Zsidó meditáció – zsidó miszticizmus
Zsidó meditáció – zsidó miszticizmus
Jól ismert jelenség az izraeli társadalomban, hogy a katonaság után fiatalok ezrei rajzanak ki a nagyvilágba, kíváncsiságtól, tapasztalatszerzéstől, a világ megismerésének vágyától vezérelve. Az egyik fő úti cél India, és általában a Távol-Kelet, ahol sokan kerülnek különféle guruk, szekták vonzásába. A különféle társadalomtudósokat, (vallásjszociológusokat, pszichológusokat is foglalkoztatja a kérdés: hogy lehet az, hogy a zsidó fiatalok körében ennyire népszerűek a távol-keleti vallások. Ezt a jelenséget először a hetvenes években az Egyesült Államokban figyelték meg, ahol kiugróan magas a zsidók aránya az indiai eredetű ún. ashramokban – Aryeh Kaplan a nyolcvanas évek elején 75 százalékra teszi ezt a számot. A miértre adott válasz meghökkentő: ezek a fiatalok azért ezekben a vallásokban keresik a vallásos élményt, mert „a zsidóság túl racionális, nem nyújt megfelelő spirituális élményt”.
Ami igazán meghökkentő, hogy ezt a véleményt nemcsak nem zsidók, vagy vallási nevelésben nem részesülő világi zsidók hangoztatják, hanem olyanok is, akik részesültek valamilyen vallási oktatásban. A közhely széles körben elterjedt, és keményen tartja magát, dacára a kabbala létének (ami napjainkban, alaposan kilúgozva, hollywoodi sztárok divatjává vált), az alapvetően érzelmi tapasztaláson alapuló hasszidizmusnak, sőt, a „hivatalos” zsidóságban rejlő megannyi misztikus-spirituális élménynek. Az összes ima, rítus a gyertyagyújtástól a kóseroláson át a tfilin feltételéig több mint öncélú beszédaktus vagy cselekvés – lelki ráhangoltságot követel. Az Egyesült államokban rendkívül népszerű ortodox rabbi és elismert kabbalista, Aryeh Kaplan első magyarul megjelent könyve a judaizmusnak erre a láthatólag elfeledett aspektusára kívánja felhívni a figyelmet, szembeszállva azzal a közhellyel, hogy a zsidó vallás túl racionális volna. A Zsidó meditáció érezhetően annak a rétegnek íródott, amely az indiai és egyéb távol-keleti rítusokban keresi a spiritualitást, s ezt a réteget próbálja rávezetni a zsidó misztikus hagyomány meglétére. Káplán könyve bevezetőjében is utal arra, hogy elsősorban a zsidó hagyományt nem vagy csak nagyon felületesen ismerő olvasókat kívánja megcélozni. Ezért utal többször a keleti meditációra, annak „szakkifejezéseire” (mantra, stb.) s ezért választ egyszerű, közérthető nyelvezetet, ugyanakkor igyekszik megmagyarázni a judaizmus legalapvetőbb fogalmait, szokásait, imáit, egyúttal bemutatni, hogy a Smá vagy az ámidá elmondása, az étkezés előtti ima nem mechanikus cselekedetek. Nem arról van szó, hogy túl kell lenni a parancsolat teljesítésén, hanem nagyon is fontos a káváná, az érzelmi ráhangoltság, annak átélése, hogy a cselekedetnek magasabb rendű célja van.
Káplán kabbalistaként természetesen a kabbala alapműveiből, a Zohárból, a Széfer Jecirából indul ki, de természetesen tudatában van, hogy csak kevesen lehetnek a kabbala titkának tudói. Viszont könyve tanulsága szerint nem is kell a kabbala szakavatott ismerőjének lenni ahhoz, hogy bárki megérthesse: az élet mindennapos cselekedeteiben (ő a mosogatást hozza fel példának), éppúgy megtalálhatja valaki a magasabb rendű célt, mint az imákban. Az általa ismertetett, inkább a keleti vallások rítusaira emlékeztető meditációs technikák sokak számára idegen. Kaplan ezért prófétákra, posztbiblikus személyiségekre, Jichák Lurjára, a cfáti zsidó misztikus iskola alakjaira, hasszid rebbékre (a braclavi Nahmán rabbi), vagy éppen Gersom Solemre hivatkozva igyekszik bizonyítani, hogy ezek a technikák nem idegenek a judaizmustól. Ezek a példák azt hivatottak bemutatni, hogy a meditáció egy lehetséges út az Istennel való bensőséges kapcsolat megéléséhez, és a személyiség újraformálásához.
Bár a kötet – címe alapján – a zsidó meditációval foglalkozik, mégsem egyfajta „jóga-kézikönyv”. Magát a meditációt szigorúan zsidó kontextusba, a hagyomány kontextusába helyezi, a Tóra szellemétől nem tér el, bár a modern pszichológia kutatási eredményeire, vagy éppen William Blake költészetére is hivatkozik. így az első olvasásra meghökkentőnek tűnő cím a távol-keleti filozófiákra tett utalások ellenére a zsidó vallás egyik oldalát mutatja be.
Peremiczky Szilvia
Címkék:2006-04