„Ne hálj férfival, ahogy nővel szokás, utálatosság az” – Vita a homoszexualitásról és a zsidó hagyományról

Március 1-én, a Király utcai Sirályban a konzervatív, vallásos zsidó ifjúsági szervezet, a Marom vitaestet rendezett, a fenti címmel. A vitaest előzménye az volt, hogy az Amerikai Konzervatív Mozgalom rabbigyűlése 2006. december 6-i döntést hozott, melynek értelmében a homoszexuális kapcsolatok bizonyos formái megengedhetők.

A vita résztvevői

A vitavezető Vári György bevezetőjében kifejtette: a női homoszexualitást a Tóra nem tiltja, így velük kapcsolatban a rabbigyűlés könnyen hozott döntést. Férfiak között pedig a szexnek az anális közösülésen kívüli formái váltak megengedhetővé. Hozzátette: a homoszexuális házasság tilalma továbbra is érvényben van, a közösség bevallottan homoszexuális tagjai bizonyos pozíciókat betölthetnek, például lehetnek rabbik és kántorok.

Köves Slomó lubavicsi rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség – Status Quo Ante (Chabad) vezető rabbija, a bibliai és a törvényhozói forrásokra hivatkozva leszögezte: az ortodox álláspont a homoszexualitás teljes tilalma. Köves szerint a megválaszolandó kérdés az, hogy „hogy lehet a Tóra, a zsidóság ennyire kegyetlen. Hogy veheti el a Tóra valakitől a nemi vágyainak kiélését?” Mint kifejtette, a korlátozás nem ortodox specialitás: a konzervatívoknál, sőt: a reformistáknál is vannak bizonyos korlátok. Utóbbira Köves a februári Szombatból idézte a Szim Salomnak Gadó János Melegházasság rabbinikus áldással? című írásában megjelent nyilatkozatát, mely szerint „a homoszexuálisoktól […] csak azt várhatjuk el, amit a heteroszexuálisoktól is várunk, tehát hogy nemiségük bármilyen testi kifejeződésére tartós szeretet és hűség jegyében kerüljön sor.” Az EMIH főrabbija rámutatott, a reformisták is korlátozást vezetnek be, hiszen a szexualitás föltételéül szabják a szeretetet és a hűséget. A kérdés tehát nem az, hogy kell-e korlátokat szabni, hanem, hogy ezek milyen szorosak, vagy tágak legyenek. Az ortodoxia szerint a korlátokat a Biblia által kijelölt helyen kell megszabni, vagyis férfiú férfiúval nem hálhat.

Köves szerint a következő kérdés az, hogy mi legyen azzal, aki e tilalmat áthágja. Úgy látja: egy homoszexuális helyzetére nincs teljes megoldás. Ha megtartóztatja magát, valami hiányozni fog az életéből, ha nem, akkor vallásos emberként állandó konfliktusban lesz a lelkiismeretével. Az ortodoxok általában a gyakorló homoszexuálisokra úgy tekintenek, mint azokra, akik a Tóra valamely más pontját, például a tréfli evésének tilalmát, vagy a szombat tartását szegik meg. Egyesek az ilyen emberre úgy néznek, mint aki már-már nem is zsidó. A lubavicsi álláspontot erről az első chabád rabbi, Snéur Zálmán a Tánjá 32-ben fejtette ki, vagyis, hogy a felebaráti szeretet minden embernek kijár, cselekedeteitől függetlenül. A lubavicsiak senkit sem zárnak ki a közösségből, és senkitől sem vonják meg a Tórához való fölmenetel jogát az illető homoszexualitása miatt, de példakép nem lesz belőle: nem lehet rabbi vagy tanár. A homoszexualitás problémája azonban az ortodox közösségekben alig jelentkezik: olyan emberek, akikben ott a homoszexualitásra való hajlam, az esetek túlnyomó részében megmaradnak látens melegnek. Tudják ugyanis, hogy a homoszexualitás tilos, így föl sem merül bennük a homoszexualitás realizálása.

A reformizmust képviselő judaista, Hunyadi Zsombor üdvözölte a decemberi rabbitestületi döntést, mely szerinte annak köszönhető, hogy az intoleráns viselkedés következményeként erős talajvesztést tapasztaltak a konzervatívok. Hunyadi ezek után az amerikai zsidó szexuális tolerancia rövid történetét ismertette. 1977-ben a reformisták kijelentették, hogy egyetértenek a diszkrimináció elleni küzdelemmel, de elzárkóztak a homoszexualitás elfogadásától. 1993-ban, az Egyesült Államok zsidóságának két százalékát adó rekonstrukcionisták deklarálták, hogy a homoszexualitás „az emberi különbözőség természetes kifejeződése”. 2000-ben a reformisták elfogadták, hogy a melegek is lehetnek rabbik, és más felelős közösségi döntéshozók. A reformisták egy része ugyanekkor elfogadta a homoszexuálisok házasodási jogát is.

Hunyadi, Cathrine MacKinnonnak a jogi rendszerek sajátosságával foglalkozó, Feminism Unmodified című munkáját idézte: „Jogi lépéseket tenni egy helyzettel kapcsolatban, amely nem hasonlít semmilyen más helyzetre, már önmagában is nehéz egy jogrendszerben, amely módszeresen kérkedik azzal, hogy analogikusan érvel. Add ehhez a nők és a nők érdekeinek külön kizárását, vagy hiányát a jogrendszer meghatározásából, és kialakításából annak megalakulása óta, kapcsold hozzá a precedenshez való elkötelezett ragaszkodást, és rendszerméretű problémához jutsz.” Hozzátette: e rendszerméretű probléma lecsapódása, a homoszexuálisok halachikus megkülönböztetése. A problémát többen etikai alapú megoldásokkal próbálták orvosolni, Julia Plaskow például a szexualitás feminista rekonceptualizációját végezte. Ő a feminin tapasztalatnak az alternatív rendszerbe történő beépítését javasolja mindaddig, amíg az a közösségi tapasztalat organikus részét alkotja. Plaskow szerint mindenkinek meglenne a természetes joga a választás szabadságához és, bizonyos zsidó értékek kiválasztásához, illetve más értékek – például a homoszexuálisokat érintő megkülönböztetések – elutasításához.

