Zsidómentő arab

A Yad Vasem által adományozott „Világ jámborai” címet a mai napig 21 ezer ember kapta meg. A legtöbben (sokak számára ez talán meglepetés) – 5733-an – lengyelek, majd utánuk következnek a hollandok, 4513-an. 600 magyar érdemelte ki ezt a kitüntetést. 60 moszlim zsidómentő – csaknem mindegyikük boszniai vagy albán – kapta meg a „Világ Jámborai” címet, ám arab nincs közöttük. Illetve, eddig egy arab sem volt közöttük, most azonban,  Dr. Robert Satloff amerikai kutató felterjesztette a Yad Vasemnek az 1997-ben elhunyt Haled Abdel Wahab tunéziai földbirtokos nevét és kérte, hogy részesítsék a „Világ Jámborai” kitüntetésben.

Haled Abdel Wahab

A náci megszállás idején a több mint fél milliós észak-afrikai zsidóság éppúgy üldöztetéseket szenvedett, mint európai sorstársaik, de a náciknak nem volt idejük és lehetőségük deportálni őket a haláltáborokba. Satloff, aki mintegy hat éve kezdte el ezirányú kutatásait, abból a feltételezésből indult ki, hogy csakúgy mint Európában, itt is kellett, hogy legyenek zsidómentők. Feltételezése helyesnek bizonyult. Haled Abdel Wahabról röviddel halála előtt, a Los Angelesbe vándorolt Annie Bucharis számolt be Satloffnak.  Wahab birtokán 24 zsidót – köztük Anniet – bujtatott  a német megszállás végéig. Nem ő volt az egyetlen. Sokan az életüket kockáztatták a zsidók megmentése érdekében. Külön említést érdemel az elkobzott zsidó vagyonhoz való viszony. Algír város imámja például egy vallási utasítást adott ki, amely megtiltotta a moszlimok számára, hogy részesedjenek a zsidó vagyontárgyakból. Satloff szerint eddig főleg azért nem derült fény ezekre a tettekre, mert a  történészek nem is nagyon igyekeztek rájuk találni. A Yad Vasem például csak másfél évvel ezelőtt közölte az első történeti munkát, az arab világban lezajlott náci zsidóellenességről, jegyezte meg Satloff, és felhívta a kutatók figyelmét, hogy e téren fel kellene gyorsítani a kutatásokat, mert nemsokára nem lesz olyan ember, aki tanúskodhat az arab zsidómentők tetteiről.
 
Izrael első arab minisztere

Az arab – zsidó, vagy arab – izraeli viszonylatban több más „első eset” is adódott az utóbbi időben. Raleb Madzsadla munkapárti képviselő az első arab-moszlim miniszter Izrael 59 éves történelmében (drúz miniszter már volt). Ehud Olmert miniszterelnök „történelmi eseménynek” minősítette Madzsadla kinevezését, a szélső- jobboldali „Otthonunk Izrael” (Jiszrael Beitenu) párt képviselőnője, Eszterina Tartman viszont „a cionizmus elárulásának” nevezte (a párt mégis a kormányban maradt: úgymond „belülről” kíván az árulás ellen küzdeni). És lehet, hogy egy még nagyobb horderejű esemény tanúi lehetünk nemsokára: miután Mose Kacav elnök kényszerszabadságra ment, az államelnöki tisztet a kneszet elnöknője, Dalja Itzik látja el; Itzik februárban Amerikába látogat és  távolléte idején a kneszet egyik elnökhelyettese lesz az ideiglenes államfő. A helyettesek egyike,  Madzsali Wahbi drúz, míg a másik, Ahmed Tibi, arab képviselő. Ha Itzik rájuk hárítja a feladatot, akkor Izrael történetében először egy nem-zsidó lesz az ideiglenes államfő. Igaz, hogy ez csak egy elméleti lehetőség: a kneszet elnökének hét helyettese van, mást is megbízhat az elnöknő, nem csak drúz, illetve arab helyettesét.