„Hitközségi adót alig fizet valaki” Interjú Radnóti Zoltánnal, a lágymányosi körzet rabbijával

– Vár-e valamit akár a Mazsihisz, akár a BZSH új vezetésétől? – Ez függ a választások kimenetelétől, amit nem lehet előre tudni. Nagyon sok pletyka kering, köztük számos irracionális. – A jelölések, választások menete mennyire követhető?

– Minden körzetnek saját adminisztrációja van. Ha ön a választás napján eljön hozzánk, a lágymányosi körzetbe, és beiratkozik a nyilvántartásunkra, attól fogva kapja az értesítőnket. A következő héten ugyanez megtörténhet bármely más körzetben, s máris két helyen lehet szavazati joga. Az új bejelentkezéssel ugyanis a lágymányosi szavazati joga nem törlődik. A BZSH alapszabálya egyébként meghatározza a körzeteket, és mindig az aktuális szabály dönti el, melyik körzet hány delegáltat küldhet – hasonlóan ahhoz, hogy melyik körzet mekkora költségvetési támogatást kap. Ez nem függ sem a hívek, sem az adófizetők számától, sem a minjantól – kizárólag a hitközségi vezetés döntésétől. Lágymányoson, az én körzetemben például nagyobb volt a választók száma, mint egy másik körzetben, mégis kevesebb küldöttet delegálunk.

– Van–e olyan személy, akit szívesen látna a BZSH élén, akár az elnöki, akár az ügyvezető igazgatói székben?

– Zoltai Gusztáv nagyon furcsa ember. Nem éppen az Akadémia tagja (nem is próbál úgy tenni), de mindenkit ismer, mindent átlát, és kiváló a kapcsolata a politikai elittel. Olyan embert, aki innen tudná folytatni, nem termelt ki magából a zsidó közélet. Mind a BZSH, mind a Mazsihisz jelenlegi struktúrája alapvetően Zoltai működésének jegyeit viseli magán. Felmerült még Suchman Tamás neve is a BZSH elnöki posztra, de ez szóba sem jöhet, mert ő nem budapesti küldött, ráadásul ő egy jobboldali kormányzat szemében elfogadhatatlan lenne.

– Tehát Zoltai maradjon?

– Ez igen nehéz kérdés, hiszen a munkáltatómról kell nyilatkoznom egy újságban, ám a kettőnk viszonyát ismerve mindkét oldalról elfogadjuk, és el is várjuk a kritikát. Mint mondtam, jelenleg nem tudok olyan embert, aki máról holnapra a helyére tudna ülni. Egy példa: a parlamenti választásokon például – szívem szerint – inkább a jelenlegi kormánypártok valamelyikére szavazok, ugyanakkor pontosan tudom, hogy a jobboldali kormányzat – a leantiszemitázástól való félelmében – sokkal több pályázati és egyéb pénzt ad a zsidóságnak, mint a baloldali. Érzelmi és észérvek nem mindig esnek egybe.

– Az ön körzetére áttérve: a lágymányosi körzetnek hány tagja van?

– Ez elég nehezen határozható meg. Hitközségi adót (kultuszjárulékot) alig-alig fizet valaki. A tagság föltételeit a körzetek önállóan döntik el. Az alapszabály szerint tag az, aki kultuszjárulékot fizet vagy adománnyal támogatja a körzetet, vagy akit a körzet vezetése fölment ez alól. Tavaly a kultuszjárulékból tervezett éves bevétel Budapesten 3 350 000 forint volt. Ebből az első háromnegyed évben 1 790 000 forint folyt be. De ha a 3 350 000 forintból indulunk is ki, ez havi mintegy 280 ezer forintot jelent. Föltételezve, hogy mindenki havonta ezer forintot fizet, kétszáznyolcvan tagja van a Budapesti Zsidó Hitközségnek. Ez irreálisan alacsony szám.

– Tehát a szavazati joggal bíró tagok nagyobb része nem fizet hitközségi adót?

– Nem Persze sokan azt fogják erre mondani, hogy adományokkal kiváltják, ám ez – véleményem szerint – két különböző dolog.

– Mi a föltétele a választójognak a lágymányosi körzetben?

– Van, aki kultuszjárulékot fizet, ami nálunk minimum ötszáz forint havonta. (Ezt a pénzt – számlával bizonyíthatóan – a zsinagóga fölújítására fordítjuk.) Van, aki nem fizet adót, de – például újévkor – komolyabb adományt ad. Végül van, akit megörököltünk a régi időkből. Ők már kevésbé aktívak, de nekik is van választójoguk. A február 18-i választásokon hatvanhat szavazatot adtak le, ők mind fizető tagok. Vannak olyan fizető tagjaink, akik nem vettek részt a választáson. Százhatvan címre küldtünk ki értesítést a választásról, tehát ennyi család van a vonzáskörzetünkben.

– Eszerint a hatvanhat szavazat nem haladta meg a lehetséges szavazatok felét. Nincs tehát érvényességi küszöb?

– Nincs. Ráadásul nincs központilag eldöntve, hogy – például – egy tagunk felnőtt gyereke automatikusan jogosult-e nálunk szavazásra. Számos hitközségi elnök azért küzd, hogy minél több embert tudjon fölmutatni.

– Ezt nem értem. Az előbb azt mondta, hogy a létszám és a BZSH-ba delegált képviselők száma között túl nagy összefüggés nem mutatható ki. Akkor miért fontos a minél nagyobb létszám?

– Presztízsből. Jó elmondani, hogy: „Nálunk százötvenen voltak szavazni, nálatok meg csak nyolcvanketten.”

– A választójog korhatárhoz kötött?

– Persze. Az aktív és a passzív választójog alsó korhatára tizenhat év, s a nőknek is van választójoguk. Az aktív és a passzív választójog föltétele egy dologban különbözik: az aktív választó házastársának is zsidónak kell lennie. Ezt a BZSH szabályozza központilag, nem mi.

– Az ön körzetének küldöttei közül hány hitközségi alkalmazott van?

– Egy sincs. Ez nálunk kritérium volt a jelölésnél. Amíg a BZSH közgyűlési tagságának mintegy háromnegyede a hitközségtől függ anyagilag, addig igen nehéz lesz kontrollt gyakorolni a vezetés fölött, és a budapesti zsidóság számára vonzó imázst teremteni.