Válasz a „Válaszra”
Németh Zsolt a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke cikket közölt a Szombatban Esterházy János második világháborús zsidómentő tevékenysége kapcsán. Yehuda Lahav izraeli magyar újságíró vitába szállt Németh Zsolt álláspontjával, majd az Esterházy János Emlékbizottság reagált Lahav írására. Yehuda Lahav viszontválaszát közöljük az alábbiakban, s várjuk a további hozzászólásokat. (A szerk.)
Az „Esterházy János Emlékbizottság” „Esterházy egyre egyértelműbben vált az uralkodó rendszer ellenfelévé” címen közölt, a Szombat 2008. szeptemberi számában megjelent cikkemre adott válaszára a következő rövid megjegyzéseket kívánom fűzni:
A „Válasz” nem cáfolja és nem kérdőjelezi meg egyetlen Esterházy-idézetem hitelességét sem. Sem azt, hogy „legfiatalabb korom óta mindig zsidóellenes beállítottságú voltam és az is fogok maradni”; sem azt, hogy „a magyar tömegek, a magyar parasztság, a magyar kisiparosok, a magyar kiskereskedők épp úgy szenvedtek a zsidóktól és a zsidó túlkapásoktól, mint a szlovákok. Mi, a nemzeti és keresztény alapokon álló magyarok épp olyan messze vagyunk a zsidó eszmeiségtől, mint a szlovákok”; sem azt, hogy „a szlovákiai magyarság is ki akarja venni részét az árjásításban”. Az Emlékbizottság „Válaszának” szerzői úgy vélik, hogy Esterházy ezeket a kijelentéseket (és más hasonlókat) „taktikai megfontolásból” tette. Bizonyára lesz, aki magáévá teszi ezt az érvelést; mások kétségbe vonják; és biztosan vannak, akik „Móricka magyarázza a bizonyítványát” szellemiségűnek tartják. Erről lehet vitatkozni. A tények – vagyis az idézetek hitelessége – viszont tények maradnak. Nem lehetnek vita tárgyai. Nem szabad, hogy vita tárgyai legyenek.
A „Válaszban” még kísérlet sem történik választ adni arra a kérdésre, lehet-e „a 20. századi magyar történelem egyik legpozitívabb személyiségének” tartani azt, aki a 2. világháború idején kifejezte rokonszenvét „Németország és Olaszország gigantikus küzdelmével szemben, egy jobb Európa biztosítása érdekében”. Tényszerű bizonyítékok nélkül maradt a „Válaszban” az az állítás is, hogy Esterházy a későbbiekben nyílvánosan elhatárolódott volt társelnökétől, Jaross Andortól
A „Válasz” megfogalmazóinak szellemében megtehetném, hogy „taktikai megfontolásnak” minősítsem Esterházy János tiltakozását a deportálásról szóló szlovákiai törvény ellen, amelyet „mint magyar és keresztény és mint katolikus istentelennek és embertelennek tartom”. Nem teszem. Eredeti cikkemben is megírtam és most is fenntartom, hogy Esterházy tette bátor, becsületes, tiszteletre és elismerésre méltó volt. A történelmi események egyoldalú tálalása soha nem szolgált semmilyen jó célt.
