azok a jobboldali politikusok is, akik nyilatkozataikkal feltüzelték ezeket az embereket. Ők aztán, a hallottakat a saját nyelvükre – az erőszak nyelvére – fordították le.

A rendőrségnek – ezt vezetői is elmondták – azon az estén egyszerre több helyen, és több városban is készenlétben kellett állnia, ráadásul alapvetően békés tüntetésre számított. Meglephette a rendőröket a fékevesztett randalírozók brutalitása, de ebben nem látok különöset, mert őszintén szólva engem is meglepett. Ilyenre ugyanis a rendszerváltás utáni időben nem volt példa Magyarországon.

Bízom benne, hogy akik látták az MTV székházánál készült felvételeket, egyetértenek velem abban, hogy a téren megvadult csoport viselkedésére nem lehet indok, és nem létezik magyarázat. Pontosabban szólva: egyes felelőtlen politikai erők és politikusok előző napokban tett nyilatkozatai a „népi ellenállás”, meg „a kormány elleni megindulás” erkölcsi jogáról, meg az így felbátorított Kossuth téri hordószónokok túlfűtött indulattal teli szavai.

A rendőrség, az erői átcsoportosításával már másnap sokkal határozottabban tudott fellépni a huligánok ellen, és teszi ezt azóta is. Budapest nyitott, szabadságszerető város, de az a határozott véleményem, hogy a szabadságot nem szabad összetéveszteni az erőszakos békétlenséggel. A budapestiek nevében kötelességem megköszönni a rendőrök munkáját. Minden budapestivel egyetemben én is számítok rájuk, nélkülük remény sem lenne arra, hogy a városunkba idővel visszatérjen a béke és a nyugalom. Meg persze a budapestiek túlnyomó többségének józansága nélkül, akik nem érzik úgy, hogy – Orbán Viktor felhívásával ellentétben – „ki kell menniük a házaikból” az utcára.

– Mit gondol: ki áll a Gyurcsány-beszéd kiszivárogtatása mögött?

Nem tudom, és nem is dolgom, hogy azzal foglakozzam, hogy ki hozta nyilvánosságra ezt a hangfelvételt. Engem kizárólag az érdekel, hogy mit tett eddig a Gyurcsány-kormány Budapestért. Ez alapján bízhatunk abban, hogy a jövőben is megkapjuk a fejlesztési terveink megvalósításához szükséges kormányzati támogatást.

– Mi a véleménye a VII. kerületi önkormányzat és az Óvás között kialakult vitáról?

A mi városrehabilitációs programunk lényege a belső városrészek egyszerre értékőrző és modernizáló rehabilitációja. A tradicionális zsidónegyed rehabilitációjánál elsősorban, a valaha Budapest népességének egynegyedét adó zsidóság kulturális hagyományainak újraéledése és -élesztése kell, hogy legyen a fő cél. A pesti zsidónegyed – az a terület, ahol 1944-ben a gettó állt – hagyományhoz hű, korszerű megújítása konkrét, kézzelfogható kárpótlás is egyben a magyarországi zsidó közösségnek.

A világörökségi védelem, európaiságunk, a holocaust emléke és a jelentős részben erre a negyedre koncentrálódó megújuló zsidó élet arra kötelez bennünket, hogy a városrész értékeit és az itt élők által képviselt tradíciót megőrizzük, fokozottan óvjuk. Ez, ha úgy tetszik, Budapest jól felfogott gazdasági önérdeke is, hiszen a prágai zsidónegyeddel vetekedő, turisták millióit vonzó városrészt alakíthatunk itt ki. A sajátos kétszintű budapesti közigazgatási rendszer miatt azonban a jogkörök többsége a VII. kerületé.

Az ÓVÁS! Egyesület sokat tett azért, hogy felhívja a figyelmet a zsidónegyed megvédendő értékeire. Olykor sikerrel járt, olykor nem. Én magam azt szeretném, hogy ezen a területen, a jövőben az eddiginél sokkal óvatosabban történjenek csak változtatások. Megpróbáltam változtatási moratóriumot is elrendelni, ám kiderült, a jogszabályok erre nem adnak a főpolgármester számára lehetőséget. Nem látok más kiutat, mint hogy egyfelől a városvédők és a főváros, másfelől a kerületi önkormányzat értékpreferenciáit és érdekeit valamiképp harmonizáljuk. A fő szempontnak a zsidónegyed egységes, hagyományos karakterének a megőrzése kell lennie. Ugyanakkor a jórészt leromlott állapotú házak, tömbök, utcák kétségtelenül megértek a felújításra, és a rehabilitáció során a modern világ, a modern komfort követelményeinek is eleget kell tenni, hogy minden itt lakó budapesti számára élhető, és a hagyományos kereskedőnegyed funkciónak is megfelelő, korszerű városrész alakuljon ki. Véleményem szerint, sok helyen egyszerűen a hagyományos utcai, homlokzati oldal renováló megtartásával elérhető a történelmi atmoszféra megóvása. Vannak ugyanakkor olyan épületek is – mint például a Hild-ház –, amelyeket egészében műemlékként megőrizve érdemes vagy érdemes volna vagy érdemes lett volna felújítani.

