Embertelen kutatások

Inhuman Research. Medical Experiments in German Concentration Camps (Embertelen kutatások: orvosi kísérletek a német koncentrációs táborokban) címmel jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában Paszternák Alfréd nőgyógyászprofesszornak a náci koncentrációs táborokban folytatott emberi kísérleteket feltáró könyve.

 

Könyv a nácik által elkövetett orvosi emberkísérletekről

 

 

 

Az angol nyelvű könyv bemutatóján Vizi E. Szilveszter hangsúlyozta: Paszternák az orvostudomány szemszögéből figyeli az eseményeket. Hozzátette: a téma minden eddigi feldolgozásánál sokkal részletesebben és árnyaltabban írja le a szerző, hogy Hitler hatalomra jutásával hogy került a fajtisztaság, a Rassenhygiene orvosi koncepciója a német Supermensch elképzelésnek szakmai, tudományos indokává. Mint a könyvből kiderül, a Hitler hatalomra jutása után Németországban maradt orvosok szakmájuk árulójává váltak: 45 százalékuk náci párttag lett és aktívan részt vett annak az elképzelésnek a gyakorlatba való átültetésében, hogy a német fajtisztaságot hogyan kell tudományosan megőrizni és a szennyes részt – a zsidóságot és a cigányságot – elpusztítani. A német orvostársadalom részéről az első lépés az volt, hogy a zsidó orvosok nem folytathatták praxisukat. Az 1939 és 1941 közötti eutanázia-programban hetvenezer embert: elmebetegeket, fejlődésben visszamaradt gyerekeket, zsidókat és cigányokat öltek meg. Ezt követte a sterilizációs program: a munkaképes zsidókat sterilizálták, hogy ne tudjanak szaporodni. A program kísérleti alanyait utóbb szén-monoxiddal, a kórházakban felállított gázkamrákban megölték.

A szerző a továbbiakban azt tárgyalja: miképp gyűjtötték össze a zsidók koponyacsontjait és gerincét, embertani vizsgálatokon bizonyítandó a német faj felsőbbrendűségét. Dokumentumokkal igazolja, hogy milyen típusú – például tífusz- és malária- – kísérleteket végeztek, Dachauban többek közt ezerkétszáz lengyel katolikus papon, akik közül kilencszáz a kísérletezésekbe belehalt. Vizsgálták, hogy mennyi az a legkisebb kalóriamennyiség, amely még pont elég a túlélésre. Az eredményt ma is tanítják: napi 1900 kilokalória. A szerző felteszi azt az erkölcsi kérdést, hogy az itt nyert tudományos eredményeket felhasználhatja-e az orvostudomány, s nemmel válaszol rá.

A University of California at Los Angeles (UCLA) professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külsős tagja, az 1956 óta az Egyesült Államokban élő Paszternák zsidóként Auschwitz-Birkenauba került 1944-ben, 14 éves korában. Itt 96 családtagja pusztult el. A professzor azt mondta: a meggyilkolt rokonok és barátok emlékén kívül, egyrészt az késztette könyve megírására, hogyha a múlt szörnyűségeit elfeledjük, akkor azok megismétlődnek, másrészt nem szabad Hitlert poszthumusz győzelemhez juttatni, márpedig a felejtés ezt jelentené. Rámutatott: a koncentrációs táborokban végzett orvosi kísérletek kutatása nagyon elhanyagolt része a holocaust-kutatásnak. Mint fogalmazott, reméli, hogy könyve bizonyíték lesz a holocausttagadók állításaival szemben.

A Szombat kérdésére, miszerint tervezik-e kiadni a könyvet héberül, magyarul, és németül, Bajor Péter, az Akadémiai Kiadó könyvszerkesztőségének igazgatója válaszolt: terveik szerint egy éven belül megjelenik a magyar változat. Héber, vagy német kiadásról a szerző szerint egyelőre nincs szó.

Egy kérdésre válaszolva Paszternák úgy válaszolt: a kísérletek három nagy csoportba oszthatók: az első csoportba a hadvezetés által megrendelt kísérletek tartoznak. Ilyenek voltak például a tífusz- és a maláriakísérletek, vagy mesterségesen okozott sebek gyógyulási folyamatának vizsgálata. Utóbbira példa, hogy különböző mélységben megvágták a kísérleti alanyok lábát. Az egyik sebet bekötötték, a másikat szabadon hagyták, a harmadikba üvegszilánkokat szórtak, stb. és figyelték a hatást. Volt, aki ebbe belehalt, volt, aki egész életére nyomorékká vált és volt, aki felépült. Tekintettel a Luftwaffénak a tengerek fölött lelőtt repülőgépeire, azt is mérték, hogy különböző hőmérsékletű vízben mennyi ideig bírja ki az előzőleg feltáplált, pilótaruhás fogoly. A kísérletek másik része a német faj felsőbbrendűségét volt hivatott bizonyítani. Ilyenek voltak a csontvázakon végzett embertani vizsgálatok, például Mengele kísérletei, vagy a sterilizációs kísérletek. A harmadik csoportba a szabadjára engedett szadizmus megnyilvánulásai tartoztak, amiknek csak a fantázia szabott határt. Például kitettek embereket a tűző napra víz nélkül és azt figyelték, hogy mennyi idő után halnak meg, vagy mérték, hogy mennyi altató kell valakinek a halálához.

Arról, hogy összesen hány halálos áldozata volt a kísérleteknek, Paszternák szerint nincs adat.

A szerző 184 orvost említ meg, mint az embereken végzett kísérletek résztvevőit; közülük csak 23-an kerültek 1945 után bíróság elé. A kísérleteket zömmel nem egyszerű orvosok végezték: voltak köztük professzorok, különböző tudományos címek birtokosai, kutatóintézetek vezetői. Megfelelő felszereléssel és háttérrel volt, aki naponta több mint ezer embert tudott sterilizálni. Paszternák megjegyezte: a német orvostudomány az 1930-as évek elején a világ élvonalába tartozott. 1933 után a jövőt megérző, főleg zsidó orvosok az emigrációt választották, és létrehozták a hasonló szintű orvostudományt az Egyesült Államokban.