Remegve I-ten előtt

Remegve I-ten előtt

Ortodoxia és homoszexualitás

A homoszexualitás kérdését – ortodox körökben – először tette nyilvános vita tárgyává a Remegve I-ten előtt (Trembling Before G-D) című amerikai dokumentum­film. Az alkotók ortodox zsidókat – nőket és férfiakat – szólaltatnak meg. Vallomásaik középpontjában egy feloldhatatlan dilemma áll: miként lehet összeegyeztetni a judaizmus iránt ér­zett szenvedélyes elkötelezettséget a bibliai intelemmel, amely szigorúan tiltja az egyneműek szerelmét. A 2001-ben készült film egy eddig szin­te érintetlen témában törte meg a hall­gatást. A zsúfolt mozik jelzik, hogy a téma szerte a világon felkavarja és vé­leménynyilvánításra sarkallja a film nézőit. A rendező egy alapítvány se­gítségével most eljutott Kelet-Európá­ba is. Az első állomás Budapest volt, majd Prága, Szófia és Kijev követke­zik. A budapesti bemutató-sorozatra március 1. és 7. között került sor, az Örökmozgóban, a Cirko-Gejzírben, a Bálint Házban és a CEU-n. Sandi Simcha DuBowski rendezővel és Steven Greenberg rabbival, a film egyik szereplőjével, budapesti tartózkodá­suk során beszélgettem.

– Mi késztette arra, hogy erről a kényes és intim témáról készítsen filmet?

DuBowski: Van amikor az ember választja a témát, és van, amikor a té­ma választja az embert. Velem ez utóbbi történt. Nem ortodox családban nőttem fel, nem is ismertem ortodoxo­kat. Brooklynban azokba a bárokba és szórakozóhelyekre jártam, ahol a me­legek találkoztak, ez volt a közegem. Talán azért is, hogy jobban megértsem önmagam, meg akartam tudni, hogy létezik-e homoszexualitás az ultra or­todoxok körében, olyan közösségek­ben, amelyek nem fogadják el a homoszexualitást, kiközösítik a melege­ket és leszbikusokat. Elkezdtem utaz­gatni; amerikai városokba, aztán Nagy Britanniába és Izraelbe látogattam. Magyarországon is voltam hat évvel ezelőtt, de sajnos ortodox melegekkel nem sikerült találkoznom. Gyűjtöttem az anyagot, videóinterjúkat készítet­tem. Sokszor egy évet is kellett vár­nom arra, hogy valaki vállaljon egy interjút. A film készítése során sok történetet hallgattam végig. Volt olyan, akit megtagadott a családja, volt olyan, akit kirúgtak vallásos isko­lákból, s voltak olyanok, akiket házas­ságba kényszerítettek, aztán becsapták feleségeiket és férjeiket, mert nem volt más választásuk. A filmben sze­replő egyik leszbikus hölgy férje a mai napig nem tudja, hogy a felesége szerepel a filmben, s még kevésbé tud­ja róla, hogy leszbikus. Nagy kocká­zatot vállaltak azok, akik szerepeltek interjúalanyként. Kockáztatták családi életüket, a közösséghez való tartozá­sukat. De mégis vállalták a szereplést, mert mélyen elkötelezettek a vallás iránt, ugyanakkor nem tudják hitüket összeegyeztetni vágyaikkal.

– Hogyan lehetséges az, hogy ön­nek olyan intimitásokat tártak fel az emberek érzelmi életükről, ame­lyről soha senkinek nem beszél­tek? Önnek miért mondták el?

DuBowski: Ezek az emberek szé­gyellik magukat és a testüket. Azt ér­zik. hogy nincs helyük a közösségben, nincs hova tartozniuk, kiközösítve ér­zik magukat. Önmaguknak is hazud­nak, mert félnek attól, hogy az embe­rek undorral elfordulnak tőlük. És ak­kor jön valaki, aki arra biztatja őket: nyugodtan mondd el, hogyan érzel, és milyen megoldhatatlan problémákkal küszködsz. Mondd el a történetedet. A te történeted megtörheti a csendet, a szenvedést, a szégyent, segíthetsz má­soknak, hogy ne így kelljen élniük. A számtalan beszélgetés, amelyet a nézőkkel folytattunk a vetítés után, sok országban nyíltabbá tette az em­bereket. Miamiban például Miamiban a vetítés után feltette valaki a kezét, és azt mondta: „Keresztény vagyok és meleg. A film nyomán felmerült ben­nem a kérdés, hogyan lehetnék én is inkább ortodox zsidó?” Nagy derült­séget váltott ki hozzászólása. Az em­berek érezték, hogy ez már nem csak egy film, hanem egyfajta misszió, amely mozgalommá növekedett az idők során. Az én szerepem hasonlít­ható egy pszichoterapeutáéra vagy ép­pen egy barátéra, akinek el lehet mon­dani, mert érdekel, mert el akarom mondani másoknak is. És azzal hogy kimondjuk, már tettünk egy lépést, már lehetségessé válik az, ami addig lehetetlen volt.

