Keszthely non coronat II.

Mint arról a magyar sajtó beszámolt, a Mazsihisz kérésére a Zala megyei bíróság 2006 áprilisában törölte a Keszthelyi Izraelita Hitközséget nyilvántartásából, és a keszthelyiek ingatlanjait a Mazsihiszre származtatta. A keszthelyiek fellebbeztek, s a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla az ítéletet megváltoztatta: peren kívüli ítéletében visszaállította a keszthelyi hitközség jogi személyiségét. Az ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs.

A keszthelyiek és a Mazsihisz viszályával első ízben 2006. márciusi számunkban foglalkoztunk (Keszthely non coronat). A bonyolult ügy még 2002-ben kezdődött, amikor a keszthelyi hitközség elnöke, Goldschmied István merő véletlenségből értesült arról, hogy közösségének ingatlanjait a Mazsihisz egy furfangos húzással a maga nevére íratta. Az is kiderült, hogy nem ő az egyetlen vidéki elnök, aki ilyen helyzetbe került. Miután állhatatosan követelte vissza az ingatlanokat, s ügyészségi feljelentéssel, valamint a nyilvánossággal is fenyegetőzött, a Mazsihisz végül meghátrált, és ugyanezen év novemberében visszaíratta a vagyontárgyakat. A bizalom azonban ettől fogva nem állt helyre, s 2006 januárjában Goldschmied István levélben értesítette a Mazsihiszt: kilép a szervezetből.

E lépésre válaszul áprilisban a Mazsihisz a Zala megyei bírósághoz fordult, s kérte a keszthelyi hitközség törlését a nyilvántartásból. A bíróság a kérelemnek minden további nélkül helyt adott, elfogadva a Mazsihisz nevében fellépő dr. Feldmájer Péter elnök érvelését, aki szerint a keszthelyi hitközség csupán származtatott jogi személy, azaz jogi személyiségét az önállóan bejegyzett felekezettől, a Mazsihisztől nyeri, és amennyiben a Mazsihiszből kilép, úgy jogi személyisége is megszűnik.

A Mazsihisz lépéséről az országos sajtó is beszámolt (Népszabadság, HVG), nem rejtvén véka alá a kisebb és gyengébb fél iránti szimpátiáját.

A Győri Ítélőtábla a Zala Megyei Bíróság első fokú döntését 2006. október 9-én kelt végzésében megváltoztatta: korábbi bírósági döntésekre hivatkozva elismerte a taghitközségek önálló jogi személyiségét bizonyos körülmények között, és így a keszthelyiek fellebbezésének helyt adott.

Goldschmied István, szokásához híven, levélben tájékoztatta a fejleményekről vidéki elnöktársait. Ugyancsak levélben fordult Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóhoz, s ebben többek közt ezt írta:

Kilépésünkkor, melyet írásban küldtünk Önnek, jeleztük, hogy járadékigényünket továbbra is fenntartjuk, hiszen azt a Magyar Állam és egyéb szervek elosztásra adták a magyar hitközségek részére a Mazsihiszen keresztül.

[ … ]

Továbbra is fenntartjuk a Mazsihiszből kilépésünket jelző levelünk utolsó mondatát, hogy kérni fogjuk felvételünket, ha a kilépésünk okai megszűnnek.

Kérjük az „elnökök továbbképzésén” korrekten tájékoztatni az elnököket, a legutóbbi bírósági ítélőtáblai végzésről, mert tudomásunk szerint hitközségünkről is esett szó kilépésünkkel kapcsolatban a korábbi előadásokon.

Kérjük eltekinteni, hogy az elnöki értekezleten részt vegyünk, hiszen nem vagyunk a Mazsihisz tagjai.

Végezetül kérjük az idei évi járadékot még ebben az évben utalni, szíveskedjen az elnöki tanácson elfogadott pontrendszer szerint (2,1 M Ft) és a közeljövőben megtartandó „elnöki értekezleteken” ugyanilyen mértékben figyelembe venni jogos kérésünket. Bízunk benne, hogy nem kell peres úton érvényesítenünk jogos követelésünket.

A Mazsihisz elnökét és ügyvezető igazgatóját számos alkalommal kerestük, de lapzártánkig kérdéseinkre nem kaptunk választ. Legutolsó információnk: Goldschmied Istvánt hivatalból értesítették, hogy a Mazsihisz felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra az ítélet ellen.