„Zsidó blogger vagyok”

„Zsidó blogger vagyok”

Bitter Brunó („Shadai”) huszonki­lenc éves, szociológus végzettségű marketingkutató, webdesigner, blogger. Élt New Yorkban, tanult a Héber és az Utrecht Egyetemen, és évek óta ír különféle internetes nap­lókba; másfél éve indította el a judapest.org blogot (www.judapest.org), az első teljesen független alternatív zsidó kezdeményezést.

Kicsoda Shadai? És kicsoda Bitter Brunó?

Ha online vagyok, akkor Shadainak hívnak, zsidó blogger vagyok. Közel másfél éve írom bejegyzéseimet többedmagammal ajudapest.org blogon.1 Be­jegyzéseim többsége zsidó popkultúrá­ról, posztmodem „identitáspolitikákról”, alternatív és radikális zsidó kezdeményezésekről, izraeli nyilvános és utcai művészetről szólnak. Offline Bitter Brúunó a nevem, marketing- és piackutatással foglalkozom egy kvalitatív kutatásokra specializálódott cégnél. Budapesten élek, az Újlipótváros lokálpatriótájaként – amiről egy másik közösségi blogot ve­zetek, www.ujhpotvaros.hu címen.

– Sok helyen éltél a világban. Mi­lyen tapasztalatok bizonyultak meghatározónak a blogírás elkez­déséhez?

– A külföldi hatások közül New York, Jeruzsálem és Utrecht is az ins­piráció forrásai voltak számomra – ezeken a helyeken éltem hosszabb ideig. Amerikától mindenekelőtt a va­lódi civil kurázsit, a bátor és autonóm civilséget tanultam el – valószínűleg zsigeri szinten, hiszen ott még kiska­maszként éltem. Manhattan kulturális pezsgése is nyilván hatott rám: a „New York-i underground” szcéna olyan figurái, mint Frank London, Steve Bernstein vagy Lou Reed a blo­gon is rendszeresen visszaköszönnek a bejegyzésekben. John Zorn „radiká­lis zsidó kultúra” koncepciója kifeje­zetten nagy hatást gyakorolt rám már tizennégy évesen is. New York szerin­tem mindig is a kulturális és társadal­mi progresszió melegágya volt, ahol speciálisan keverednek egymással a legkülönbözőbb egyének és csoportok kísérletező tevékenységei. Ez példa­ként lebeg előttem bloggerként is, jó lenne ilyen szellemiségű platformot teremteni. Jeruzsálem aztán a szem­élyes zsidó reneszánszom fontos állo­mása volt: én itt éltem meg először re­leváns tapasztalásként a zsidó vallást és hagyományt. De Izraelben roppant izgalmas volt a kortárs zsidó kultúra különös „hibridizációját” is látni, pél­dául azt, ahogyan bizonyos távol-ke­leti spirituális elemek ötvöződnek a zsidó hagyományokkal egyes kibucokban, vagy olyan fesztiválokon, mint a Boombamela. Végül Utrecht: ez a holland egyetemi város az inter­netes érdeklődésem bölcsője lett. Itt „esett le” nekem az, hogy az akkor még csak pár éve létező világháló nem csupán egy új technológia, hanem egy olyan fejlemény az emberek közötti kommunikációban, amelynek az imp­likációit aligha lehet lebecsülni.

A blogok hogyan viszonyulnak ehhez a fejleményhez?

– A blogok teljesítik be a web „ígé­retét”, az új médium igazi potenciál­ját: ezek a részvételre épülő oldalak valódi közösségi élményt nyújtanak, felhasználó-központúak, hitelesek, alulról jövő ötleteket, kezdeményezé­seket valósítanak meg. A felhasználók aktív részvételéről, „hatalmáról” szól az egész dolog. A tartalmak – techni­kai értelemben mindenképpen – rendkívül egyszerűen létrehozhatók, nin­csenek ugyanis sem technikai, sem bürokratikus akadályok. A tartalmak apró lépésekben, folyamatosan bővül­nek, és persze minden rögtön keres­hető, megosztható, „mixelhető”. Az elmúlt pár évben rengeteg új, izgalmas technológia született, amely mindezt elősegítette: ilyen például az RSS feed, a címkék, a CSS, az AJAX, a wikik, a podcastek, vagy az olyan online tartalomkezelő rendszerek, mint a WordPress vagy a Blogspot.2 Mi szeretjük ezeket a technológiákat, és nagy részüket használjuk is. Úgy éreztük, hogy a hazai zsidó internetes „tarta­lomszolgáltatók” nem értik ezeket a változásokat, és úgy gondoltuk, lehet ezt sokkal jobban is csinálni. A mi ki­indulási alapunk tehát már ez a fajta igazi „részvételi média” volt, amit ma­napság blogoszférának vagy „web 2.0”-nak is neveznek. Egyben szerin­tem azt is bizonyítjuk, hogy minden anyagi és infrastrukturális háttér nél­kül is lehet sikeresen működni, hiszen képesek vagyunk felénk irányítani sok olvasó figyelmét.

A judapest.org blogot te indítot­tad el, de hangsúlyozod, hogy nem egyedül csinálod. Mondanál né­hány szót a társaidról?

