Zsidóság és jobboldal
A létező hazai jobboldal és a létező hazai zsidóság rendszerváltás utáni viszonya sokféleképp leírható, de az esetek többségében nemigen lehet harmonikus, megértő diskurzusról vagy jó hangulatú, konstruktív egymás mellett élésről beszélni. Ennek az állapotnak a fenntartása hosszú távon nem lehet érdeke egy racionálisan gondolkodó félnek sem.
|
|
Tallián Miklós |
Miért alakult ki mégis ez a helyzet? Van-e egyáltalán lehetséges megoldás, vagy legalább esély a jó irányba mozdulásra? Az okok. A magyar zsidóságot a huszadik század során két komoly megrázkódtatás érte. Az egyik a Holokauszt, ami egy jobboldali politikai berendezkedésű országban következett be (de nemcsak jobboldali, hanem számos más nézeteket valló magyar hallgatólagos beleegyezése mellett).
A jobboldaliság definíciós problémáiba itt nem mennék bele, azaz nem boncolgatnám, hogy az adott berendezkedés milyen mérce szerint volt valóban jobboldali. Legyen elég annyi, hogy a konvenciók szerint jobboldalról van szó, illetve a mai létező jobboldal számos, de nem összes közszereplője valamilyen formában saját politikai családfájába tartozónak tekint sok akkori politikust.
A másik komoly megrázkódtatást a kommunista diktatúra történelem- és politikaszemlélete okozta, ez ugyanis lehetetlenné tette a hagyományos, működőképes zsidó élet öngyógyulását, újjáépülését, már ahol erre még maradt lehetőség. Ugyanez akadályozta meg a jobboldal öntisztulását is, ami jellemzően minden, nyugati blokkhoz tartozó államban lezajlott.
Ehelyett leegyszerűsített, torz ideológiájú elméletek születtek, a valódi felelősség tisztázása elmaradt. Maradt a kollektív frusztráció, hosszú évtizedeken át. A zsidóság nem kapott lehetőséget az újrakezdésre. Nem épülhetett újjá az a zsidó sokszínűség, ami a Holokauszt előtt létezett, az ugyanis a kommunista diktatúrának sem lett volna kedvére (ahogyan a diktatúráknak általában nincsen sok kedvük plurális kultúrákkal bíbelődni).
Ez az oka annak is, hogy a zsidó identitást a „jobb, ha mi most meghúzzuk magunkat” hozzáállás váltotta fel, hiszen a zsidóság látta, hogy ugyan a nyilasok eltűntek, a hagyományos vagy épp modern zsidó értékek azonban a proletárdiktatúrával való erős inkompatibilitásuk okán továbbra sem kívánatosak.
A korábban szintén plurális jobboldal (és csak a jobboldal) pedig kollektív bűnbak lett, függetlenül a bűnök tényleges megoszlásától. A feszültséget senki és semmi nem vezette le, nem oldotta fel, a megoldás erre is az általános magyar szocialista, később gulyáskommunista recept volt: gumibot és olcsó hús.
Ebben az állapotban történt meg a rendszerváltás, és ekkor került egyszerre felszínre minden, ekkor derült ki, hogy patthelyzet van. A lényeg a következő. Létezik a hazai jobboldalon számos olyan véleményformáló és szavazó, akik tökéletesen mentesek az antiszemitizmus mindenféle formájától, ezt nyilvánvalóvá is teszik (ettől még politikai nézeteik igen sokfélék, az angolszász szabadpiaci konzervatívtól a hagyományos nemzeti-keresztényig). Épp ezért rettenetesen frusztrálja őket a hivatalos zsidó establishment, és az állítólag a zsidóság érdekeit és jogait szem előtt tartó értelmiség felől folyamatosan megkapott antiszemitizmus-vád.
Továbbá létezik a hazai zsidóságban számos véleményformáló és szavazó, akik nem fogadják el a jobboldal kollektív és uniform bűnösségének tételét, ugyanakkor rettenetesen zavarja őket a jobboldal főáramába időnként belekeveredő kétes figurák hol burkolt, hol nyílt zsidózása, illetve a nyíltan antiszemita szavazók becsatornázásának szándéka. Persze az ő politikai nézeteik is különfélék: lehetnek liberálisok, de ortodox konzervatívok is.
Összefoglalva: a párbeszédképes csoportok valószínűleg adottak (bár létszámukat még megbecsülni sem merem, saját környezetemből kiindulva túlzottan optimista, egy Jobbik-gyűlésből kiindulva pedig túlzottan pesszimista volnék). A kommunikáció mégis nehezen indul meg, ugyanis ezek a gondolatok szükségképp ellentétesek a táboron belüli feltétlen egységet megkövetelő rövid távú politikai programokkal.
