Szellemileg is „félzsidó” úton próbálunk maradni
Szellemileg is „félzsidó” úton próbálunk maradni
Kaposi Dávid huszonhat éves. A szervezett zsidó élettel, ifjúsági szervezetekkel – kivéve a Marom Klubot, amelynek alapító tagja volt – nem került kapcsolatba. Az ELTE-n végzett magyar-pszichológia szakon, jelenleg az angliai Loughborough University ösztöndíjasa, és a Pilpul internetes kulturális újság – „alterzsid weblap” – egyik szerkesztője.
Hogyan kezdett el érdeklődni a zsidó kultúra iránt?
Sehogyan sem kezdtem. Húszévesen kint jártam New Yorkban, ahol szobatársam, egy francia zsidó fiú a könyveimet nézegetve megkérdezte, zsidó vagyok-e. Persze valamennyire már érdekelhetett a dolog, mert – főleg Arendt írásának köszönhetően – az Eichmann-perről írtam a szakdolgozatomat, és a könyveim közt ennek megfelelően elég sok hasonló témájú akadt. A lényeg, hogy a fiú tovább kérdezősködött, vallásos vagyok-e, beszélek-e héberül, jártam-e már zsinagógában, mire én csak az asszimilációról, a vallásellenes politikai rendszerről, meg holmi „MTK-identitásról” tudtam hablatyolni. Nem ítélkezett, de a végére már én is furcsán tekintettem magamra, logikusnak tartottam a kérdéseit. Miután hazajöttem, elkeveredtem a Maromba, előadásokat hallgattam, és szép lassan intellektuális problémává vált számomra a zsidóság. Némi túlzással ez a banális történet adta meg a döntő lökést.
– A formális zsidó létet, akár a reformgyülekezeteket, sosem érezte vonzónak?
Nem, sőt, amikor a Pilpulon megjelent egy cikk, ami a Mazsihisz nemzetiségi ügyben kifejtett véleményére reflektált, több szerzőnk meglepődött, miért kell ilyen kérdésekkel foglalkoznunk. Persze a zsidó közéletről mi is véleményt nyilvánítunk, pontosabban azt érzem problémának, miért nem foglalkoztat ez minket igazán. Az anyagi, hatalmi ügyek számomra érdektelenek, mint mondtam, nekem a zsidóság elsősorban intellektuális kihívást jelent, a Mazsihisz pedig nem az. Ami bizonyos mértékig minket is érint, hogy milyen zsidóságképet közvetít a Mazsihisz a magyar zsidóság és a nem zsidók felé.
– Valamiféle szellemi folytonosság fenntartására mégiscsak törekednek, nem?
A hivatalos zsidó lét utánpótlásaként semmiképpen sem. Fordításainkkal, provokatív témáinkkal, hangvételünkkel inkább egy szellemi űrt szeretnénk kitölteni. Erre utal a „félzsidó vallási lap” meghatározás is: miközben ez egy vallásilag nem létező kategória – ha jól tudom, még reformkörökben sem -, addig szociológiailag egy rendkívül releváns réteg.
A Pilpul internetes magazin öt hónapja működik. Kinek az ötlete volt, kik vesznek részt benne?
Tavaly kezdtem el gondolkodni rajta, de a megvalósításhoz az én halogató bölcsészmentalitásommal szemben szükség volt Patkós Balázs gyakorlatiasságára. A fordításokat – külföldön régóta evidenciaként kezelt szövegekről, mára klasszikus zsidó teoretikusok írásairól van szó – főleg Csillag Gábor antropológus készíti, míg Sturovics Andi, aki hebraisztika szakon végzett és többek között Jeruzsálemben is tanult, a hetiszakasz-kommentárokat szerkeszti, írja. Mostanra már eléggé kibővült a szerzőgárdánk.
Mennyi pénzt igényel egy internetes magazin fenntartása?
Nonprofit alapon működünk, a szerkesztők egy fillért sem kapnak. Több helyre is adtunk be pályázatokat, hogy a szerzőket továbbra is tudjuk fizetni, de nem ártana egy olvasószerkesztő, illusztrátor sem. Eddig a Pincus Alapítványtól kaptunk jelentősebb támogatást.
Mit tudnak a közönségről?
– Néhány biztató üzeneten és egykét önjelölt Tóra-szakértő levelén kívül még nem érkezett komolyabb visszajelzés. Eddig több mint hatezer gépről kapcsolódtak, de bízunk abban, hogy minél heterogénebb olvasótáborral rendelkezünk. Szellemileg is „félzsidó” úton próbálunk maradni: a legnagyobb kérdés, miként lehet a partikuláris zsidó szempontokat az általános kihívásokkal összhangba hozni. Nem etnikai alapon akarunk szerveződni, azt szeretnénk, ha a Pilpul minden magyarul olvasó ember számára szellemi izgalmat kínálna. Rengeteg minket érintő szellemi áramlat – a globálkritikai mozgalmak, a környezetvédelem, a globális felmelegedés, a feminizmus nem specifikusan zsidó probléma van a világban – néhányuknak még zsidó vetülete is csak bajosan definiálható amelyről beszélnünk kell. Ebben a fajta progresszióban egyelőre elég gyengék vagyunk, a „zsidó karakter” mint olyan egyelőre túlsúlyban van.
– Az említett mozgalmak egyféle politikai irányt sugallnak.
Feltételezem, szerzőink többsége baloldali, de természetesen nem rokonszenvezünk feltétlenül mindegyik fent említett irányzattal. Körbe kellene járni például a zsidóság-konzervativizmus témakört is, de ilyen írásokhoz érthető módon nehezebb hozzájutni, ha az ember történetesen baloldali. A cél a pluralizmus, bár gondolom, mindenki ezt állítja magáról.
A jövőt illetően felmerült már a hagyományos, nyomtatott kiadás terve?
– Nem. Részben praktikus, részben elvi okokból: ne vágják ki a fákat…, ám az internetes média már nem pótlék, hanem önálló minőséget képvisel, amelynek lehetőségeit még felmérni sem tudjuk.
Címkék:2006-06