Az iráni atom ellen tüntettek – Berlinben

 

 

Tüntetés Berlinben

Az „I like Israel” egy müncheni, nem nyíltan cionista egyesület, tulajdonképpen egy think-tank, mely németországi pro-izraeli szervezeteket lát el tanáccsal, PR-anyaggal, és egyéb technikai és szervezési segítséggel. A szervezet egy akadémiával is rendelkezik, ahol különféle szervezetek vezetőit és aktivistáit képzik tovább. A „Honestly Concerned” pedig egy frankfurti médiafigyelő szervezet, mely a nyilvánosságban tett antiszemita, anticionista és Izrael-ellenes cikkeket, felszólalásokat, megnyilvánulásokat gyűjti és reagál rájuk.

A tüntetők az egész ország területéről, így Münchenből, Kölnből, Hamburgból és más német városokból érkeztek Berlin városháza elé, ahol Leo Sucharewicz szervező, az „I like Israel” alapítója, nyitóbeszédében leszögezte: „Nevezzük nevén a dolgokat: korunk legveszélyesebb politikusát Ahmadinezsadnak hívják, aki fenyegeti Izraelt.” A nyitóbeszéd után a résztvevők kék-fehér zászlótenger alatt, melyben elvétve német, amerikai, de iráni zászló is feltűnt, vonultak az Unter den Linden központi, reprezentatív sugárútján a Brandenburgi Kapu közelében, 2005 májusában felavatott Holokauszt-Emlékműhöz. Itt további beszédek hangoztak el, többek között a liberális parlamenti képviselő Marcus Löring (FDP) is beszélt. Matthias Küntzel társadalomtudós felszólalásában emlékeztetett arra, hogy számos német cég a mai napig profitál az Iránnal kötött üzletekből, úgy hogy az ilyen „üzleti kapcsolatok” a német szövetségi kormány támogatását élvezik. Kettős mércéről beszélhetünk, hiszen Angela Merkel kancellárasszony nyilatkozataiban keményebb bánásmódot követel a mollahok által vezetett országgal szemben. Bár Merkel minden lehetőséget megragad Izrael egzisztenciális jogának hangsúlyozására, az elvárható konzekvens, kemény fellépés megtorpan, ha üzletről van szó. Az „Honestly Concerned” vezetője, Sascha Stawski a megmozdulás végén, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának (Zentralrat) elnökhelyettesét, Dieter Gaumannt idézte, aki szerint: „Normális kapcsolatok Iránnal, szemérmesség és diplomáciai udvariasság a jelenlegi helyzetben helytelen jelzések. Helyesebb lenne a kapcsolatok befagyasztása, Irán nemzetközi elszigetelése, a megvetés az elismerés helyett. Nincs appeasement!” Egy Leverkusen-ből érkező lány elfogadhatatlannak nevezte az iráni elnök embertelen megnyilvánulásait. „Szeretnék valamit tenni a politikája ellen, ezért vagyok itt.” – mondta.

A Zentralrat, a német zsidók központi tanácsa, mely nem csatlakozott a szervezők felhívásához és hivatalosan nem is képviseltette magát a megmozduláson, január 27-én egy számos országos napilapban megjelenő hirdetéssel emlékeztetett arra, hogy Ahmadinezsad tagadja a Holokausztot, Izrael megsemmisítését követeli és folytatja országának nukleáris felfegyverzését. A Zentralrat felszólította a német szövetségi kormányt és az európai nyilvánosságot, hogy az emberi jogok kerüljenek a gazdasági érdekek elé, továbbá arra, hogy az Irán és a nemzetközi társadalom közötti minden kompromisszumot, mely Izraellel vagy az atomfegyverkezéssel kapcsolatos, utasítsák el.

Az általánosan ismert intő felszólítás, miszerint „az elején kell megragadni a dolgokat”, Irán esetében érvényét veszti, hisz Ahmadinezsad nem mondható kezdő politikusnak és a terrorizmus is kinőtte már a gyerekcipőt.

A berlini tüntetés a rendőrség beszámolója szerint 700 személy részvételével, konfliktusok nélkül, békésen zajlott le. A szervezők 1000 megjelentről beszéltek, de ez is messze elmarad az eredetileg várt 5000-es számtól. Hogy ez a kaotikus időjárással hozható-e összefüggésbe, vagy esetleg a német nyilvánosság érdeklődésének és támogatásának hiányával, az kérdéses.

Január utolsó napjaiban, Németországszerte emlékeztek a Holokausztra. 27-én, a Holokauszt nemzetközi emléknapján, a központi megemlékezést a Weimar melletti Buchenwaldban tartották, melyet idén nagy érdeklődés kísért. Erre egy múlt év augusztusi rendezvény nyújtott alapot, mikor a Művészetek Fesztiválján, amely az „Emlékezés Buchenwaldra” mottó alatt állt, a német szövetségi kormány hivatalos küldöttje, Hermann Schäfer államtitkár kifejtette, illetve kifejtette volna, hogy „nem a történelem átértékeléséről van szó, ha leszögezzük, hogy a II. világháború kapcsán kitelepített és elüldözött németek, áldozatok voltak”. Az ekkor egybegyűlt publikum nem hagyta, hogy az államtitkár befejezze „értékelését”. Kifütyülték. Idén januárban Buchenwaldban nem történt „átértékelési kísérlet”.

Angela Merkel kancellárasszony, aki ekkor nem vett részt a megemlékezésen, Brüsszelben úgy nyilatkozott, hogy még a német soros EU-elnökség ideje alatt indítványozni fogja a Holokauszt tagadásának és relativizálásának az Unió területén történő szankcionálását. Jelenleg 9 uniós tagországban számít büntetendő cselekménynek a Holokauszt tagadása és relativizálása, Magyarországon nem.

A német parlament, a Bundestag központi megemlékezésén, január 29-én, Kertész Imre olvasott fel. Elmondása szerint csak úgy vállalta a szereplést, ha nem egy konvencionális beszédet kell tartania, hanem felolvashat egy részt a Németországban is megjelent Kaddis a meg nem született gyermekért című művéből. „Az emlékezéskultúra ellen nincs kifogás, ha az élő és a mai embereket is megszólítja” – nyilatkozta Kertész a képviselőház lapjának. Egyfajta aktív szerepről is lehet itt szó, mely az emlékbeszédek mellett, a tüntetést is magába foglalja.

Források:
Das Parlament (Jg. 57. Nr. 4/5 S.3.), Jüdische Allgemeine (Nr. 5/07 S.2.)