Nemcsak az úgynevezett jobboldalon. Nem szabad elfelejteni, hogy a zsidóság egyetlen hivatalosan elismert ernyőszervezete, a Mazsihisz is agresszíven támad minden, az ő állami forintjai által nem szentesített kezdeményezést. Pedig nagyvonalúságra itt is szükség volna. A többség és a kisebbség felborult viszonyának helyreállításához ugyanis elengedhetetlen a kisebbség aktív közreműködése. Az élet igazságtalansága, de ettől még tény: a rontáshoz elég a többség egyedül is, az építkezéshez bizony nem.
Van-e mégis remény? Talán. Két dolog szükséges hozzá: pluralizmus és empátia mindkét oldalon. A lehetőség adott, de sokat kellene még dolgozni, hogy ennél több is legyen.
*
Navracsics Tibor: A zsidók megbízhatnak a Fideszben
Nemzeti Blogcsúcsot tartott három jobbközép honlap, a Jobbklikk, a Reakció és a Konzervatórium 2008. november 20-án. A Szombat itt készített interjút Navracsics Tiborral, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakcióvezetőjével egy, a tudósító számára némiképp meglepően föl nem merült kérdésről: zsidóság és jobboldal, illetve zsidóság és konzervativizmus kapcsolatáról. Navracsics Tibor abban bízik, hogy a magyarországi zsidóság sokszínű. „Az a mi felelősségünk, hogy egy jobboldali világnézetű zsidó ember ne érezze magát fenyegetve és bízhasson nyugodtan a magyarországi jobboldali pártokban.” A Fidesz-tag Bayer Zsolt írói munkásságát, mint idevonatkozó problémát Navracsics úgy kommentálta: „Deutsch Tamás elmondta, hogy nem ért egyet Bayer Zsolt írásával.” A Jobbikkal rendre együtt turnézó Wittner Máriának a frakcióból való kizárását, mint lehetőséget úgy kommentálta: „Nincsenek ilyen indítványok jelen pillanatban a frakció előtt. Pásztor Tibor, aki a Magyar Szocialista Párt budapesti elnökségi tagja, ledíszzsidózta Deutsch Tamást, mégpedig mindenféle következmény nélkül.” A Fidesz – a frakcióvezető reményei szerint – „tud olyan demokráciaképet nyújtani és olyan politikát folytatni”, amely alapján egy akármilyen identitású, vallású vagy származású magyar ember „nyugodtan megbízhat a Fideszben”. Hozzátette: a Fidesz teljes eddigi politikája „ezt bizonyította”.
Szegő Péter
Nemzeti Blogcsúcsot tartott három jobbközép honlap, a Jobbklikk, a Reakció és a Konzervatórium 2008. november 20-án. A Szombat itt készített interjút Navracsics Tiborral, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakcióvezetőjével egy, a tudósító számára némiképp meglepően föl nem merült kérdésről: zsidóság és jobboldal, illetve zsidóság és konzervativizmus kapcsolatáról. Navracsics Tibor abban bízik, hogy a magyarországi zsidóság sokszínű. „Az a mi felelősségünk, hogy egy jobboldali világnézetű zsidó ember ne érezze magát fenyegetve és bízhasson nyugodtan a magyarországi jobboldali pártokban.” A Fidesz-tag Bayer Zsolt írói munkásságát, mint idevonatkozó problémát Navracsics úgy kommentálta: „Deutsch Tamás elmondta, hogy nem ért egyet Bayer Zsolt írásával.” A Jobbikkal rendre együtt turnézó Wittner Máriának a frakcióból való kizárását, mint lehetőséget úgy kommentálta: „Nincsenek ilyen indítványok jelen pillanatban a frakció előtt. Pásztor Tibor, aki a Magyar Szocialista Párt budapesti elnökségi tagja, ledíszzsidózta Deutsch Tamást, mégpedig mindenféle következmény nélkül.” A Fidesz – a frakcióvezető reményei szerint – „tud olyan demokráciaképet nyújtani és olyan politikát folytatni”, amely alapján egy akármilyen identitású, vallású vagy származású magyar ember „nyugodtan megbízhat a Fideszben”. Hozzátette: a Fidesz teljes eddigi politikája „ezt bizonyította”.Vitatkozzon a témárol Ön is fórumunkban!