A történelmi zsidónegyed egészére vonatkozó rehabilitációs tervhez és stratégiához a klasszikus városrehabilitáció és értékmegóvás mellett hozzátartozik a közlekedés, a forgalomcsillapítás, a parkolás, valamint a környezetterhelés és zöldterületek problémája és egyensúlya az egész városrész vonatkozásában, és tágabb összefüggésben a belvárossal is.

– Elhibázottnak tartja-e a Budapestet huszonhárom kiskirályságra felosztó önkormányzati törvényt?

Az eddig mondottakból, azt hiszem, világos, hogy igen. A huszonnégy, egymástól független önkormányzatból egységes várost kellene gyúrnunk és ehhez nincs szükségünk 650 önkormányzati képviselőre. A rendszer, úgy ahogy van, rossz, ez már lényegében 1992 óta tudható. A politikusoknak mégsem sikerült változtatni rajta, hiszen több mint ezer kerületi politikus egzisztenciájáról van szó… Gyökeres reformra lenne szükség. Szerintem az lenne az ideális, ha a kerületek helyett városrészi önkormányzatok működnének, így jelentősen csökkenne a kerületi képviselők száma, csökkennének a költségek. A helyi ügyeket a városrészi, míg a város egészét érintő feladatokat a főváros végezné. A mai kerületek nem látnak túl a határukon, nem érdeklik őket az olyan összbudapesti megfontolások, mint a tradicionális negyedek megóvása, vagy az, hogy nem kell több bevásárló központ vagy felparcellázott zöldterület. Elsősorban a bevételt nézik és a rövid távú érdekeket.

– Milyen a hajléktalanok helyzete a tél előtt? Milyen esélye van annak, hogy a hajléktalanok helyzete javuljon Budapesten?

Hadd kezdjem egy alapvető dologgal, amit azonban nem lehet elégszer ismételni. Én – politikai riválisaimmal szemben, akik szemrebbenés nélkül pusztán rendőri kérdésként kezelnék a hajléktalankérdést, és eltüntetnék őket a közterekről – abban hiszek, hogy ehelyett Budapesten tovább kell fejlesztenünk az ország legnagyobb hajléktalanellátó rendszerét, amelyet a rendszerváltás óta tartunk fenn. Évi 1,5-1,8 milliárd forintot költünk a rendszerre, amelynek kapacitását a 90-es évek eleje óta megháromszoroztuk.

A főváros tizenegy intézményt tart fenn, ahol a hajléktalanokról gondoskodnak. Ez jelenleg 1460 személyt jelent, de a téli krízisidőszakban ezt a kapacitást több mint kétszeresére, 1800 fővel növeljük. A fővárosi hajléktalan-ellátás differenciált: vannak hajléktalanszállóink, éjszakai melegedőink, anya-gyermek átmeneti szállásunk és még legalább fél tucat különböző, speciális funkciójú intézményünk. Például a Kocsis utcai, 350 főt befogadó épület, amelyben európai színvonalú munkáspanziót és egyben a legnagyobb hajléktalanellátó épületet sikerült kialakítanunk. Az intézmények munkájához hozzátartozik a heti harminc órában üzemelő krízisautó, illetve a huszonnégy órás diszpécserszolgálat is.

Most az a feladatunk, hogy tovább szélesítsük a civil és egyházi hajléktalangondozás támogatását, az utcai gondozás eszközeit. Így tudtuk ugyanis az elmúlt tizenhat évben harmadára csökkenteni a hajléktalanok számát a fővárosban, és férőhelyek hiánya miatt ma már egyetlen embernek sem kell megfagynia az utcán.

– Az Ön tapasztalata szerint mi foglalkoztatja ma Budapest zsidó választóit és mit üzen nekik?

Liberális politikusként nem nézem, hogy a választóim közül ki zsidó és ki nem. Számomra minden budapesti ugyanolyan fontos és mindannyiunknak ugyanazt akarom: élhetőbb, hatékony és szolidáris Budapestet. Ugyanakkor, ahogy eddig is tettem, továbbra is kiemelten szembeszállok az antiszemitizmus minden politikai megnyilvánulásával. Minden kisebbségellenes rasszista megnyilvánulást évtizedek óta zsigerből utálok, de az antiszemitizmust – a horthista rezsim zsidótörvényei és az ebből is következő 1944-es rettenetes galád események okán – különösen veszélyesnek ítélem. Emellett fontosnak tartom a hazai zsidó kultúra identitásának kibontakozását – de erről már az első kérdés kapcsán beszéltem.

– Az elmúlt időben számos kritika érte a Mazsihiszt. Számos új kezdeményezés van. Adekvát-e a jelenlegi képviseleti forma? Hogyan látja a zsidó képviselet kérdését?

A zsidóság szervezeti kérdéseit nem tisztem megítélni, demokrácia van, mindenkinek joga van elképzeléseihez támogatókat gyűjteni. A lényeges az, hogy egy szabad országban meghallják a zsidó szervezetek hangját is. Ez eddig mindig működött Magyarországon, és ami a legfontosabb: a hazai zsidóság egységesen lépett fel az őt érintő legfontosabb politikai kérdésben: a rasszizmus vagy az antiszemitizmus elleni küzdelemben.