• Több mint négyszáz órás anyag készült. Milyen alapon válogatott a szereplők között, kik maradtak vé­gül a filmben?

DuBowski: Susan Kordával, nagy­szerű munkatársammal, a film vágójá­val és tanácsadójával tizennégy hóna­pig vágtuk össze a végleges filmet. A szándékom az volt, hogy csak ortodox melegek és leszbikusok szerepeljenek a filmben, mert az ő küzdelmükön ke­resztül akartam megvilágítani az elkö­telezett, mélyen vallásos emberek di­lemmáját. Hogy miként tudják a val­lást szexuális orientációjukkal össze­egyeztetni.

• A homoszexualitás kérdését tágabb értelemben is vizsgálja. Pro­ducere egy készülő dokumentum­filmnek, amely a muzulmánok kö­zösségén belüli homoszexualitással foglalkozik…

DuBowski: A film „Allah nevében” ugyanazokat a kérdéseket járja körül a muzulmán világban, amelyek a Re­megve I-ten előtt-ben felmerültek. Például az, hogy hogyan lehet valaki egy olyan vallási közösség tagja, ame­lyik őt nem fogadja be. Parvez Sharma New Yorkban élő indiai rendező meg­keresett, én pedig elvállaltam, hogy a producere leszek a filmnek.

• Hogyan összegezné filmjének következményeit?

DuBowski: Életem nagyobbik felét a judaizmus és a homoszexualitás összefüggéseinek vizsgálatával töltöt­tem. Ezalatt az idő alatt a film mozga­lommá szerveződött. Lehet, hogy ez nem jelent semmit és lehet, hogy na­gyon sokat jelent. Lehet történelem, lehet kultúra, és lehet egyfajta érzé­keny kapcsolat I-tennel. Lehet egy intellektuális, inspiráló kérdésfelve­tés, és lehet egyéni történetek megis­merése.

– Ortodox rabbiként bizonyára konfliktusba keveredett önmagá­val, hiszen a Tóra harmadik köny­ve, a Leviticus azt írja: „És ha vala­ki férfival hál úgy, amint asszon­nyal hálnak, utálatosságot követ­tek el mindketten: halállal lakolja­nak, vérük rajtok.” (20:13)

Greenberg rabbi: Ez a passzus azért tiltja a férfiak közötti szexuális kap­csolatot, mert ugyanolyan megalázó­nak és agresszívnak tartja, mint ami­kor nőkkel erőszakoskodnak. A Tórá­nak ez a szakasza a férfiuralom kriti­kájának is felfogható, tehát úgy is ér­telmezhető, hogy megtilt minden me­galázó szexuális aktust, s minden ér­zelmi erőszakot förtelmesnek tart, történjen akár férfi és nő között is. Ami engem illet, hosszú folyamat volt, amíg eljutottam addig, hogy a Tóra ti­lalma ellenére vállaljam magam. Csa­ládot akartam és gyerekeket, a Tóra szavai szerint akartam élni. Nehéz meghatároznom az idejét annak, hogy mikor fedeztem fel magamban a homoszexualitást. Éreztem, hogy a nőkre nem ad fizikai választ a testem. A halacha szexuális önmegtartóztatás­ra vonatkozó előírása, miszerint a há­zasság előtt nem érinthetsz és nem ölelhetsz meg lányt, mentett meg en­gem attól, hogy testemtől idegen éle­tet éljek. Egyszer, még ifjú koromban, kétségektől gyötörve meglátogattam egy idős rabbit, Rav Eliashuvot Jeru­zsálemben, és úgy éreztem, neki el­mondhatom kételyeimet. Azt kérdez­tem tőle: „Rabbi, vonzónak találnak mind a nők, mint a férfiak, mit te­gyek? Azt válaszolta: „Kedvesem, akkor benned kétszeres a szerelem ereje. Óvatosan bánj vele.” „Ez min­den? – kérdeztem. „Ez minden, többet nem mondhatok” – válaszolta moso­lyogva. Ez a beszélgetés döntő volt számomra. Életem során hosszú ideig rejtegettem és visszafojtottam ma­gamban az igazságot azért, mert sem- mire sem vágytam jobban, mint hogy elsajátítsam a rabbinikus hagyomá­nyokat. Miután befejeztem tanulmá­nyaimat, rabbi lettem és csak évekkel később, sok csalódás és sikertelen pró­bálkozás után döbbentem rá, hogy me­leg vagyok… A film egyik szereplője, Lea nagyon világosan megfogalmaz­za: ha fel kell adnia a zsidóságát, a vallását, csak azért mert leszbikus, ak­kor elveszíti az identitását. A kérdés az, hogy mi a forrása a zsidóságnak, a zsidó identitásnak, mit jelent elkötele­zett, hívő zsidónak lenni. Nem lehet ezeket a kérdéseket megválaszolatla­nul hagyni. Én magam a történelem folyamatosságát, a világ megértését, a szeretetet, a mélységet, a humaniz­must az ortodoxiában találtam meg. Szóval számomra az ortodox zsidóság feladása a személyiségem feladását je­lentené…