Zárásként Hunyadi Mark Solomont, az előbb zárkózottan, majd nyíltan meleg rabbit idézte: „Egy péntek este kiddust csináltam egyedül […]. Egyszerre, furcsán meghatva minden megfontoltság nélkül azt mondtam: Köszönöm Istenem, hogy melegnek teremtettél. Megdöbbentem és összezavarodtam attól, amit mondtam. Nem ismertem föl, hogy elfogadtam a tényt: meleg vagyok, nem is beszélve arról, hogy hálás vagyok érte.”

Vári György ezt azzal egészítette ki, hogy Solomon imája a reggeli ima parafrázisa.

Az amerikai konzervatív álláspontot egy másik judaista, Sturovics Andrea fejtette ki, aki szerint a konzervatív álláspont a reformistától és az ortodoxtól is lényegesen eltér. Sturovics interpretációjában a konzervatív álláspont mind a Tórának, mind az általános erkölcsi elveknek megpróbál megfelelni. A három, a homoszexualitás bizonyos formáinak megengedése mellett érvelő konzervatív rabbi, Elliot N. Dorff, Daniel S. Nevins és Avram Resiner azután jutott el erre a véleményre, hogy Judith Glassgold pszichológus újradefiniálta a homoszexualitást. Glassgold szerint az egyén szexuális orientációja nem választható, és nem megváltoztatható; a megváltoztatására tett kísérletek, terápiák többnyire sikertelenek, sőt, sok terapeuta szerint veszélyesek az alanyra nézve; a homoszexualitás nem mentális probléma és nem érzelmi zavar; a társadalomból, közösségből való kirekesztés, elszigetelődés, magány, magárahagyatottság mentális és fizikai zavarokhoz vezet, tehát komoly kárt okoz az egyénnek. A három rabbi emellett azt elemezte, hogy mit jelent, hogy „férfi ne háljon férfival, ahogy asszonnyal szokás, utálatosság az” (3Móz 18. 22), illetve „ha egy férfi másik férfival hál, ahogy asszonnyal szokás, mindketten utálatosságot követnek el, halálnak halálával haljanak, vérük saját kezükön szárad” (3Móz 20. 13). Talmudi halachikus szövegeket elemezve arra jutottak, hogy az „ahogy asszonnyal szokás” az anális szex tilalmára vonatkozik, az orálisra semmiképp sem. Ugyanez következik az etikai halachából is. A Talmud szerint ugyanis az emberi méltóság tiszteletben tartása fölülírja a tórai tilalmak megszegését is.

Radnóti Zoltán neológ rabbi abból indult ki, hogy egy vitás ügyben mindig inkább az engedményt kell keresni, mint a tiltást, de csakis a halachán belül. Mint kifejtette, első olvasatban a szexualitás en bloc tiltott – még nem zsidóknak is, hiszen a Teremtés Könyve előírja a szaporodás, a Föld benépesítésének kötelezettségét. A hagyományos fölfogás ebből levezetve tiltja a maszturbálást, a fogamzásgátlást és a homoszexualitást is, ezekből ugyanis nem származik gyerek. Radnóti kifejtette: a halacha szerint kétfajta homoszexualitás van, a felvállalt, és a fel nem vállalt. Az utóbbinak meglepő módon mindössze ugyanaz a megítélése, mintha valaki egy olyan asszonnyal hálna – akár a saját feleségével –, aki előzőleg nem volt mikvében.

Radnóti egyetértett a Sturovics Andrea által idézett Judith Glassgolddal abban, hogy a homoszexualitás megváltoztathatatlan állapot. Úgy vélte: épp ezért egy rabbi nem teheti meg, hogy egy meleg embert bármilyen módon kiközösít, például úgy, hogy nem enged föl a Tórához.

A rabbi rámutatott, a közelmúltban az volt a judaizmus nagy kérdése, hogy a nők fölmehetnek-e a Tórához, vagy sem. Most a fő téma a melegek kérdése. Előadásának zárásaként kifejtette, ha hitközsége valamelyik tagjáról megtudná, hogy homoszexuális, egyetlen dolgot, a házasság tilalmát leszámítva semmiben sem korlátozná az illető közösségi jogait.

Köves Slomó viszontválaszában visszautasította Radnóti azon vádját, hogy egy ortodox közösségben egy vállaltan homoszexuálist ne hívnának föl a Tórához. Azt is vitatta, hogy az ortodoxok szerint a szexuális élet csak a gyereknemzést szolgálhatja, hiszen – bizonyos keretek között, a fogamzásgátlás is megengedett, és a szexuális élet a házasság egyik fontos összekötő kapcsa. A Biblia törvényeit isteninek tekintő emberként Köves elfogadja a Tórát és abban a homoszexualitás tilalmát.

Hunyadi Zsombor a szabadság bármilyen korlátozását, így a nemi orientáció elnyomását „erősen kifogásolhatónak” tartotta. Sturovics Andrea azt mondta: mivel az egyén szexuális orientációja megváltoztathatatlan, a konzervatívok nem is szeretnék azt megváltoztatni. Radnóti Zoltán szerint pedig a Talmud megengedi, hogy a zsidóság a Tóra szavain adott esetben fölülemelkedjék.