Igen, mi egy valódi közösségi ol­dal vagyunk, több szerző közös mun­kája adja a tartalmat. Nem „one man show” jellegű a projekt – szerencsére. Mostanában négy-öt aktív blogger van, az elmúlt másfél évben pedig úgy egy tucat ember írt összesen az oldal­ra. Néhányukkal régóta kapcsolatban voltam, van, akit gyerekkorom óta is­merek, másokat viszont szinte teljesen a blogon keresztül ismertem meg. A legfiatalabb „judapest-blogger” 22, a legidősebb 31 éves; a csapatunkat nagyjából fele arányban lányok alkot­ják. Van köztünk anarcho-kapitalista business púnk, lubavicsi japánfilmszakértő, orvosból lett író, könyvelő, életművész-gyakornok és városi bringás pszichológus. Időnként szerve­zünk közös programokat, van belső le­velezési listánk, valamint egy saját „közösségi szerverünk” is. Ez utóbbit egyébként egy lelkes olvasónk fela­jánlása nyomán kezdhettük el használ­ni.

A vallás mennyire van jelen az életetekben?

– Ebben a tekintetben sem homogén a judapest blogger csapat. Van köz­tünk „somer sabesz” chabadnyik és antiklerikális libertáriánus egyaránt. Az én bejegyzéseim alapján egy mo­dem ortodox barátom azt mondta rám egyszer, hogy én egy „Fart pour Fart zsidó” vagyok – ez viccesen hangzik, de persze ettől még igaz is. Ezekkel a vallási címkékkel nem tudok igazán mit kezdeni, de szerintem a legtöbb mai fiatal így van ezzel: identitásunk túlságosan is fragmentált ehhez. Ebből a szempontból az egész judapest.org projekt egyfajta kísérlet e töredezett identitások teljes dekonstrukciójára. Ez komolyan hangzik, de va­lójában nagy móka, amikor előcitáljuk Ron Jeremyt, Ali G-t vagy Matisyahut, és minden mintha a helyére kerül­ne – ha csak egy pillanatra is.

Milyen jövő áll egy efféle szer­veződés előtt, mivé nőheti ki ma­gát a judapest.org?

Érzékelhetően van igény arra, hogy túllépve a „virtualitáson”, kezd­jünk el szervezni különböző progra­mokat, például beszélgetéseket, mozi­zásokat, bulikat, koncerteket. Erre talán már az idén nyáron sor kerülhet, de ezeket is csak egyfajta félspontán szerveződéseknek tudjuk elképzelni, mert nem kívánunk „hivatalos szerve­zetté” válni. Az elsődleges feladat persze a további együttműködések kiala­kítása, új emberek bevonzása, ennek az újfajta blogíró-olvasó viszonynak az alakítása kreatív irányokba.

Mit lehet tudni az olvasókról, milyen közösség áll a blog mögött?

Mostanában napi két-háromszáz egyedi látogatója (unique visitor) van a blognak, ami szerintünk egész jó ol­vasottság, a „nobudget” körülménye­ket tekintve. Illetve ez „hallgatottság” részben, mert sokan kifejezetten a ju­dapest blográdió miatt jönnek az ol­dalra, ahol valóban olyan zenék szól­nak, amilyeneket máshol nem nagyon találni itthon (izraeli rap, hászid reggae, New Nork-i jazz underground). Az olvasók között vannak zsidók és nem zsidók, és más hazai zsidó olda­lakhoz viszonyítva szerintem sokkal több az olyan olvasó, akik nem kap­csolódnak semmilyen hivatalos zsidó szervezethez. Tőlük elég sok levelet is kapunk a legkülönbözőbb kérdések­kel. Az olvasók nagyobb része persze a „blogoszférából” érkezik, ebből fa­kadóan fiatalok, akiknek már az inter­net az elsődleges és legfontosabb mé­diuma. Már gondoltam egyébként ar­ra, hogy ha már médiakutatással fog­lalkozom „civilben”, lehet, hogy kéne egy jó kis olvasószociológiai felmé­rést készíteni a blogról.

– Ha jól tudom, egyes külföldi blogok megélnek pusztán a hirde­tésekből.

Ez valóban igaz, egy ideje pár zsi­dó témájú blog is elérte azt a „kritikus olvasói tömeget”, ahol már életképes egy hirdetéseken alapuló üzleti mo­dell. Az általunk példaként tisztelt Jewschool.com vagy Jewlicious.com például már itt tart – de ezeket a „megablogokat” már csak a nyelvi penet­ráció miatt sem lehet összevetni mondjuk a mi oldalunkkal.

Ezeké az önszerveződő közös­ségeké a jövő?

Szerintem igen! Látható, hogy az alulról építkező, civil kurázsin és civil lelkesedésen alapuló kezdemé­nyezések és szerveződések sikeresek – a zsidó szcénában és a tágabb társadalmi környezetben is. Cím: http://www.judapest.org

Az interjúkat Csáki Márton készítette

A Merriam-Webster szerint a blog szó 2004-ben az év szava lett (erre kerestek rá legtöbben az oldalukon). 2005-ben a nyom­tatott szótárukba is felvették a kifejezést: BLOG főnév, a weblog rövidítése (1999): olyan honlap, amely online személyes újsá­got tartalmaz az írója által közrebocsátott véleményekkel, hozzászólásokkal és hiperlinkekkel. További információk:http://hu.wikipedia.ora/wiki/Weblog, http://mediablog.hvg.hu.

2 Ezekről a technológiákról lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/weblog.