Hamasz, Hezbollah és társaik

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

Miután Izrael kivonult Gázából, ott a Hamasz, a Fatah és az Iszlám Dzsihad kötelékébe tartozó fegyveres klánok vették át az uralmat, amelyek egyedül a fegyverkezéssel, hatalmuk megszilárdításával és a rivális klánok legyűrésével voltak elfoglalva. A Hamasz-kormánynak nem volt rájuk sok befolyása: ahogy a miniszterek – legalább látszatra – próbáltak valami nyugati stílust fölvenni, úgy vesztették el tekintélyüket a fegyveresek szemében. Gázában semmiféle, államra emlékeztető infrastruktúra (közigazgatás, posta, tömegközlekedés, stb.) nem jött létre.

 

 

Ami Gázában történik, az várható volt, ami Libanonban történik, az sejthető volt.

hezbolah0607.jpg 

Egyedül a fegyvergyártás és fegyvercsempészet terén indult meg robbanásszerű fejlődés. Akadály nélkül gyárthatták a Kasszam rakétákat, amikről a nyugati tudósítók soha nem mulasztották el együttérzően megemlíteni, hogy csak amolyan házilag barkácsolt szerkentyűk (értsd: szegény elnyomottaknak csak erre telik). Az egyiptomi határon át gyakorlatilag akadálytalanul csempészték be a fegyvereket és a muníciót: nem csupán kézifegyvert, hanem páncéltörő rakétákat és gránátokat is. Csak a vak nem látta, hogy Hamasz & Co készül a következő összecsapásra, miután – konfrontatív logikájuk szerint – sikeresen kiűzték az izraelieket Gázából.

Ezek után már minden a szokásos forgatókönyv szerint zajlott: a palesztin militánsok rakétákkal lőni kezdték az elérhető izraeli polgári célpontokat, elraboltak egy katonát és megöltek kettőt. Az izraeli hadsereg bevonult Gázába, hogy felszámolja a fegyvergyártó műhelyeket és raktárakat – a terror infrastruktúráját tehát. (Ez a kifejezés a nyugati médiában rendszerint idézőjelben szerepel, mintha valójában ilyesmi nem is létezne.) A katonai csapás nyomán romba dőlt gázai lakóházat pedig a másnap esti híradóban már kárörvendve mutatta a BBC tudósítója. (A nemzetközi mass media „progresszívabb” része – a valóságot szokás szerint fejtetőre állítva – elhallgatja, hogy a palesztin polgári lakosság valójában Hamasz és társai túsza, amelyek fegyvergyáraikat, fegyverraktáraikat, rejtekhelyeiket és kilövőállásaikat a sűrűn lakott területeken helyezik el, civileket használva fedezékül.)

A Hezbollah hasonló akciója sokakat váratlanul ért, de meglepődni ezen sem kell: a libanoni síita, iszlámista fegyveres mozgalomnak szüksége volt a konfrontációra, mert szíriai patrónusai kivonultával helyzete megnehezült az általa ellenőrzött Dél-Libanonban: az éledező központi kormány szerette volna lefegyverezni.

A Hezbollah ugyanazt csinálja nagyban, mint a Hamasz kicsiben: államot épített ki az államban, egybefonódó szociális (iskolák, rendelők), katonai (kiképzőbázisok, fegyverraktárak) és vallásos (mecsetek, korán-iskolák) infrastruktúrával. Fegyvereit azonban nem házilag barkácsolta vagy csempészgette, hanem szabályosan importálta Iránból, szíriai közreműködéssel. (Izraeli becslések szerint a Hezbollahnak mintegy 13 ezer rakétája van: többségük feljavított katyusa, de van köztük több tucat 120 kilométeres hatótávolságú, amely a Negev központjáig, Beér Seváig is elrepül.) A Hezbollah főhadiszállása, katonai és egyéb intézményei Beirut síita negyedében vannak, szokás szerint a polgári lakosság sűrűjében.

A Hezbollah-akcióra Izrael visszavágott: bombázta a beirúti repülőteret, tengeri blokádot léptetett életbe és megrongálta a Damaszkusz-Beirut autóutat is. A cél világos: elvágni a Hezbollah utánpótlási vonalait, miután a szervezet a libanoni polgári infrastruktúrát veszi igénybe fegyverszállítmányai számára. Az EU persze „túlzott mértékűnek” minősítette az izraeli választ, szokás szerint ignorálva a civil infrastruktúra katonai felhasználását.

A szerencsétlen Libanonnal ugyanaz történik, mint a hetvenes években: szélsőséges csoportok Izrael-ellenes felvonulási tereppé változtatják. Mikor Izrael visszavág, a szélsőségesek triumfálnak („Na ugye megmondtam!”), a gyenge központi hatalom szétesik, az ország marakodó klánok martalékává válik, hogy majd az erőskezű szomszéd véget vessen az anarchiának. Ekképp sikerül a Közel-Kelet egyetlen (egykori) arab demokráciáját káoszban és elmaradottságban tartani.

A közel-keleti békefolyamat (értsd: háború) újabb szakaszába lépett: a Hezbollah közreműködésével nyíltabban színre lépett Irán, melynek hivatalos politikája Izrael elpusztítása, valamint Szíria, melynek mindezen túl az is célja, hogy megakadályozza egy számára rendkívül veszélyes demokrácia kialakulását Libanonban.
 

támogatás
Pop up banner

Címkék:online

ad joint40 ad dutch40 ad mazsok40 mti_hirfelhasznalo