Hajrá Sárközy!

Április 22-én Franciaországban elnökválasztást tartanak. Ha a választás első fordulója nem lesz eredményes – és erre minden esély megvan –, akkor május 6-án második fordulóra kerül sor. Ketten pályáznak reális eséllyel arra, hogy az Élysée-palotába költözzenek: Nicolas Sárközy belügyminiszter, a jobboldali kormánypárt, az Unió egy Népmozgalomért jelöltje, illetve Ségolène Royal, akit a baloldali ellenzék fő ereje, a Szocialista Párt kíván elnökké emelni.

Én Nicolas Sárközynek drukkolok.

Nicolas Sarkozy

Szögezzük le, sem Sárközy anyai nagyapjának szaloniki szfaradi zsidó és apjának magyar, illetve Royalnak női mivolta semmilyen tekintetben nem befolyásolja preferenciánkat. Sőt: az sem szempont számunkra, hogy Royalról 2006 nyarán őt bikiniben ábrázoló kép jelent meg a francia médiában, míg Sárközyt bikiniben mutató képről nem tudok.

Hanem.
A 2005 őszi, Párizs külvárosaiban kitört, majd egész Franciaországra átterjedt, egy halottat és 126 sérült rendőrt, illetve tűzoltót követelő zavargások idején Sárközy csőcseléknek nevezte a csőcseléket, zéró toleranciát hirdetett és legnagyobb megelégedésünkre belügyminiszterként eszerint is járt el: a kormány szükségállapotot vezetett be. Sárközy kilátásba helyezte, hogy az autók gyújtogatásában résztvevő nem francia állampolgárokat kiutasíttatja az országból. No kecmec.

Ugyanekkor Jean-Marc Ayrault, Royal pártja, a Szocialista Párt nemzetgyűlési frakcióvezetője azt mondta: „A konzervatív kormányt is felelősség terheli a súlyos elővárosi zavargásokért. A francia kormány […] elhanyagolta a problémás negyedeket […] A problémával egyedül a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem tud megbirkózni. Sokkal inkább iskolákra, munkára, szakképzésre és a lakáshelyzet javítására van szükség a nagyvárosok, főként bevándorlók lakta peremkerületein

Először: több mint kilencezer autó felgyújtásával, és Molotov-koktélok rendőrökre történő dobálásával társadalmi problémákat nehéz megoldani. Az általunk előnyösnek ismert joguralom elvei szerint az eufemisztikusan fiataloknak becézett huligánok közönséges bűnözők, akiknek nem megértés, hanem börtön jár az állam részéről. Semmilyen vélt vagy valós társadalmi kitaszítottság nem lehet hivatkozási alap a bűncselekmények elkövetőivel szembeni bármilyen toleranciára.

Ségolène Royal

Másodszor: a zavargások résztvevőinek többsége francia állampolgár volt. Egymilliárd ember biztos, hogy él bolygónkon, akit ha megkínálnának francia állampolgársággal, fenekét verné örömében a földhöz és francia állampolgárhoz méltóan viselkedne: nem törne-zúzna, rendőrt gyújtogatna, államot kívánna elveszejteni. Mert ne legyenek kétségeink: az úgynevezett fiatalok nem családegyesítésért, olcsóbb oktatásért, szociális segélyért, szabad nyelvhasználatért vagy akár nagyobb mecsetért randalíroztak – ez már mind megvan. A demokratikus állam polgáraiként a demokratikus államot próbálták aláásni. Érdekes módon a zavargások főleg az Afrikából származó mohamedán bevándorolók, illetve leszármazottaik által lakott peremkerületekben törtek ki, például a vietnamiak vagy kínaiak lakta szegénynegyedek nyugodtak maradtak. Egy februári televíziós műsorban, a belügyminiszter így fogalmazott: „Annak, aki itt él, tiszteletben kell tartania a szabályokat. Ez azt jelenti, hogy nem ismerjük a többnejűséget, nem csonkítjuk meg leányainkat, nem vágunk le kecskét a lakásban, és tiszteletben tartjuk a Köztársaság szabályait.” Mit szeretne ezzel szemben Royal? Építeni évi 120 ezer szociális lakást és növelni az alacsony jövedelmű háztartások lakbértámogatását. Vagyis a feneketlen hordóba történő öntéssel fönntartani a rendszert. Mivel az iszlámizmus európai térhódítását reális veszélynek látom, mellyel Royal és pártja nem akar megbirkózni, Sárközy a favoritom.

De ez még nem minden.
Ségolène Royal tavaly nyáron Libanonban járt, ahol tárgyalt a Hezbollah képviselőivel. Ezt decemberben még überelte is: ismét ellátogatott Bejrútba, s egy előadáson végighallgatta Ali Ammart, a Hezbollah képviselőjét, aki az Egyesült Államok ekézése mellett kijelentette: „Az izraeli nácizmus nem jobb Hitler Harmadik Birodalmánál.” Royal reakciója a következő volt: „Köszönöm az őszinteségét. Sok dologgal egyetértek abban, amit mondott, különösen az Egyesült Államok elemzésével.” Utána magyarázkodott, hogy a tolmács volt béna. Persze.

Hajrá Sárközy!