• Egy korábbi interjúban azt hangsúlyozta, hogy a film elősegít­het társadalmi változásokat is. Meg tudná pontosabban világítani mit értett ez alatt?

Greenberg rabbi: A társadalmi vál­tozásokhoz vezető első lépés az egy­szerű emberek szívében és gondolko­dásában létrejövő változás. Nem vár­hatunk változást a vallási törvények­ben, amíg a kulturális és társadalmi változás nem jön létre. Például, Ame­rikában ötven évig kellett küzdeni azért, hogy a nők választójogot kapja­nak. Ami pedig a vallást illeti, meggyőződésem szerint nincs olyan emberi probléma, amellyel a zsidó vallásnak ne kellene foglalkoznia, és amelyre ne kellene választ adnia. A film lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek kérdéseket tegyenek fel és elmondják saját tapasztalataikat. Min­dez pedig elindíthat egy gondolatsort, amely a változáshoz vezethet.

• Mit gondol, a homoszexualitásról szóló őszinte beszéd oldhatja a Tóra tiltásainak merev, dogmati­kus értelmezését?

Greenberg rabbi: Nem gondolom, hogy a Tóra tiltásai dogmatikusak len­nének. Nem hiszem, hogy a judaiz­mus, még a legtradicionálisabb kere­tek között is, dogmatikus lenne. Mert a zsidók tudják, hogy a törvényeket le­írták, de a leírt törvényeket az embe­rek töltik meg értelemmel. A zsidók meg akarják érteni az életet. Állandó­an kérdéseket tesznek fel. Ez miért van így, ezt vagy azt miért így vagy úgy kell tenni, stb. Imádnak vitatkoz­ni és egyet nem érteni még I-ten aka­ratával kapcsolatban is. A törvény nem adhat abszolút definíciót az élet dolgaira. Ebben rejlik a zsidó bölcses­ség. Az igazság sokféleképpen ragad­ható meg. A homofóbia nem követke­zik a zsidó hagyományból. A film nem várt következménye, hogy egy egész mozgalmat indított el a homo­szexualitás elfogadásának érdekében – s nem csupán az ortodox és haszid közösségeken belül.

Surányi Vera

Sandi Simcha DuBowski filmrendező

New Yorkban élő díjnyertes dokumentumfilm-rendező, író, akti­vista. A Remegve I-ten előtt (Trembling Before G-D. 2001) cí­mű filmjével öt éve járja a világot, mindenhol lelkes fogadtatásban részesült, művét számos ország mozijában forgalmazzák.

Díjak: Berlinale, legjobb doku­mentumfilm; Jeruzsálem (Jewish Experience), fődíj; Los Angeles, legjobb dokumentumfilm; Chica­go, Gold Plaque, legjobb doku­mentumfilm; Seattle (Lesbian and Gay Film Fest), közönségdíj, leg­jobb dokumentumfilm; Torino (Lesbian and Gay Film Fest), leg­jobb dokumentumfilm; Svájc (Pink Apple Film Festival), kö­zönségdíj; New York (The New Festival), Vito Russo Award; Washington (Jewish Film Festi­val), különdíj.

Steve Greenberg rabbi

Filozófiai képesítést szerzett a Yeshiva Egyetemen, majd rabbi­ként végzett a Rabbi Isaac Elchanan Theological Seminary-ban. Jelenleg a CLAL (National Jewish Center for Learning and Leadership) tanára New Yorkban. Köny­ve: Wrestling with God and Mén: Homosexuality in the Jewish Tradition (University of Wisconsin Press, 2004. február).